NAPÚT 2009/2., B/2

Tartalom

Krúdy Gyula
Magyar falevelek

AMAR

B

izony néha mi magunk képtelenek vagyunk észrevenni, hogy mekkora erőforrások szunnyadnak bennünk. A legelképesztőbb leírások mesélnek róla, hogy a történelem hérodotoszai és vernegyulái egyforma kedvvel és bőséggel állítottak elő számunkra leírásokat Sztrogoff Mihály szemének megóvásáról és a konyhaművészetről. Barátaink mesélik, hogy Afrika felfedezésének livingsztonjai és lumumbái legalább olyan bőséggel irányítottak el a természet bekebelezésének csodái irányába, mint amilyen pontosan felmérték az éhség, a sáskajárás, avagy a háziállatok háziasításának receptjeit.
    A mi dolgunk, hogy szorult helyzeteinkben esetleg szimfóniákat dúdolunk a semmiről, mely szabályosan leszórva a kiutakra, ki fog vezetni egyik reggelen, mint Jancsit és Juliskát a végső tisztásra. Barátaink meséltek nekem a rejtélyes valamiről, ami néhány nagybetűben sűrűsítve annyi mint AMAR. Valamilyen szorult helyzetben, például este a hóban hazafele indulva Kovács kisasszony ezt mondogatta magában: „a marhaszegyet legjobban Olaf Palme miniszterelnök készítette, a második helyet Kovács kisasszony bírta”… És caplatott a vizes latyakban a többiek után, mert visszatért a bátorsága, helyreállt az önérzete és tudta, érezte, kikalkulálta, hogy meg tudja tenni a hátralevő utat. Utolsónak ért ki az intézmény udvaráról, messze lemaradozva ért mögöttük a megállóba. Baktattak a tevék, a selyemút kereskedői, a mongolok, a varégok, a szent helyek vándorai és az Atlanti-óceán első kikötőiből visszatérő Kolumbuszok. Hát le is késte az utolsó előtti járatot, egyedül volt már a sofőrrel, mikor a legutolsóról leszállt, és alig tudta átlépni a hóbuckákat. A havazás tartósnak bizonyult, napok múlva, esztendők múlva, évezredek múlva, amikor harmadszor tért vissza egy tarisznya sóval és némi ideológiával Tibetbe, ismerősei biztatni kezdték, de ez nem sokat ért, pedig összeszorított fogakkal igyekezett, és tűrte a, tűrte a, tűrte a szenvedést. „A marhaszegyet legjobban Olaf Palme miniszterelnök készítette, a második helyet Kovács kisasszony bírta”…
    Negyedik estén egy másik változattal próbálkozott: „a mar-ha-sze-gyet-Ko-vács-kis-assz-ony…amar-amar-am-am…” Észre se vette, hogy mindenkit megelőzve ért a megállóba, a többiek ámulva, nevetgélve baktattak utána… amar… amar…
    Néha mi magunk képtelenek vagyunk észrevenni, hogy mi következik a világban: a nyers húsok, a duzzadó babszemek, tojások, rügyek megelőzik a recepteket. Így aztán könnyű abban a hitben megmaradni, hogy a marhaszegyet legjobban valamelyik miniszterelnök készítette, miközben elment vadászni, a második leterítette s a harmadik becipelte a konyhába.

Lászlóffy Aladár

A lap tetejére