NAPÚT 2009/1., 36–37. oldal
Tartalom
Fekete Anna
Bécs, 2008 • Politika
Lászlóffy Csaba
Avignoni zsolozsma
Hajós János
BARBI ANTE PORTA(S)
Gyereket követelsz,
vérszemet villogtató hódítót,
ki óhajodban gömbölyödve,
helyet kerít el (magának) máris az ágyban.
Magáévá teszi majd az Ázsiód pusztáit
s holnap már bizánci lepedőnkre
pisil a barbilova.
Lóvá teszi büszke nyakszirtemet,
amin a tetovált sasmadár fészkel,
és jaj, előre látom,
megnyergeli kedvenc kaktuszomat!
Gyereket követelsz –,
nyereg alatt puhítja majd a húsodat!
A delejes lankáidat olajozó folyót
egyetlen hörpintésre kiissza.
És mit ér az apa, ha magamfajta?
Üsse kő,
legyen meg a Ménes akarata!
Köldökzsinóromat elvágom –
(megfeszülő hangodat, akár egy szárítókötelet).
S mint mohó varjúsereg,
mit kövér csatatér éltet,
úgy köröz most felettem
az éhes pelenkakészlet.
(Rozsdás vészharang)
Menekülni kéne.
A minitaurusz megfogant.
Álmait átmossa Ariadné vére.
Szél támad,
és a körülmények homokjából
labirintus épül.
A külvilág bizony beszűkül.
Beszürkül, gyérül a táj-kék.
Vitorlaként dagad az árnyék.
Határjelzések serege közeleg,
bosszúvágytól égő erdő.
Királydrámákat rendez
a trónfosztó idő.
A kiáltást gúzsba köti az álom.
Torokrozsda
marja a kardot.
Az a sziklák között imbolygó hang,
az enyém volt egykoron.
Felhő, elefántcsont –,
miből lehet ez a torony?
A hold: harangot jelöl.
„Menekülni kéne”. A menekülést
sürgető kísértés elől.