NAPÚT 2008/8., 120. oldal


Tartalom

Palágyi László
Képkockák • definíció

Nagy Zopán
Időtlen • Intenció

Petőcz András


Zárójelvers op. 78.



(( új napok jönnek, szorongató napok, szomorú napok,
hajnalban felriad, aki felriad, lesz benne szívdobogás,
szívdobogás lesz benne, szomorúság lesz benne, hajnali
4 csönd, mondom, hajnali némaság és nyugtalanság lesz,
mondom, némaság és nyugtalanság lesz és pusztulás:
pusztulás lesz, mert lepusztul annak az arca, akit
elnyomorít az idő, akit elnyomorítanak a kudarcok,
8 öregség költözik az arcába annak, szomorú öregség ---
új napok jönnek, új és félelmetes napok, szorongató
napok, új napok, amikre vissza se emlékezik az, aki
11 megéri, emlékek már nem lesznek ezekről a pillanatokról,
nem lesznek
emlékeink,
14 csak a most van, csak a szorongató új napok előérzete ))






Zárójelvers op. 79.



(( Kiírom magamból a bánatot. Kiírom magamból
a szomorúságot, kiírtom magamból, kitépem,
mert pusztulást lélegzik a szomorúság, halál-
4 morzsával táplálkozik az, aki üres tekintettel
maga elé bámul, és így kiabál – némán – bele
a semmiségbe. Halálmanó bújt abba, aki nem
vidáman ébred, aki a mindennap nyűgét cipeli
8 a vállán, akiben ott van a kicsivé zsugorított
istentelen lény, aki önmagát tehetetlen semminek
érzi. Ehessek, ihassak, ölelhessek és alhassak! Ennyi
11 csupán a dolgom, semmivel sem több. Mint jókedvű,
dologtalan isten
nézek szembe
14 a pusztulással: kiírom magamból a szomorúságomat. ))

A lap tetejére