NAPÚT 2008/9., 37. oldal
Tartalom
Basa Viktor
öt seb
Marafkó László
Vendéglét
Verrasztó Gábor
A ladik
Rozsdás vasláncba kapaszkodva
fuldoklik a gazdátlan ladik,
öreg dongái rég beszakadtak.
Magára hagyta
a roskatag járású halász.
Gondolatban néha még erre csoszog,
és emlékei partján elmereng
a múló időn,
a korhadt deszkák nyöszörgése felett.
Nagyváros
Összegyűrt fekete utak
tetején pokol tüze mosolyog.
Romba dőlt toronyházak,
megfojtott emberek.
Lángok szenes ölelésén,
az olvadt ég lassan lecsorog.
Majdnem vers
Estére nagyon szomorú lett az ég, temérdek havat
könnyezett a csendesen pihenő vidéki tájra. Vastag,
fehér takarót húzott a meztelen fákra, a roskatag alföldi
tanyákra. A szél meg, mint a kitartó futóbajnok, szinte
percenként az ajtónak csapódott. Belereccsent a nehéz
deszka, sikoltoztak a vékony repedések. Az asztalon
dülöngélt a gyertya lángja, mint aki közelgő halálát
várja.