NAPÚT 2008/8., 119. oldal
Tartalom
Tandori Dezső
Egészen más lelkek voltunk
Petőcz András
Zárójelvers op. 78. • Zárójelvers op. 79.
Palágyi László
Képkockák
I.
Csuklómról a karórám,
idő rabjáról a bilincs
lehullt,
már tudom, te voltál a kulcs.
Nincsenek órák,
csak pirkadat és nappal,
alkony és éj.
Nincsenek kattogó percek,
csak érintésre éhes ujjperceink.
II.
Alkonyodik. Tágul a pupilla.
Alig szól a fény, mégis zeng a tájon.
Nincs káprázat,
kibomlik minden árnyék,
s a házfal tövében fölrémlenek
a boldogság kontúrjai.
III.
Hagyd csak.
Hadd mosson el a zápor
minden utat,
mi a ki nem mondott szavakból
csöndet építünk.
definíció
a költő nem jelent semmit
ezért figyelemre nem méltó
talán szóra sem érdemes
kiképzelt bicskájával szelet hámoz
tehát a levegővel foglalkozik
amit épeszű ember észre sem vesz