NAPÚT 2009/1., 40–41. oldal
Tartalom
Lászlóffy Csaba
Avignoni zsolozsma
Móczár Csaba
A bátor kecske • Dióhéj történet • Békamese
Mezősi Miklós
Hát, aki ily kora reggel már felserken, a rózsás
hajnal felhasadását majd’ megelőzve: a versem
jól teszi, hogyha elolvasgatja serényen – a jókedv
legjobb, hogyha a nap nyitját aranyozza hevével.
Mondd, ugye így van, s nem másként? A napod ragyogása,
kívánom, ne apadjon el, ám tüzeit magad őrizd.
Látomás, szikrázó látomás
Kavargó édes látomás hajol
föléd és fölzabálna ott, ahol
meddő tüzek süket parázsa süt
és omlatag lángok foszlása füst.
Pokolba kívántad te sokszor őt,
Édenbe’ húzott annyiszor – de te
többé nem táplálod már ezt a hőt
(határozatba vésted pár hete)
termő tüzek fölpompázó dalával.
Szóltál meddő-konok fogadkozással,
kanyargott sok parázs között a vallomás.
Szétomló lángok futnak bőr alatt.
Kavargó édes versed, látom, megmaradt –
poklod meddő, dalod szikrázó látomás.
régi nóta ez
régi tompa nóta ez tudom
szó nélkül mégsem hagyhatom
szorongásod meg rettegéseid
oldd el láncáról őket szépen itt
és ott ereszd el szélnek mind
szabad leszel te büszke és okos
ne rettegjél se majd se most
inkább legyél ha kérhetem
bátor és rettenthetetlen
Tartozás(ok)
bocsásd meg hogyha van mit és ha még
maradt bocsánat abból is kérnék sokat
ne engedd bánatom hiába roskatag
bordám alá szívem temetni rég
bocsásd felém az est langyos levét
a könnyes bánat könnyebben lohad
engedd el kérlek tartozásomat
engedd el azt kinek szítod hevét
a bánaton hiába ül mentség a szív
a bánatot takarja és emészti meg
mint költő vágyom ülni egy padon s ha hív
agancsos szívem jaj nekem beléremeg
kigyúl egy villanás az égen és egy ív
cikázni kezd fény és derű a rengeteg