Napút-füzetek 29.


Napút 2008/9.

Szűgyi Zsolt
Árnylatok árnylakokkal

Akik az éjszakába születtek


Kolofon


Felelős szerkesztő:
Szondi György

Szerkesztő:
Bognár Antal

Szöveggondozó:
Kovács Ildikó

Tördelőszerkesztő:
Szondi Bence

ISSN 1787-6877
ISBN 978 963 263 049 6

Terjedelem: 28 oldal

Mohás Lívia


Irma



M

ohás Lívia író, pszichológus. 1981-től jelennek meg regényei.
    Családregényei: az emlékezet és az álmok világába vezetnek. A régi, vidéki, úri famíliák fejlődésrajzai. (Az oroszlános kert, Magvető, 1981; Zuhog, zuhog a hó, Magvető, 1983; Rókavadászat, Magvető, 1985; Imre és Irén, Magvető, 1987, Jessze fája, Argumentum, 2003.)
    Asszociatív regényei: a történelem, a mítoszok, az ember külső és belső labirintusába kalauzolnak. (Theodora, Magvető, 1995; Jusztinianusz, Pont, 2000.)
    Esszéi: lélektani problémákat elemeznek írói stílussal. (Író olvasónapló, Új Kilátó, 1995; A táncos, a politikus, a nő, Széphalom, 1998; A váltakozó idő, Kortárs, 2000; Ha kút mellett ülsz, Kortárs, 2006; Álomkönyv, Argumentum, 2005.)
    Ismeretterjesztő pszichológiai könyvei: elsősorban a fiataloknak szólnak, de a felnőttek számára is érdekesek lehetnek. (Mit tudsz önmagadról?, Móra, 1975; Találkozás önmagunkkal, Móra, 1979, Ki tudja, mi a siker?, Móra, 1986; Ki vagy te?, Saxum, 2007.)
    Pszichológusi felfogását tekintve Carl Gustav Jung híve. Gyakorló bölcsész-pszichológusként ma elsősorban felnőttekkel foglalkozik. Az egyéniségre szabott, szuverén életvezetés és az önismeret foglalkoztatja.


I

rma sokkal többet és jobbat érdemel, mint amit ábrázolni tudtam sorsából. Az itt olvasható írásból csupán a borzalom látható talán, az, hogy szigorú megfontoltsággal megölt három embert. Ennél gonoszabbat alig tudok elképzelni. Mégis szeretem Irmát. Rémregény? Nem. Irmában, mint valamennyiünkben, egymást átszőve él Lucifer–Ádám, Faust–Mefisztó, Batman–Joker. Irma sokkal grandiózusabb, mint amit láttatni tudtam. Összetettebb, komolyabb. De végül nem bírja el saját tettének súlyát, meghibban. Sajnálom, bocsánat Irmától és az olvasótól, hogy csak ennyire telt.

A lap tetejére