NAPÚT 2009/3., 5–25. oldal

Tartalom

Nagy András
Hogyan él a dráma?

Papp Kincses Emese
A boldogságbusz

Rab László

Dögölj meg!

Tragikomikus jelenetek

Szereplők
KELLER BALÁZS újságíró, a Jelenidő című lap elbocsátott munkatársa
GYÁNÓ GÉZA újságíró, a Jelenidő főszerkesztője
Történik egy Budapesthez közeli település nagy kertes házának pincéjében. Csak ritkán szűrődnek be hangok és fények. A két szereplő két külön sezlonszerű ágyon alszik, körülöttük szétdobált üvegek, fölborult székek. A különben komfortos, modern pincében régi szekrények, szerszámok is vannak. Oldalt egy műhelyasztalon számítógép látható. A pincében hűtő, tévé és minden más olyan eszköz is van, amire egy kerttel bánó, de amúgy gyakran itt dolgozó, olykor itt alvó újságírónak szüksége lehet.
1. Szombat reggel
(Miközben alszanak, a tévé monoszkópja eltűnik, felhangzik a szignál és elkezdődik a reggeli hírműsor: Jó reggelt kívánok, kedves nézőink, hatalmas vihar pusztított a Magas-Tátrában, a szél több száz hektáron letarolta a százéves fenyőerdőt…)
KELLER BALÁZS	(ébredezik, feldönt egy üveget, keresi a szemüvegét, lehalkítja a tévét, botorkál és dülöngél) A rohadt életbe! (Leül az ágy szélére, a fejét fogdossa.) Hinnye, a szentségit! Hogy lehetek ekkora marha! Amikor nem bírom a piát. (Matat a hűtőben, szódásüveget vesz elő, iszik, és úgy böfög, mint a másnapos férfiak. Odamegy a számítógépes asztalhoz, leemel a papírkupac tetejéről egy levelet. Visszaül az ágyra, félhangosan olvas.) Tisztelt kollégám, sajnálattal kell veled közölnünk – (kiszól) sajnálattal közöljük, barmok –, hogy lapunk példányszáma a tavasz folyamán bevezetett – (kiszól) tavasszal, tahó banda – reformintézkedések ellenére sem emelkedett, sőt, az új előfizetők megnyeréséért indított kezdeményezéseink is kudarcba fulladtak. Hirdetési bevételeink ezen időszakban tovább csökkentek – (kiszól) mert a seggeteket mutogattátok, kiscicáim (riszál) –, ezért az igazgatóság drasztikus lépésekre szánta el magát. Tudjuk, hogy jómagad tizennyolc éven át szolgáltad a Jelenidő törekvéseit, és nagy szaktudásoddal, pozitív hozzáállásoddal mindig segítettél. Most azonban úgy alakultak pénzügyi eredményeink, hogy munkádra nem tartunk igényt. Döntésünket a szerkesztőség vezetőinek jóváhagyásával hoztuk meg. A nehéz helyzetben úgy próbálunk segíteni, hogy a végkielégítést, mely háromhavi munkabért tartalmaz, természetesen megkapod. Kérjük döntésünk szíves tudomásulvételét. Üdvözlettel: – (kiszól) a két főfasz az igazgatóságról. (Odadobja a levelet a még mindig alvó Gyánó Géza fekhelyére.) Tudtál róla, mi? Ott van, hogy megbeszélték veled. (Gyánó tovább alszik.) Ébredj, Géza! Belefulladtál a konyakomba? (A gyomrához kap, sziszeg.) Az istenit, mi ez? (Gyógyszer után kutat, bevesz egy szemet, megint a hűtőhöz megy szódáért.) Na, mi van? Meg találtál dögleni, drága főnököm? Nem is rossz. Hathasábos szalagcím: Halálra itta magát a főszerkesztő. Vagy: Átitta magát a halálba a Jelenidő mindenható, szemét, tetű, patkány vezetője. Juj, szétmegy a fejem! (Jajgat és ledől, aztán hirtelen fölugrik, az asztal alatti szekrényből vastag kötelet vesz elő, és odarohan Gyánó ágyához. Szakavatott mozdulatokkal megkötözi az álmában nyöszörgő férfit.) Így jó lesz. (Fölerősíti a tévé hangját, melyben a következő hír hallható: Negyven munkatársától kénytelen megválni a Jelenidő. Mint a lap vezérigazgatója bejelentette, az elbocsátásokra azért van szükség, hogy a több mint ötvenéves orgánum elkerülje a csődöt. A Jelenidő a jövő héttől kevesebb oldalszámmal és kisebb méretben jelenik meg, viszont negyven forinttal többet kérnek érte a standokon.)
GYÁNÓ GÉZA	(ébredezik) Benne vagyunk a tévében?
KELLER	Mintha nem tudnád.
GYÁNÓ	Mi ez? (A kötelet nézi.) Hol vagyok?
KELLER	Itt vagy nálam, jó helyen. Teszek a tűzre, meg ne fázz. (Odamegy az ütött-kopott öreg kályhához, és fát tesz rá.) Mit szeretnél reggelire, drága főnököm? Azazhogy, volt főnököm. Aki, nem is biztos, hogy olyan drága.
GYÁNÓ	Balázs, mi az isten ez? Mi ez az izé rajtam?
KELLER	(odaugrik hozzá, és az orra alá dugja a felmondólevelét) Ez egy felmondólevél. Az én felmondólevelem. (Megszorítja Gyánó mellén a kötélcsomót.) Ez meg egy jó vastag kötél. Nem sejtettem, hogy ilyen hamar szükségem lesz rá.
GYÁNÓ	Szedd már le! Meghülyültél?
KELLER	Dehogyis. Csak úgy vagyok vele, jobb, ha most egy darabig nem mozdulsz el innen.
GYÁNÓ	Na, elég a viccből. Jót röhögünk rajta, gyere ide, oldozz el!
KELLER	Hová sietsz? Mennél dolgozni?
GYÁNÓ	Szombat van, te is tudod. Minek mennék dolgozni?
KELLER	Na látod. Vasárnap nincs újság. Akkor meg: mit izgulsz? Ráérünk egész nap. Annyi az időnk, mint a tenger.
GYÁNÓ	(ordít) Azt mondtam, szedd le rólam! Mit képzelsz?
KELLER	Azt képzelem, hogy én parancsolok. Először ebben a rohadt életben. És neked.
GYÁNÓ	Bezsongtál, bazd meg?! Húsz éve ismersz. Azt hiszed, én dobattalak ki?
KELLER	Itt van benne (a levelet lobogtatja), hogy egyeztettek veled. Vezető vagy, nem? Hű, méghozzá milyen vezető! Élet-halál ura. Aki a saját érdekeivel mindig tisztában van. A többiekére meg nagy ívben tesz.
GYÁNÓ	Nem én döntöttem, ökörállat. Mit gondolsz, mit számítok én ezeknek? A szőke tyúk dönt mindenről, ő a tulajdonos megbízottja az igazgatóságban. Engedj már el, mert elhányom magam.
KELLER	Csak nyugodtan, majd fölmoslak. Kérsz valamit inni?
GYÁNÓ	Igen, kérek. Vizet. Vagy tejet.
KELLER	Tej nincs. Ez egy gyerek és asszony nélküli ház, macskám sincs. (Odamegy a hűtőhöz, kiveszi a szódásüveget.) Szódám viszont van. (Odamegy Gyánóhoz, s a szája elé tartja a csövet.) Nyisd ki azt a mocskos szádat. (Megitatja.) Elég volt? Úgy igyál, hogy ma már nem kapsz mást.
GYÁNÓ	Ez nem igaz. Elmegyek veled, hogy vigasztaljalak. Aztán beesünk ide ebbe a rohadt pincébe. Te most hülyülsz velem, igaz?
KELLER	Hát, amennyiben a fogságot hülyülésnek lehet nevezni, akkor úgy van, ahogy mondod.
GYÁNÓ	Miféle fogság?
KELLER	(fölé hajol) Figyelj rám, Gyánó Géza. Az előbb villant egyet az agyam. Úgy döntöttem, mindenért megfizetsz. Nem vagy ugyan hozzászokva, mert a cég kinyalja a valagad, de most változott a helyzet. Kedvenc szavajárásoddal élve: fordult a kocka. Éveken át, sőt majdnem két évtizeden át szívtad a véremet…
GYÁNÓ	Én hoztalak a laphoz, Balázs, ne marhulj. Elfelejtetted, hogy ki voltál? Emlékszem arra a csóró tanárra. Aki a Jelenidőnél rögtön szolgálati autót kapott.
KELLER	Fizettem érte. Írtam a riportokat, a tárcákat. Mindent megcsináltam, amit kértél. Még a sunyi kis üzleti bulijaidhoz is asszisztáltam.
GYÁNÓ	Nem kaptál érte eleget? Én vakartalak ki a koszból. Ünnepelt tárcistát csináltam belőled. Ha én nem vagyok, sehol nem lennél. Még mindig gügyögni tanítanád a kis pisiseidet.
KELLER	Na, ezt a mondatot majd kicsit összerendezzük itt a pincében. (Kolbászt vesz elő a hűtőből, harapja hozzá a kenyeret, feldobja a lábát az asztalra.) Eszem.
GYÁNÓ	Látom.
KELLER	Valamit csinálnom kell a fejfájásommal. Nem is tudtam, hogy ennyire szereted a konyakot. Ki fizette a cechet? Nem emlékszem rá.
GYÁNÓ	Az új belpolfőnök. Mellesleg ő volt az, aki nem akarja, hogy a lapnál maradj. Nem pedig én.
KELLER	Ohó, kisbarátom, látom, mented a menthetőt. (Felugrik és a kolbásszal hadonászik.) Akkor sem szabadulsz. Neked gőzöd sincs arról, mekkora slamasztikában vagy.
GYÁNÓ	Balázs, hagyjuk ezt abba. Szépen kérem, vedd le rólam a kötelet. Be tudom bizonyítani, hogy kiálltam melletted.
KELLER	Nem szükséges.
GYÁNÓ	De miért nem szükséges? Tehetek én arról, hogy kiüresedtél?
KELLER	Igen? Ez a véleményed?
GYÁNÓ	Na, engedj el, és akkor higgadtan meg tudunk beszélni mindent. Hová mész?
KELLER	Dolgom van. Beugrok a városba. Munkát keresek. Az fontos dolog, nem? (Nyitja az ajtót.)
GYÁNÓ	Szombaton?
KELLER	Az embernek ilyenkor is vannak barátai.
GYÁNÓ	Ne menj el, beszéljük meg. Tudok segíteni.
KELLER	(visszalép, már rajta a kabát) Segíteni csak az tud, aki döntésképes. Vagy aki befolyásolni tudja a döntéseket. Aki ura a helyzetnek. Neked most, ha jól sejtem, valamivel kevesebb a hatalmad, mint tegnap délután volt. Vannak az életben olyan pillanatok, amikor hirtelen minden megváltozik. És minden olyan elképzelhetetlenül abszurddá válik. Na szevasz. Ideteszem melléd a szódát, ha küzdesz érte, talán eléred. És bekapcsolva hagyom a tévét, hogy ne unatkozz. (Fölerősíti a hangot, egy szappanopera új fejezetét harangozzák be, a szín elsötétül, csak a tévé képernyője villog.)
2. Szombat, késő este
(K. hazatér, fölkapcsolja a villanyt, lehalkítja a tévét.)
GYÁNÓ	(összekötözve fölülésbe tornássza magát) Ezért megöllek, te mocsok. Mit képzelsz? Ki vagy te?
KELLER	Most épp egy afféle intellektuális ítélet-végrehajtó vagyok.
GYÁNÓ	Nem. Szerintem egy becsavarodott hülye vagy, aki nem bírja megérteni, hogy fölöslegessé vált.
KELLER	Lassabban a testtel, főszerkesztő úr. Ez itt nem a Jelenidő, ahol kedved szerint ordibálhatsz. Ez itt egy kitűnő rejtekhely. Nem is volt olyan rossz ötlet kiköltözni az agglomerációba. (Egy zacskóból főzőkolbászt vesz elő, meg egy kiflit, és az ételt az összekötözött Gyánó két kezébe nyomja.) Nesze, zabálj, nem akarom, hogy éhen halj.
GYÁNÓ	Keresni fognak.
KELLER	Ugyan, ne is törődj vele! (Kiveszi Gyánó táskájából a mobiltelefont.) Hűha, ez ám a fontos ember. Tizenhárom hívás.
GYÁNÓ	Ki keresett?
KELLER	Egy hívás délelőtt tízkor, mam.
GYÁNÓ	Az a feleségem.
KELLER	A másik tíz huszonkettőkor, mam. Aztán még egy tizenegykor, mam. Pedig évek óta csalod.
GYÁNÓ	Mi közöd hozzá?
KELLER	Csak úgy mondom. Tudom. Nocsak, keresett a szőke tyúk is, délután egykor és háromnegyed háromkor. Szivi, ő lesz az, nem?
GYÁNÓ	Figyelj, ne szórakozz velem! Oldozz el, add oda a telefonom, én pedig megígérem, hogy senkinek se szólok arról, ami itt történt.
KELLER	Kuss, nem alkuszunk! Az első az lenne, hogy fölhívnád a zsaru haverjaidat, és elárulnád ezt az én kis biztonságos rejtekhelyemet.
GYÁNÓ	Esküszöm, hogy kettőnk közt marad az egész. Beittunk, kihasaltunk, elszállt az agyad. Sokat gondolkoztam napközben, megértelek, ez tényleg lehetetlen helyzet. Tizennyolc év a lapnál, valóban nagy idő. Megértem, hogy nem tudod feldolgozni. De én, becsszavamra mondom, segítek neked.
KELLER	Hogyan?
GYÁNÓ	(oldalra néz a tévére) Beteszlek a tévébe, az Isten hozott-ba. A hírigazgató tartozik nekem. Pénzzel is, de főleg infóval.
KELLER	Ne bomolj, Gyánóka, az Isten hozott nézettsége a béka feneke alatt van. Pár hónap, és leveszik a műsorról.
GYÁNÓ	Soha nem veszik le, biztos forrásból tudom. Amíg ez a kormány lesz, addig Isten hozott is mindig lesz.
KELLER	Na kérem, ezt akkor szépen leírjuk. (Odamegy a számítógépes asztalhoz, bekapcsolja a gépet.) Nyitunk egy új fájlt, így ni. Az lesz a címe, hogy Gyánó Géza őszinte pillanatai. Az alcím pedig: szellemi és fizikai elrohadásom hiteles krónikája. (Ír.) Biztos helyről tudom, hogy a tévé Isten hozott című műsorát politikai okokból a következő választásokig semmiképp sem veszik le műsorról. A forrás (hátraszól), igen, hallgatlak.
GYÁNÓ	Mit csinálsz?
KELLER	Cikket írok az új lapomba. Mégiscsak lehet munkát szerezni szombaton is.
GYÁNÓ	Hol találtál helyet?
KELLER	Az Igazságban.
GYÁNÓ	Odamentél ahhoz a pedofil állathoz?
KELLER	Annyira nem is pedofil. Meg aztán ez a magánügye. Örömmel fogadott, hallotta, mi történt, exkluzív sztorikat kért tőlem, mert nagyvadakra vadászik. Egész jó kis pénzt ígért.
GYÁNÓ	Hazudott. Tartozik fűnek-fának.
KELLER	Folytassuk, cimbus, mert álmos vagyok. Ki garantálja hát a műsor érintetlenségét? Egy nevet kérek, de azonnal!
GYÁNÓ	A miniszter…
KELLER	(ír) tehát a miniszter…
GYÁNÓ	…kabinetfőnöke.
KELLER	(ír) kabinetfőnöke.
GYÁNÓ	A műsor szerkesztőjét úgy hívják, hogy Gáti.
KELLER	(ír) Igen. És ez a Gáti kije a kabinetfőnök úrnak?
GYÁNÓ	A sógora.
KELLER	(ír) Sógor-koma-jó barát. Jól van, ügyes vagy, kapsz egy kis szódavizet. (A szája elé emeli az üveget.) Mi van? Nem vagy szomjas?
GYÁNÓ	(majszolja a kolbászt és a kiflit) Nem látod? Eszem.
KELLER	Helyes. Még néhány nap, és megszokod.
GYÁNÓ	Miért szoknám meg?
KELLER	Mert az életért folytatott küzdelem mindennél erősebb. A tapasztalat azt mutatja, hogy a mégoly nagy emberek is ilyen kicsire össze tudnak menni (ujjával mutatja), ha úgy hozza a helyzet. Bízom benne, hogy néhány nap múlva egész jól el lehet majd veled beszélgetni. Az a célom, hogy minél előbb belásd, már nem uralkodhatsz fölöttem. Mert fogoly vagy.
GYÁNÓ	Te őrült vagy.
KELLER	Tévedsz. Nem vagyok az. Ez így nagyon közhelyes volna. Csak azért, mert a közreműködéseddel elbocsátottak, még nem őrültem meg. Láthatod, azonnal találtam munkát magamnak.
GYÁNÓ	De milyet?
KELLER	Ugyan már. Ha az ember megszorul, ne válogasson. Íme a példa: ha éhes vagy, a lazachoz szokott fényes gyomrod milyen jól be tudja venni az egyszerű főzőkolbászt is. Ha ezt sem kapnád, megennéd a férgeket is. (Felugrik, a tévéhez rohan.) Hopp, az esti híradó. Remélem, már keresnek. (Elterül a foteljában, a tévében egymás után jönnek a külpolitikai hírek, tüntetnek Kijevben, helyreállítják a szlovákiai erdőket, ennyien és ennyien halnak meg AIDS-ben stb.) Ki kell ábrándítsalak. A kutya se kíváncsi rá, hogy merre vagy. (Lekapja a mobilt a szekrény tetejéről.) Látod, már mamika se kíváncsi arra, élsz-e, halsz-e. Mindössze két hívásod volt délután, az egyik Szivi, a másik ismeretlen szám. De erre már nem lesz szükséged. (Ledobja a telefont a földre, és széttapossa.) Jaj, mit csináltam?! Benne volt a kabinetfőnök úr száma is? Meg a többi szarházié, akinek te súgtál éveken át?
GYÁNÓ	A titkos számokat nem ebben tárolom.
KELLER	Hát akkor semmi gond. Telefon: kampec. Aki nem érhető el, az nincs. Akkor most már te sem létezel. Illetve létezel, de jóval alacsonyabb szinten. Tovább egyszerűsödik a történet.
GYÁNÓ	Szomjas vagyok.
KELLER	(szódát tölt egy virágcserépbe) Tessék pancsolni. Nem kell félned a fertőzéstől, ebből senki sem ivott előtted.
GYÁNÓ	(a szájával kilöki Keller kezéből a vizes cserepet) Szemét vagy, és gyáva. Meg akarsz alázni? Így, hogy össze vagyok kötözve? Bátor tett, mondhatom. Rád vall.
KELLER	A kötél csak eszköz. A mozgásodban akadályoz. A szabadságodban korlátozlak kissé. De minden lehetőséged megvan arra, hogy lelépj. Kreativitás kérdése az egész.
GYÁNÓ	Igen? Milyen szerepet szánsz nekem ebben az ócska trükkben?
KELLER	Amíg főszerkesztő voltál…
GYÁNÓ	Most is az vagyok…
KELLER	Első lecke: itt vagy nálam a pincében, itt pedig nem vagy senki se. Ezt mondogasd magadban, és tanuld meg jól. Második lecke: ne nagyon ellenkezz, mert megvonom a kolbászadagod. Folytasd!
GYÁNÓ	Amíg főszerkesztő voltam…
KELLER	…te voltál az isten. Ha sikert értünk el, a te sikered volt. Ha hülyeséget csináltunk, az a mi hibánk volt. Kiüresedtünk, így fogalmaztál.
GYÁNÓ	És ez igaz is.
KELLER	De hát csak a kis szarjankók tudnak kiüresedni, drága főnök úr?
GYÁNÓ	Igazad van, én is kiüresedtem.
KELLER	Ezt megmondtad Szivinek az igazgatósági ülésen?
GYÁNÓ	Nem.
KELLER	Akkor, kérdem, hol az igazság?
GYÁNÓ	A versekben, tudod jól. Te sem az igazságot írtad a cikkeidben. Befolyásolni akartál.
KELLER	Nem lennél egy kicsit alázatosabb? Azt hiszed, semmi okod rá?
GYÁNÓ	Fáj a kezem.
KELLER	A fájdalom bölccsé tesz. Mit gondolsz, miért kötöztelek össze? Azt akartam, hogy ne fájjon? Ami ezután jön, még jobban fog fájni.
GYÁNÓ	Te ezt élvezed? Mert ha igen, akkor aberrált állat vagy.
KELLER	Hogy kettőnk közül ki az aberrált, arról éppen tudnék vitatkozni. Emlékszel arra, amikor átírtad a cikkemet?
GYÁNÓ	Melyik cikkedet?
KELLER	Ami az Isten hozott című csapnivaló műsorról szólt. Te kértél arra, hogy írjak róla. Csak amikor láttad, hogy a haverjaidról rossz véleménnyel vagyok, fogtad magad, átírtad a cikk végét. Várj csak, pajti, idézek. (Odamegy a számítógéphez, keresgél a papírok közt, és olvasni kezd.) Itt az eredeti, amit kinyomtattam. „Ennél korszerűtlenebb műsort tévések nem készíthettek volna. Amikor a szerkesztőnek nem jut más eszébe, mint hogy pártemberekkel vetélkedőt rendezzen, és ezt főműsoridőben le is adja, az a vég. Ennyire már nem lehet lemenni kutyába.”
GYÁNÓ	Nem volt igazad.
KELLER	Ha nem volt igazam, a cikket vissza kellett volna adnod. Te sokkal szemetebb dolgot csináltál: átírtad. (A monitorról olvas.) „Öröm volt látni, amint a pártok frakcióvezetői önfeledten játszottak. Bebizonyították, hogy éles kirohanásaik ellenére sem akarják elevenen megnyúzni egymást. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a demokrácia nem vérre megy.”
GYÁNÓ	Teljesen elment az eszed. Szólni akartam, de nem értelek el telefonon. Adj még egy kis kolbászt.
KELLER	Nincs, elfogyott, megették a kutyák.
GYÁNÓ	Kutyáid is vannak?
KELLER	Bizony vannak. Két szép szibériai medveölő. Csak szólok, hogy ha túl kreatív találnál lenni és meg akarnál szökni, velük is meg kell küzdened.
GYÁNÓ	Ez kamu. Nem félek tőled meg a kutyáidtól.
KELLER	Az jó. Bátor vagy tehát, aminek nagyon örülök. Akkor bizonyára mesélni is bátran tudsz.
GYÁNÓ	Miről szeretnél hallani?
KELLER	Arról, hogy mit kerestél a kabinetfőnök úr cégének felügyelő bizottságában?
GYÁNÓ	Amit más. Pénzt.
KELLER	Akkor tessék diktálni.
GYÁNÓ	Mi van? Vallatsz?
KELLER	Isten ments. Cikket írok az Igazságba. Szaftos cikket arról, hogy milyen mérhetetlenül erkölcstelen és mohó vagy.
GYÁNÓ	Együtt jártunk gimibe. Apró szívességeket tettünk egymásnak. Azért vett be a buliba, hogy a lap ne vájkáljon fölöslegesen az ügyeiben. Ennyi. Ha akarod, megírhatod. Legfeljebb utána lecsuknak. Ezek nem kispályások, Kellerem. Belügyesek, külügyérek, magas rangú katonatisztek, bankárok, tévések állnak a cég mögött. A szálak a legmagasabb politikai körökbe vezetnek.
KELLER	(ír) …a legmagasabb politikai körökbe vezetnek. Gyánó Géza ex-főszerkesztő, november 25-én. Most pedig szépen kinyomtatjuk. Így ni. (Odaviszi a papírt Gyánóhoz, tollat ad a kezébe.) Írd alá szépen, hogy hiteles legyen.
GYÁNÓ	Nem írok alá semmit.
KELLER	Akkor se vizet, se kolbászt nem adok.
GYÁNÓ	Dögölj meg, bosszúálló fasz! Ha nem itt lennénk, úgy nyomnálak szét a körmeim között, mint a bolhát. (Befordul a fal felé.)
KELLER	(leül a foteljába, a távirányítóval fölhangosítja a tévét, tökmagot vesz maga mellé) Büüszkeség, büüszkeséééég, csodálatos büüszkeséééég. (Kintről kutyák ugatása hallatszik.)
3. Hétfő este
(K. hazatér, hosszú pórázt hoz magával, meg zacskókat tele kiflivel és kolbásszal.)
KELLER	Mi van, madárkám? Aludgatsz? Vagy egyszerűen csak játszod az oroszlánt? (Odamegy az ágy közelébe, dudorászik.) Ne éhébreheszd föhöl ahaz ahalvó ohoroszlánt. Tudod, milyen nyüzsgés van odakint? Az emberek jönnek-mennek…
GYÁNÓ	(hátra se fordul, nyöszörög) Szétmegy a hólyagom, te rohadék.
KELLER	(a nyakára teszi a pórázt) Mehetünk, gyorsan, de ne ficánkolj, szorítópóráz. (Elindulnak a vécé felé, közben ránt egyet rajta, Gyánó felüvölt. Keller betereli a vécébe, kis nyílást hagy az ajtón és kukucskál.)
GYÁNÓ	Nagyon kérlek, csukd be az ajtót. Nem megy, ha nézel.
KELLER	Képzeld magad az én helyembe.
GYÁNÓ	(bentről kiabál kifelé) Az lehetetlen. Ezért, amit velem csinálsz, hosszú évekig börtönben ülsz.
KELLER	Csak hiszed. Ahhoz előbb meg kellene téged találni.
GYÁNÓ	Eljön a pillanat. És akkor neked véged. Nem félek tőled.
KELLER	Nem kell félni, végül is nem vagyok állat. Ez nem egy Vonnegut-regény, aranyapám. Ez egy végtelenül egyszerű élethelyzet, melynek során próbára teszem a türelmedet. Hogy egy életre megtanuld, milyen az, amikor nincs lehetőséged többé a kavarásra. Amikor nem számít, hogyan fényezed magad. Itt, apukám, nem sokra mész a fenyegetéssel.
GYÁNÓ	(kijön, megkötözött két kezével igazgatja a nadrágját) Kéne tiszta alsó is.
KELLER	Azzal nem szolgálhatok.
GYÁNÓ	(újra az ágyon ül, miközben Keller odaköti az ágy háttámlájához) Hadd fürödjek meg. Hétfő este van. Úgy érzem, elrohadok.
KELLER	(fölé szagol) Hm, egy kicsit tényleg bűzlesz. De ezt még megoldjuk valahogy. (Elővesz a szekrényből egy üveg finom parfümöt, fujkálni kezd vele Gyánó körül.) Kár elpocsékolni rád, de mit lehet tenni, ez van itthon. Donna Karen, nézd! Nem gagyi.
GYÁNÓ	Menj a fenébe. Éhes vagyok.
KELLER	A vacsora tálalva. (Előveszi a zacskóból a kiflit, a kolbászt, és Gyánó kezébe nyomja.)
GYÁNÓ	Mindig ezt esszük?
KELLER	Ugyanazt eszem, amit te. (Beleharap a saját kolbászába és kiflijébe.) Érdekes módon nem unom. Ennyit tesz a szabadság. Harmadik lecke: ha az ember szabad, ízlik neki a kolbász. Így van ez. Nem értem, mi nem tetszik? Az a baj, hogy olcsó lecsókolbász?
GYÁNÓ	(unottan majszolja) Tele van vízzel.
KELLER	Hja, barátom, egy állását vesztett újságírónak ennyire futja. Beosztással kell élni. Úgy, mint a szegény emberek. Hány, de hány kioktató cikket írtál a mértékletességről. Most gyakorolhatsz. Azt eszed, amit kapsz, slussz.
GYÁNÓ	Kávét nem főznél?
KELLER	Nem lehet, mert fölpörögsz tőle. Meg a vízhajtó hatása miatt nem egészséges. Nyugalomra van szükséged. Na nézzük, mi történt a nagyvilágban. (Fölhangosítja a tévét. A híreket mondják, egyszer csak megpillantják Gyánó fényképét.) Figyelj, te vagy műsoron. (Nem ad életjelt magáról Gyánó Géza, a Jelenidő főszerkesztője, aki pénteken egy elbocsátásokról szóló tájékoztató után ismeretlen helyre távozott. A rendőrség eddig nem kapott értékelhető információt arról, hogy hol van az újság vezetője. Többen cáfolták azt az értesülést, hogy külföldre távozott volna. Mások magánéleti okokra vezetik vissza az eltűnést. /Szivi nyilatkozik, Bősze Boglárka igazgatósági tag a rendes neve:/ „Az igazgatósági döntés után leverten távozott, nem lehetett hozzá szólni. Szombaton több ízben kerestem, a telefonja kicsöngött, de nem vette föl. Vasárnap szintén nem volt elérhető.” A lapnál elhangzott az a föltételezés is /folytatja a szpíker/, hogy Gyánó Gézát annyira megviselték az elmúlt hónapok konfliktusai, hogy talán valami végzetes dolog történt vele. Ezt azonban a belpolitikai rovatvezető határozottan cáfolta: „Gyánó Géza nem az a típus, aki összeomlik. Ismerem, mint a tenyeremet, impulzív, erőteljes alkat. Az zavar engem a legjobban, hogy a telefonja napok óta ki van kapcsolva. Géza mindig mindent telefonon intézett, állandóan üzengetett, sokszor azért nem lehetett vele beszélni, mert telefonált. El sem tudom képzelni, mi történhetett vele.” /A szpíker:/ A rendőrség mindenkit arra kér, hogy aki az ismert főszerkesztőt látni véli, azonnal jelentkezzen. Befejezésül hallgassák meg sporthíreinket…)
GYÁNÓ	Nem érdekel a tévé. Kapcsold ki. Ki akarok menni a levegőre.
KELLER	Csak az ablakot tudom fölajánlani. Az isten háta mögött vagyunk, nyugodtan üvöltözhetünk, a legközelebbi ház másfél kilométerre van. (Kinyitja a pinceablakot.) A levegő is nagyon jó.
GYÁNÓ	Ki akarok menni.
KELLER	Nem lehet. Dolgoznunk kell. Összegzést kell készítenünk.
GYÁNÓ	Miről?
KELLER	Az életedről. (Odamegy a számítógéphez.) Nézzük, mit is ír a hogyishívják. (Babrál, keresgél az interneten.) Jelenido.hu. Itt is keresnek.
GYÁNÓ	Kik?
KELLER	Az olvasók. Na, ide akkor beírunk mi is valamit.
GYÁNÓ	Álnéven nyomod, mi?
KELLER	Naná, majd a sajátomon. Évek óta írogatok, ide is…
GYÁNÓ	Te vagy a… (Nagy nehezen fölül.)
KELLER	Könnyen kitalálhatod.
GYÁNÓ	Kvaterka.
KELLER	Dehogyis. Ő a sportrovatnál dolgozik.
GYÁNÓ	Honnan tudod?
KELLER	Többet kellett volna a modern technikával bajlódnod, főnök úr. Akkor rájöhettél volna, hogy a bíráló üzeneteket kik írták.
GYÁNÓ	És kik írták, te szánalmas barom?
KELLER	Akik nyilvánosan nem mondhatták el a véleményüket. Mint például én. Mert ott álltál te, Dartwederként. Akire ránézni sem lehetett.
GYÁNÓ	Ezt azért mondod, mert kemény voltam.
KELLER	Egy frászt voltál kemény. Ha az lettél volna, most nem volnál itt.
GYÁNÓ	Nem érdekel a dumád. Beteg vagy és bosszúálló.
KELLER	Szó sincs bosszúról. Ha az volnék, simán beköphettelek volna.
GYÁNÓ	Mit köptél volna be rólam? És kinek?
KELLER	A kis gázolásos esetedre gondolok.
GYÁNÓ	Részeg volt a manus.
KELLER	Igen? És a rendőrség? Mivel zárta le az ügyet?
GYÁNÓ	Nem volt rendőrség.
KELLER	Nocsak. Haláleset, és elmaradt a helyszínelés?
GYÁNÓ	Ne faggass! A családja jól járt.
KELLER	Tudom, hogy pénzzel intézted el. Várj! (Magnót vesz elő, bekapcsolja.) Most mondjad, kicsi madaram.
GYÁNÓ	Nem én voltam a hibás. Olyan részeg volt, mint az ágyú. Fölmentettek volna.
KELLER	Nem vagyok benne olyan biztos.
GYÁNÓ	Az öregember beivott, elém hajtott. Nekem volt elsőbbségem. Nem én tehettem róla…
KELLER	…hogy meghalt.
GYÁNÓ	Négy éve történt, szeretném már elfelejteni. Ne várd tőlem, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen. Küldtem az asszonynak kétszázezer forintot. Hetente kellett volna meglátogatnom, hogy nincs-e szüksége valamire?
KELLER	Egy szerencsétlen takarítónőt találtál volna egy falusi viskóban. Meg a három gyerekét.
GYÁNÓ	(megpróbál hadonászni) Egy felszabadult lelkű nőt találtam volna, aki ott maradt ugyan a három gyerekével, de esténként már nem verte félholtra a lump férje. Egy szerencsétlen prolit ütöttem el. A halála napjáig a fröccse volt a mindene. Mit mondhattam volna a nőnek? Ne haragudjon, kedves asszonyom, hogy éjjel, szabályosan haladva elgázoltam az előttem részegen kacsázó férjét?
KELLER	Semmi érzéked az élet nagy dolgaihoz…
GYÁNÓ	Mondtam volna neki, sajnálom, hogy a kedves ura, bizonyára történelmi csalódásai miatt, rákapott a szeszre? Aztán meg: föl kellett volna jelentenem magam? Hogy örökre elvágjam a karrieremet? És mondjuk a magadfajta nímand a helyemre léphessen? Ilyenre gondolsz, Keller? Így kellett volna történnie?
KELLER	Nem lehetsz ennyire cinikus és kegyetlen. Ő is csak ember volt.
GYÁNÓ	Én is az vagyok. És most össze vagyok zárva egy elmeháborodottal. Mi kell ennél nagyobb gond az életben?
KELLER	Bűnhődnöd kellett volna. Vállalni a felelősséget.
GYÁNÓ	Te fogsz most megbüntetni azért, mert évekkel ezelőtt elütöttem egy részeg embert? Nem hagytam cserben, értsd már meg.
KELLER	Csak épp kifelejtetted a történetből a rendőrséget.
GYÁNÓ	Mert akkor ezt találtam a legjobb megoldásnak.
KELLER	(kikapcsolja a magnót) Nem akarok ítélkezni.
GYÁNÓ	Akkor mi a szarért vetted föl az egészet?
KELLER	Kellett a sztorihoz.
GYÁNÓ	Meg akarod jelentetni?
KELLER	Mi mást tehetnék? Abból élek, hogy az emberek beszélnek nekem, amikor színre lépek. Nem is vagy rossz interjúalany.
GYÁNÓ	Nem vetted észre, hogy kiszolgáltatott helyzetben vagyok?
KELLER	Nem mondanám. Senki se kényszerített arra, hogy elmeséld ezt a történetet. Hogy van az, hogy eddig magadban tudtad tartani?
GYÁNÓ	Te az én helyemben beszéltél volna róla bárkinek is?
KELLER	Ez most nem érdekes.
GYÁNÓ	Már hogyne volna érdekes.
KELLER	Össze kell téged kötözni ahhoz, hogy őszinte legyél az emberhez. Na, elég volt, lefekszünk és alszunk. (A hűtőhöz megy szódáért.)
GYÁNÓ	Nem kell szóda. Sima vizet adj!
KELLER	Minden kívánságod ilyen hamar teljesüljön. (Megtölti a virágcserepet csapvízzel. Gyánó a szájához emeli, a szín elsötétül, a tévé képernyője villog.)
4. Szerda este
(Keller érkezik, kintről vad kutyaugatás hallatszik.)
GYÁNÓ	(nyöszörög) Hol voltál ilyen sokáig? Milyen nap van?
KELLER	Szerda. Dolgom volt. (Ledobálja a cuccait, a zacskójából kolbászt meg kiflit vesz elő.) Nesze, egyél.
GYÁNÓ	(elkapja az ennivalót, tömi magába) Meg akarsz ölni, mi? Most már sok a vesztenivalód.
KELLER	Ölni? Én szabad ember vagyok. Szabadon dönthetek. És úgy döntök, ebben a pillanatban legalábbis, hogy nem öllek meg. Ez a tudat többet ér nekem annál.
GYÁNÓ	Akkor viszont meg akarsz alázni.
KELLER	Még azt sem akarom. Az ideális helyzet előállítására törekszem.
GYÁNÓ	Engedj ki budira.
KELLER	Semmi akadálya. (Ráteszi a pórázt, ellenőrzi, hogy a kezei rendesen össze vannak-e kötözve, kivezeti, résnyire nyitva hagyja az ajtót.)
GYÁNÓ	Könyörgöm, csukd be. Nincs benn ablak, a szellőzőventilátor nyílásán nem férek ki. Nem tudok elmenni.
KELLER	Nocsak, fölmérted a terepet, cicukám?
GYÁNÓ	Kérlek, csukd be.
KELLER	Jó, lásd, kivel van dolgod. (Rávágja az ajtót, de a póráz végét kinn tartja.)
GYÁNÓ	(kiabál) És vedd le a kötelet a kezemről.
KELLER	Azt már nem.
GYÁNÓ	De hát akkor hogyan töröljem meg magam?
KELLER	Ahogy akarod. Oldd meg! (Megcsörren a telefon. Keller tűnődik, elengedje-e a pórázt. Aztán óvatosan ellép az ajtóból, s a telefonhoz megy.) Szia, mama, hogy vagy? Most nem nagyon érek rá. (Vissza-visszanéz, aztán leül egy székre, háttal a mosdóajtónak.) Nem tudok elmenni hozzád, hívj valakit, adj neki pénzt, hoz neked gyógyszert. Tényleg nem érek rá, határidős munkám van, egy percre sem tudok elszabadulni… (Kinyílik a budiajtó, Gyánó nyakig vizesen leskelődik, és látja, hogy Keller telefonál. Megpillantja a fal mellé támasztott nagyfejszét, odanyúl, hogy ne üssön zajt, közben a pórázt, hogy ne zörögjön, betuszkolja a nadrágja korcába. Fejszével a kezében közelít, közben Keller folytatja a telefonbeszélgetést.) Mama, mindig akkor keresel, amikor sok a munkám. Tudod, milyen elfoglalt vagyok. Nem úgy van, hogy bemegyek reggel hatkor, blokkolok, és délután kettőkor szabadulok. És mindig avval vádolsz, hogy nem törődöm veled. (Gyánó fölemeli a fejszét Keller feje fölé, és lesújt. Keller az utolsó pillanatban elugrik, a fejsze beleáll az íróasztal lapjába. Gyánó elcsúszik, Keller pedig fölkapja a pórázt. Vadul rángatva viszi vissza a helyére.)
KELLER	Igen? Csukjam rád az ajtót, hogy nyugodt lehess? Aztán meg a fejembe állítod a fejszét? Ezt nem úszod meg szárazon, rohadék. (Letuszkolja az ágyra, odakötözi.) Két napra megvonom a kolbászadagod. A vizet a felére csökkentem. Te meg akartál engem ölni.
GYÁNÓ	(remeg az idegtől) Szó sincs róla. Csak meg akartalak ijeszteni.
KELLER	Szemét! (Odamegy a telefonhoz, az anyja még mindig vonalban van.) Semmi, mama, az egyik kutya bejött, azzal hadakoztam. Tudod, mennyire ragaszkodik hozzám. De már kizavartam. Egy ekkora kutyának odakinn a helye. Pár nap, és végzek a munkámmal, akkor hazaugrom, anyukám. (Leteszi a kagylót.)
KELLER	(ráordít Gyánóra) Ez gyilkossági kísérlet! Hátulról támadtál, te állat. (Bekapcsolja a számítógépet.) Ezt rögzítjük. Hinnye, azt a szentségit! De meleg helyzet volt. Nem szabad téged egy percre sem magadra hagyni, mert rögtön cselekszel. És újra azt hiszed, hogy te vagy fölül. (Ráförmed.) Megmosdottál, büdös disznó?
GYÁNÓ	Amennyire tudtam. Nagyon hideg a víz.
KELLER	De víz. (Leül a gép elé.) Na szóval. „Szerda este, 19 óra 38 perc. A fogoly kikéredzkedett vécére. Gyanútlan voltam, és megengedtem neki, hogy magára csukhassa az ajtót. Merthogy szeretett volna tisztálkodni. Ám amíg locsolta magát a vízzel, fölhívott az anyám, és nem vettem észre, hogy beszélgetés közben a hátam mögé lopódzik, s egy fejszével meg akar gyilkolni. Ha nem nézek oldalra, s nem pillantom meg az ajtó mögötti kis tükörben, most nem írhatnám e sorokat. Mert simán kettéloccsantotta volna az agyamat. Kezdi elveszíteni a realitásérzékét.” Jó lesz?
GYÁNÓ	Mi ez?
KELLER	Valós történet arról, hogy mi történik a fogságban. Hogy a fogva tartott milyen lelki változásokon megy át. Hogyan, mennyi idő alatt adja föl ellenállását, s mikor jön el az a pillanat, amikor már nem a szabadságáért, hanem pusztán az életéért könyörög.
GYÁNÓ	Meg akarsz hát ölni. Efelől nem lehet kétségem. Most már biztos.
KELLER	Dehogyis.
GYÁNÓ	Akkor mit akarsz?
KELLER	Tanulmányozni a viselkedésedet.
GYÁNÓ	De a végén mi lesz? Amikor már tanulmányoztad?
KELLER	Azt még nem tudom.
GYÁNÓ	Elengedsz?
KELLER	Azt se tudom. Ezen még nem gondolkodtam.
GYÁNÓ	Ugye tudod, hogy nem bírom sokáig.
KELLER	Hogy látod? Mennyit bírsz így ki?
GYÁNÓ	Néhány napot. Egyre fáradtabb vagyok. Megőrülök attól, hogy nem mehetek ki. Azt se tudom, mikor van reggel, mikor este. És egyre biztosabb vagyok abban, hogy el akarsz tenni láb alól. Mi tegyek, hogy ez ne következzen be?
KELLER	A tenni: nem a te ügyed. Az most az enyém. (Visszateszi a fejszét a helyére.) Na, mára elég volt. (Lefekszik, bekapcsolja a tévét, melyben valami izgalmas krimi jelenetei láthatók, kísérteties zene taktusai hallhatók. Kint a két kutya vonyít.)
5. Péntek este
KELLER	(érkezik, hóna alatt nagy zacskóval, benne étel, ital) Hopp, már meg is jöttem. (Kipakol az asztalra.) Péntek van ugyan, böjti nap, de azért hoztam egy kis sonkás pizzát. (A pizzát beteszi a mikrosütőbe, csak ekkor fordul Gyánóhoz.) Ünnepelünk, fogoly madaram.
GYÁNÓ	(féloldalra fordulva fekszik, halkan nyögdécsel) Vizet. Kérek vizet.
KELLER	Szomjas vagy? Hát nem is ettél semmit. Itt van mindkét kolbászod. (Megnézi az ágy mellé tett tányért.) Na mindegy, jó lesz a blökiknek. (Kimegy, kintről vidám kutyacsaholás hallatszik, közben Keller parancsolgat.) Ül! Nem ugrál! Nyugi, nyugi!
GYÁNÓ	(magában) Dögölj meg! Rohadt patkány.
KELLER	(betoppan) Hogy mondtad, Gézám?
GYÁNÓ	Csak a kutyák nevét kérdeztem.
KELLER	Jeti és Tájfun. Merthogy olyan nagyok. Eléggé kíméletlenek. Valahogy mostanában nem leskelődik errefelé senki. A postás is csak bedobja a levelet, aztán iszkiri, fölpattan a biciklijére. Azért vettem őket, hogy teljes legyen a nyugalom.
GYÁNÓ	Már egy hete…
KELLER	Úgy bizony. Épp egy hete annak, hogy elfogadtad a meghívásomat.
GYÁNÓ	Én marha.
KELLER	(fölugrik, kiveszi a pizzát a mikróból, terít, italt is kitesz, közben beszél) Szépen megterítünk, s ma fölfüggesztjük a kolbászevést. Látom, te is vágytál egy kis változatosságra.
GYÁNÓ	Nem vágytam semmire. El vannak gémberedve a tagjaim.
KELLER	Ugyan, főnök úr, ne hagyd el magad! Na, gyere szépen. (Eloldja az ágyról, a nyakába teszi a pórázt, ránt egyet rajta, s az asztalhoz ülteti Gyánót.) Egy nyelet konyak? Attól leszünk mozgékonyak.
GYÁNÓ	(a pórázra mutat) Ezt nem lehetne levenni? Csak amíg eszünk.
KELLER	(a pórázt kiköti egy fali kampóhoz) Nem adhatok újabb engedményeket, a múltkor is majdnem pórul jártam. Benned, kisbarátom, gyilkos ösztönök munkálnak. Muszáj, hogy megfékezzelek.
GYÁNÓ	(eszik, de a kezét nem tudja rendesen használni. Sírni kezd) Nagyon szépen kérlek, Keller Balázs, legalább lazíts rajta egy kicsit.
KELLER	(ráüvölt) Nem lehet! Eszel, ahogy tudsz. Te szoktad mondani: ne szenvedj, ne kínlódj! Ha nem akarsz éhen dögleni, oldd meg! Mássz ki a csávából! Illanj el, szökj meg! És ha el tudod intézni, csukass le! Állj rajtam bosszút! Na, egészségedre! (Koccintásra emeli a poharat, Gyánóét is átnyújtja.) Emelem poharam egyhetes összezártságunk hétfordulójára. Melynek során – egy kisebb galibától eltekintve – egészen jól viselkedtél, Gyánókám. (Gyánó iszik, eszik, s összekucorodva figyel.)
GYÁNÓ	Hogyhogy nem találtak meg?
KELLER	Jó kérdés. Kerestek, keresgettek, de nem gondolják, hogy itt vagy a közelükben.
GYÁNÓ	Kerestek? Hol?
KELLER	Mindenütt, diktátorom. De a jelek szerint tű vagy a szénakazalban.
GYÁNÓ	Mi az, hogy mindenütt?
KELLER	Otthon, Szivinél – hm, nem is olyan hülyék ezek a zsaruk –, aztán benn a szerkesztőségben. Elmentek a törzshelyedre, a Vörös Kerékbe, s feltúrták a balatoni nyaralódat is, hátha nyomodra bukkannak. De semmi. Nagy erőkkel nyomoznak, de értékelhető bejelentést nem kaptak. Ezt szoktuk írni, ismerheted. (Ránéz Gyánó tálcájára, csettint.) Hű, a mindenit, jó étvágyad van! Már be is faltad mindet?
GYÁNÓ	Nem hagyhatom meg…
KELLER	Már miért ne? Te félsz?
GYÁNÓ	Igen, Keller, nagyon félek.
KELLER	Ez nem lehet. Bántalak? Verlek?
GYÁNÓ	Nem versz.
KELLER	Akkor mi a baj? Rendszeresen kapsz enni (újra tölt), ugyanazt eszem, amit te. Tölthetek még? (Gyánó bólint.) Nem vonom meg tőled az információkat. Tájékoztatlak arról, hogy áll a nyomozás. A remény hal meg utoljára. (Csönd.) Az a gyanúm, hogy végtelenül rendes ember vagyok.
GYÁNÓ	Az vagy.
KELLER	Kiszúrhatnék veled. Ugráltathatnálak le s föl. Mondd meg nekem, főszerkesztő úr! Kínozlak?
GYÁNÓ	Nem kínzol.
KELLER	Meg vagy elégedve az ellátással?
GYÁNÓ	Meg.
KELLER	Van valami panaszod?
GYÁNÓ	Nincs.
KELLER	Kicsit meggyőzőbben, ha kérhetem. Mi ez a kaffogás? Még azt találom hinni, hogy nem akarsz ingerelni.
GYÁNÓ	Szó sincs róla, Keller. Tényleg rendesen bánsz velem.
KELLER	Még mindig azt gondolod, hogy kiüresedtem?
GYÁNÓ	Nem gondolok ilyet.
KELLER	De egy hete még…
GYÁNÓ	Az egy hete volt. Tévedtem.
KELLER	Géza, Géza, nem hiszek neked.
GYÁNÓ	Miért?
KELLER	Most is alakoskodsz.
GYÁNÓ	Nincs értelme. Már látom, hogy ez nem vicc. Vagy ha az, nagyon rossz.
KELLER	(újra tölt) Tudod, mire vagyok a legkíváncsibb?
GYÁNÓ	Mire?
KELLER	Hogy mikor kopik el belőled az a mérhetetlen nagy büszkeség. És mikor értékeled át visszavonhatatlanul a helyzeted.
GYÁNÓ	Már megtörtént. Mindent végiggondoltam.
KELLER	És mire jutottál?
GYÁNÓ	Arra, hogy győztél.
KELLER	(földhöz vágja a poharat) A szentségit a fejednek! Hát nem látsz ennél messzebbre sohasem? Neked mindig minden verseny? Még most is? Hát milyen versenyző az, aki nem futhat ki a pályára?
GYÁNÓ	Semmilyen.
KELLER	Na ugye. A kettőnk közti verseny véget ért. Már rég túljutottunk a célszalagon. Itt most már egészen másról van szó.
GYÁNÓ	Tudom.
KELLER	Dehogy tudod.
GYÁNÓ	Nem tudom?
KELLER	Nem.
GYÁNÓ	Jó. Akkor nem tudom.
KELLER	Nem is sejted?
GYÁNÓ	De. Sejtem. (A poharát nyújtja.) Kérek még.
KELLER	(tölt) Nem iszol te túl sokat mostanában? Múlt pénteken is. Most is. Nem lesz ennek jó vége, barátom.
GYÁNÓ	Nem.
KELLER	Na, ebből elég volt. Gyerünk dolgozni. (Bekapcsolja a számítógépet.) Hű, de lassú. Na, mozogj már! Jelszó: love. Igen, igen, ez lesz az. Nézd csak, mi van itt. Meg akarom neked mutatni. (Odavonszolja a székével együtt a géphez.) Szaftos kis történet Sziviről meg rólad.
GYÁNÓ	(kövülten néz) Ez nem lehet igaz!
KELLER	De az. Láttam, hogy három nap alatt elaludt a téma, s nagyokat hallgatnak az eltűnésedről. Gondoltam, fölélesztem. S beküldtem azt a fényképet…
GYÁNÓ	…ami a tárcámban volt.
KELLER	Pontosan. Nézd, milyen jó felbontásban hozták. Hogy a drága jó nejed is világosan lásson…
GYÁNÓ	Meg akarsz semmisíteni.
KELLER	Miért? Mit gondoltál? Hagyom, hogy makulátlannak gondoljanak? Amikor valójában utolsó tetű vagy?
GYÁNÓ	De ez… Ez a magánéletem…
KELLER	Dehogy az! Szivi tulajdonképpen a főnököd. Azért dugtad, hogy fenn maradhass.
GYÁNÓ	Szeretnék lefeküdni…
KELLER	Mert te a farkaddal is magadat építed. Azt, hogy mások vállán lépdeltél előre, hamar elfelejtetted.
GYÁNÓ	Most mondjam, hogy nem?
KELLER	Ne mondj semmit, az a legjobb. (Az ágyhoz viszi, odakötözi, fölé hajol.) Nem akarlak megölni. Azt akarom, hogy élj. Egyél, igyál, rendben legyen a vérnyomásod, s bírd idegekkel, ami itt megy.
GYÁNÓ	Hagyj békén.
KELLER	Azt akarom, hogy ne lehess, aki eddig voltál.
GYÁNÓ	Nem érdekel. (Befordul a fal felé.)
KELLER	(visszamegy a géphez) Azt írják, kisapám, hogy öt éve csalod a feleségedet. Bingó!
GYÁNÓ	(visszafordul, kiabál) Nem érdekel, nem izgat, nem érdekel.
KELLER	Csakhogy mindenki mást erősen izgat. (A mosogatóhoz lép, vizet enged.) Mondtam már? Nem leszek, csak hétfőn. Az anyámhoz megyek a hétvégén. Ne izgulj, hagyok itt kaját bőven…
(Gyánó riadtan néz, a szín elsötétül, csak a számítógép képernyője villog.)
6. Hétfő este
KELLER	(érkezik, miközben a kutyákkal viaskodik. Megcsapja az orrát az erős bűz) A rohadt életbe, mi van itt. Hú, Géza, te aztán nem tréfálsz! (Orrát befogva odalép, majd elővesz a szekrényből egy ipari szagvédőt, a fejére teszi, s úgy megy vissza az ágyhoz. Gyánó aléltan fekszik. Póráz nélkül kivonszolja a mosdóba. Annyit hallunk, hogy megnyitja a csapot, közben átkozódik a bűz miatt. A csuromvizes Gyánót ezután visszavonszolja az ágyra, újra összekötözi.) Miért nem szellőztettél?
GYÁNÓ	(megrázza magát, mint a kutyák, levegő után kapkod, prüszköl) Hogyan szellőztettem volna?
KELLER	Ja, tényleg. (Kitárja az ajtót, közben kiszól a kutyáknak: „Ott maradsz, ül, ott marad, Jeti okos kutya, Tájfun, ül!”) Figyi, gyere csak!
GYÁNÓ	Nem tudok.
KELLER	A fenébe, milyen szórakozott vagyok. (Odalép Gyánóhoz, ráteszi a pórázt, ránt egyet, s fölállítja a házi mérlegre.) Hány kiló vagy? Tudnom kell.
GYÁNÓ	(áll a mérlegen) Száznégy.
KELLER	Mennyi a sztenderd súlyod, Gézuka?
GYÁNÓ	Száz.
KELLER	Ohó, hát akkor híztál.
GYÁNÓ	Nem mozgok semmit.
KELLER	Ezen nem segíthetek. Itt a mozgástér valóban igen szűk.
GYÁNÓ	Vigyél ki a kertbe.
KELLER	Nem lehet. Megennének a kutyák. (Lekötözi a tévé elé a fotelhez.)
GYÁNÓ	Te is ott lennél. Hallgatnak rád, nem?
KELLER	Megéreznék rajtad, hogy nem kedvelsz. És nem tudnék nekik parancsolni.
GYÁNÓ	Nem baj.
KELLER	Hogyhogy?
GYÁNÓ	Nem érdekel, hogy megharapnak-e. Hajlandó lennék egyedül is kimenni hozzájuk.
KELLER	Az kész öngyilkosság lenne.
GYÁNÓ	Nem érdekes! Visszajövök. Csak hadd menjek ki végre. Mert itt megfulladok.
KELLER	Ne tedd! Soha nem tudnám magamnak megbocsátani.
GYÁNÓ	Ha beteg lennék, mit tennél?
KELLER	Már gondoltam rá. Hoznék neked gyógyszert.
GYÁNÓ	De ha valami komolyabb bajom lenne. Például berobbanna a vakbelem.
KELLER	Nézd csak, ott van a polcomon az orvosi kézikönyv. Valamit csak kisütnénk.
GYÁNÓ	De a vakbelet operálni kell.
KELLER	Végszükség esetén arra is vállalkozom. Orvost nem hívhatnék hozzád. Ezt beláthatod. A legjobb, ha vigyázol az egészségedre.
GYÁNÓ	Azt akarod mondani, hogy most már teljesen rajtad múlik az életem?
KELLER	Nagyjából igen.
GYÁNÓ	Mi az, hogy nagyjából?
KELLER	Mert rajtad is múlik a dolog. Ha feladod, meghalsz. Úgy, hogy egy ujjal sem nyúlok hozzád. Nem én leszek tehát halálod okozója…
GYÁNÓ	Erre vágytál? Ha meghalnék…
KELLER	Ne túlozzunk. Csak arra törekszem, hogy megszabjam, milyen legyen az életed.
GYÁNÓ	Az én életem.
KELLER	Így is mondhatjuk.
GYÁNÓ	Nem lehet a végtelenségig folytatni. Nem tarthatsz fogságban évekig.
KELLER	Addig nem, de egy jól belátható ideig fenntartható ez az állapot.
GYÁNÓ	Például meddig?
KELLER	Egy-két hónapig mindenképpen.
GYÁNÓ	S mi lesz azután?
KELLER	Meglátjuk. (Matat a hűtőben, kolbászt vesz elő, két tányérra teszi, odahúzza Gyánót az asztalhoz.) Visszatérünk a krinolinhoz. Nincs más.
GYÁNÓ	Ha nem engedsz ki, engedj telefonálni!
KELLER	Te megőrültél.
GYÁNÓ	Fölhívom a nejemet. Azt mondom neki, hogy külföldön vagyok. És nem akarok hazatérni.
KELLER	Bemérnének a haverjaid. De lásd, hogy kivel van dolgod, szavazásra bocsátom a kérdést. Ki szavaz arra, hogy a fogságomban lévő Gyánó Géza hazatelefonálhasson? (Gyánó riadtan és félve, lassan fölemeli a kezét.) Igen, számoljuk meg, a javaslat egy szavazatot kapott. Ki szavaz ellene? (Fellöki a kezét.) Ez egy ellenszavazat. Döntetlen. Ilyenkor az a szabály, hogy az enyém ötven százalék, plusz egy szavazat. Az összesen kettő. Kettő az egy ellenében: a kérdés elvetve.
GYÁNÓ	El fogom mondani, hogy milyen aljas voltál.
KELLER	Kinek?
GYÁNÓ	Mindenkinek. Aki tudni szeretné. És aki olvassa …
KELLER	Te azt hiszed, hogy valaha is szóhoz juttatlak?
GYÁNÓ	Ha kimegyek innen…
KELLER	Az más. Amíg itt vagy, tökmindegy, hogyan vélekedsz rólam. Úgyse írhatod le. (Csönd.) Te! Ha jól értem, nem örülsz a demokráciának.
GYÁNÓ	Ez nem az.
KELLER	Dehogynem. Az egyenlőtlen erők küzdelmét kiegyenlítjük. S a végén a döntési lehetőségeket kicsit magunk felé hajlítjuk. A nyertesekből vesztesek lesznek. A világ felborult egyensúlya helyreáll.
GYÁNÓ	De milyen áron?
KELLER	Azon az áron, hogy te például visszaállsz a helyedre. S életben maradva nézed végig, hogy kopsz el teljesen néhány hónap alatt.
GYÁNÓ	Ez vár rám?
KELLER	Végignézed, hogyan felejtenek el. Látni fogod, mert hozzásegítlek, hogy mennyire nem számítasz. Ezért csinálom az egészet. Hogy lásd saját magad. Úgy, ahogyan még soha nem néztél magadra.
GYÁNÓ	(ideges, hirtelen őrült hangon) Nem érdekel. Unom ezt az egészet. Olcsó játék. Nem érdekel.
KELLER	(fölugrik, elővesz a táskájából egy videokazettát, odaugrik a tévéhez, beteszi a magnóba a kazettát, kapcsolgat) Nem érdekel, nem érdekel. Ezt nézd. Hátha érdekesnek találod. Tegnap hozták le. Remélem, nem haragszol, hogy fölvettem. (A tévéképernyőn szignált látunk, kezdődik a Rejtély a köbön című oknyomozó sorozat. Egyenszőke lány vezeti, képeket láthatunk Gyánó Gézáról, amint főszerkesztőként rendelkezik, integet, mutogat. Tíz napja annak, hogy Gyánó Géza, az ismert lapszerkesztő ismeretlen helyre távozott. A Jelenidő vezetője azóta nem ad életjelt magáról. Senki sem érti, hová tűnt. Csak annyit lehet tudni, hogy minderre egy csütörtöki napon került sor /Keller közbevág: péntek/. Ezt követően Gyánót este a Vörös Kerék Vendéglőben látták, de hogy utána mi történt vele, senki sem tudja. Miután a rendőrség egy helyben topog, műsorunkban azt járjuk körül, milyen okai lehettek az ismert tollforgatónak arra, hogy – nincs rá jobb szó – felszívódjon. Jó estét kívánok! Kalmár Gyula, a rendőrség életvédelmi osztályának nyomozója itt van velünk a stúdióban. Főhadnagy úr, miért az életvédelmisek nyomoznak az ügyben? Feltételezik, hogy Gyánó Gézát megölték? Kalmár Gy.: „Nem feltételezzük, de abból indulunk ki, hogy egy ilyen közszereplő nem tűnik el csak úgy. Tájékozódtunk a munkahelyén, ahol az volt az egybehangzó vélemény, hogy a lap vezetője nem rettent meg a lap tragikus helyzetére vonatkozó bejelentésektől, nem olyan fajta volt.”)
KELLER	Hallod? Azt mondta: volt.
GYÁNÓ	Hallom. (Riporter: Vajon magánéleti okokkal meg lehet-e indokolni a váratlan eltűnést? Egy újság a héten nyilvánosságra hozott egy felvételt, melyen Gyánó Géza félreérthetetlen helyzetben mutatkozott. S a képeken nem a feleségét láthattuk. A hölgy az újságot kiadó társaság igazgatósági tagja. Akit sikerült a Rejtély a köbönnek megszólaltatnia. /Szexi nő tűnik föl, a kép alján neve olvasható: Bősze Boglárka./ „Ez egy nagyon régi kép. /Keller közbeszól: Másfél hónapja készült./ Egy időben valóban viszonyom volt Gyánó Gézával, de nagyon hamar túljutottam rajta. /Keller közbeszól: Mit szólsz ehhez, Rómeó? Gyánó idegesen elhárítja: Nem érdekel, nem érdekel./ Azzal váltunk el, hogy legyünk jó barátok. De az újságnál betöltött helyzetünk miatt nem folytathattuk a kapcsolatot.” „Tudtunk erről a viszonyról – ez újabb nyilatkozó, Vendel János belpolitikai rovatvezető –, de régi szabály, hogy a paplan alá nem leskelődünk. A Jelenidő szellemiségét ez nem befolyásolta. Mindennaposak az efféle flörtök, senkinek nincs hozzá semmi köze. Én az okokat máshol keresném.” Riporter: „Megkérdeztünk olyan munkatársakat is, akiktől kénytelen volt megválni az újság. Gyánó Géza közvetlenül azután tűnt el, hogy bejelentette, kiket nem alkalmaznak tovább. „Nagyon régen ismerjük egymást – a nyilatkozó Keller Balázs újságíró –, kemény, állhatatos és igazságos vezetőnek ismertem meg. Az, hogy én is rákerültem az elbocsátandók listájára, nem lepett meg, ő maga közölte, és hozzátette, sajnálja, ez volt számára élete legnehezebb döntése.” Riporter kérdez: Hogyan lehet, hogy Gyánó Géza közli önnel, kiteszik, majd fogja magát, és elmegy egy népesebb társasággal a Vörös Kerékbe mulatozni? Máskor is előfordult már ilyen? „Ebben nincs semmi rendkívüli. Együtt értük el a sikereket, Géza a nehéz pillanatokban is velünk akart lenni. Arra kért mindenkit, üljünk le egy asztalhoz, és beszéljük meg, őszintén és emberileg, hogy mi legyen a folytatás. Mert nem akarta, hogy elkallódjunk.”)
GYÁNÓ	Köpnöm kell.
KELLER	Hát akkor köpj. De fülelj kicsit az asszonyra is. Tanulságos. (Előrepörgeti a felvételt oda, ahol Gyánónét szólaltatják meg. „Gyakran mondogatta, hogy nem bírja tovább. Iszonyú teher volt a vállán, évek óta nem nyaralt és nem pihent. Egyszer fél évvel ezelőtt mondta, hogy ha tehetné, kilépne a mókuskerékből, nyakába venné a világot, s meg sem állna a Karib-tengerig. Mindig oda vágyott.” Riporter kérdez: Mi igaz abból, hogy az utóbbi években megromlott a házasságuk? Merthogy…. Gyánóné: „Ez igaz. Annyira, hogy már be is adtam a válópert.”)
GYÁNÓ	(felüvölt) Ez nem igaz. Köpnöm kell.
KELLER	(kikapcsolja a videót, keresgél a tévéműsorok között) Lehet. Szavazni sem kell róla. Mindent szabad. Még néhány nap, és lezárják az ügyet.
GYÁNÓ	Miért zárnák le?
KELLER	Így szokták. Egy leszel a többi eltűnt személy között. Nem fogják érted tűvé tenni az országot.
GYÁNÓ	De hát valahogy meg kell keresniük.
KELLER	Nem érted, hogy nem fognak megtalálni? Miért olyan nehéz ezt fölfogni? Ha egyszer valaki eltűnik, az – benne van a nevében – nincsen, nem létezik.
GYÁNÓ	Nem érdekel, köpnöm kell.
KELLER	(a számítógéphez lép, bekapcsolja) Na, kicsit körmölgetünk, aztán eltesszük magunkat holnapra. (Elkezd írni.) „A fogvatartott tíz nap elteltével kezdi megérteni, hogy helyzete egyre kilátástalanabb. Kissé zaklatott idegállapotba kerül. Azt mondogatja, nem érdekli az egész. És elemi vágyat érez arra, hogy köpködjön. Elmondható, hogy nagyjából megadta magát, noha állandóan menni akar. Immáron hajlandónak mutatkozik az együttműködésre. Félelme eltompult, s már nem az események irányítójaként tekint a történésekre. Ez nagy előrelépés.”
GYÁNÓ	Mire jó ez?
KELLER	Egyszer még szükségem lehet rá. Tudod, hogy mindig mindent fölírok. Teli van a szekrényem jegyzetekkel. (Kinyitja a szekrényt, előránt egy köteg dossziét.) Ha tudni szeretnéd, hogy miket mondtál öt vagy tíz évvel ezelőtt, azt szó szerint fölidézem.
GYÁNÓ	Nem érdekel.
KELLER	(visszalép a géphez, ránéz Gyánóra) Nem szeretnél valamit diktálni?
GYÁNÓ	Nem.
KELLER	Pedig szívesen leírnám, hogyan vélekedsz a dolgokról.
GYÁNÓ	Nincs véleményem. Szomjas vagyok. És szeretnék valami zenét hallgatni.
KELLER	Semmi akadálya. Szódát vagy rendeset parancsolsz?
GYÁNÓ	Sima vizet.
(Keller vizet visz a virágcserépben Gyánónak, majd a tévéhez lép, és egy zenei csatornára vált. Vidám diszkózene szól, a szín elsötétül, a tévé képernyője látszik).
7. Szombat délelőtt
KELLER	(ébredezik, kávét főz magának, bekapcsolja a tévét, megy a reggeli hírműsor) Hogy aludtál, főnököm?
GYÁNÓ	(nem fordul meg, a falat nézegeti) Nem vagyok a főnököd.
KELLER	Ha nem, akkor biztos egyenrangú vagy velem.
GYÁNÓ	Nem éppen. Te ugyanis szabad vagy.
KELLER	Ugyan. Semmiség. Csomó minden nyomaszt. Teli vagyok problémával. A megélhetés, a karrier, a boldogulás. Nem mondhatom, hogy annyira jól állnék.
GYÁNÓ	De nincs rajtad kötél.
KELLER	Ó, csak ez a baj? (Odalép hozzá, eloldja a kötelet, Gyánó próbál fölállni, de nagyon gyönge, Keller odavezeti az asztalhoz.) Ezen ne múljék, barátom. Parancsolj, itt a finom reggeli. (Kolbászt tesz az asztalra meg kenyeret, a bögrékbe kávét tölt. Közben a hűtőben matat, s háttal áll a kötél nélküli Gyánónak, de az csak nézi összetörten a hátát, s majszolja a kenyeret.)
GYÁNÓ	Vigyél ki a kertbe.
KELLER	Hű, most nem érek rá, mert rengeteg a dolgom. Munkások jönnek délelőtt.
GYÁNÓ	Milyen nap van ma?
KELLER	Most mondták (a tévére mutat a kolbászával), figyelhetnél jobban. (A tévére néz, a műsorban távoli egzotikus utakat reklámoznak.) Szombat van különben. Már több mint két hete…
GYÁNÓ	Nem érdekel.
KELLER	(lavórt húz Gyánó elé, s mutat lefelé) Tessék, csak nyugodtan. (Gyánó kiköp, Keller ujjong.) Talált! Egész jól tudsz célozni. Nem ízlik?
GYÁNÓ	De, nagyon.
KELLER	Ne ízleld! Rágd! (Mutatja, hogy kell nagyot harapni.) Az a lényeg, hogy jóllakj, és megmaradjon a kondid. Lehet, hogy megint nem látsz pár napig.
GYÁNÓ	(a szabaddá tett kezeit nézi) Újra megkötsz?
KELLER	Kitaláltad.
GYÁNÓ	Vigyél ki…
KELLER	Mondtam, hogy nem lehet. Veszélyes.
GYÁNÓ	Budira, vigyél ki. (Nem tud fölállni.)
KELLER	Ki tudsz menni magad is.
GYÁNÓ	Nem bírok.
KELLER	Ne add fel, oldd meg! Na gyerünk! (Noszogatja, s nem nyúl Gyánóhoz. Az négykézlábra ereszkedik, s elkezd mászni a mosdó felé.) Úgy, úgy. Húzz bele. Nem föladni, küzdeni. Az utolsó leheletedig. Menni fog. (Gyánó eljut a mosdóig, bemászik az ajtón. Csöngetés hallatszik. Keller beleszól a kaputelefonba, mondja, jöjjenek nyugodtan, beállhatnak a hátsó kapu elé, a kutyákat megkötötte. Teherautó hangja hallatszik, s két tagbaszakadt SZÁLLÍTÓMUKÁS lép be az ajtón. Keller arra kéri őket, várjanak. Odalép a mosdóajtóhoz, beszól: „Maradj nyugton, mindjárt kiengedlek.” Majd visszalép, és mutogatni kezd, mit kell elszállítani. Lepakol az asztalról, mondja, az is mehet, odalép a hűtőhöz, kirámol belőle egy ládába, mondja, az is mehet, a számítógép az asztallal, „vigyázzanak vele”, a képek a falról, a szerszámok az ajtó mellől.)
EGYIK SZÁLLÍTÓMUKÁS	Végül is mi marad, Górékám?
KELLER	Csak az ágy (Gyánó ágyára mutat), meg a tévé. Minden mást föl lehet pakolni.
MÁSIK SZÁLLÍTÓMUKÁS	Mi legyen a kötelekkel?
KELLER	Azok maradnak. Várjanak, én is segítek. (A tárgyak közül egyet s mást kivisz az előtérbe, rámolnak. A mosdóban Gyánó mozgatni, rángatni kezdi az ajtót. Jól hallható, amint elesik s nyöszörög.)
EGYIK SZÁLLÍTÓMUKÁS	Mi volt az?
MÁSIK SZÁLLÍTÓMUKÁS	Az a csattanás. Meg a morgás.
KELLER	Ó, van még egy kutyám, nemrég került ide. Becsuktam a mosdóba, amíg rámolunk.
EGYIK SZÁLLÍTÓMUKÁS	Az is olyan vad, mint amazok?
KELLER	Vad volt, de már megszelídült. Nem akartam, hogy rajcsúrozzon. Mindig mindenkire fölugrál. (Gyánó nyöszörög, majdhogynem vonyít. Keller elordítja magát az ajtó előtt.) Kuss legyen! (Bentről csönd.) Jól van. Nagyon szófogadó. (Odaszól a munkásoknak.) Az a virágcserép maradhat. (Visszateszik az ágy mellé.)
SZÁLLÍTÓMUKÁS	A telefon?
KELLER	Mehet. (Bentről nyöszörgés hallatszik, Gyánó kipréseli magából azt, hogy segítség.)
SZÁLLÍTÓMUKÁS	Mintha azt hallottam volna: segítség.
KELLER	Én voltam. (Belekapaszkodik a hűtőbe.) Jöjjön gyorsan, segítsen, nem bírom.
SZÁLLÍTÓMUKÁS	Ne vegye el a kenyerünket, górékám. Szedje össze inkább az apróságokat. (Egy zsákot ad neki, s viszik ki a hűtőt meg a nagy dolgokat. Keller az apró holmit szedegeti össze, s kiviszi az autóra. Kint azt magyarázza, merre hogyan kell menni, hová kell pakolni. Visszatér, s bentről kiabál ki: „A kulcsot tegyék a villanyszekrénybe!”)
GYÁNÓ	(bentről nyöszörög) Engedj ki. Kész vagyok.
KELLER	(kiengedi, Gyánó támolyogva előlép)
GYÁNÓ	(szétnéz) Mi történt?
KELLER	Elviszem a cuccaimat.
GYÁNÓ	Hová?
KELLER	Ide nem messze.
GYÁNÓ	Elmegyünk?
KELLER	Hát, nem mindenki. (Visszavezeti az ágyhoz, lekötözi, vizet cserél a virágcserépben, közelebb húzza a tévét.) De most tényleg nem leszek jó darabig.
GYÁNÓ	(Keller keze után nyúl, kicsit hadakozik vele) Könyörgöm, ne!
KELLER	Muszáj.
GYÁNÓ	Ne kötözz le! Hagyj itt, zárj be a budiba, csinálj bármit. Csak ne kötözz össze.
KELLER	A kihívás a lényeg, főszerkesztő úr. Itt a víz, és itt van a zacskóban egy csomó kolbász. Informálódni is tudsz. Bekapcsolom neked a tévét. (Odalép, beigazítja, a távirányítóval kapcsolgat.) Beállítom a hírcsatornára. Ne érezd úgy, hogy valamiről lemaradsz.
GYÁNÓ	(hánykolódik az ágyon) Nem érdekel, nem érdekel, nem érdekel.
KELLER	(fölé áll, mint egy kápó, szétteszi a lábát) Dehogynem érdekel. Figyeld, szóba kerülsz-e még! Vagy csak az a fontos, hogy Loncika beköltözött a villába? Ideteszem az ágyadra, könnyedén eléred. Keresd magad, drága ember, én nem foglak zavarni. A nyugalom, ami rád vár, úgyszólván teljes lesz.
GYÁNÓ	(kétségbeesetten rángatózik) Inkább ölj meg!
KELLER	Hülyülsz? Minek hagynék itt egy hullát? Azt akarom, hogy élj! Nem érted? Ohne bosszú. Csak a csupasz tények. Te itt…
GYÁNÓ	…összekötözve.
KELLER	Igen, összekötözve. Hogy ne tudj annyi kárt okozni másoknak. Amivel, mint látható, csakis magadnak ártottál. Ne keseredj el, Gyánó. Meg tudod csinálni. Na persze nem tudod fölhívni a befolyásos haverjaidat. Ez benne az új. Csak magadra számíthatsz. És ezt nekem köszönheted. Hány gazdag menedzser megcsinálja, hogy méregdrága túlélőtáborokba megy?! És kipróbálja, hogy mire képes a dzsungelben egy szál egyedül.
GYÁNÓ	A kutyák? Itt maradnak?
KELLER	Hogy maradnának? Jönnek velem.
GYÁNÓ	Ne tedd ezt, Keller! Nagyon szépen kérlek, ne tedd.
KELLER	Már késő. Én elmegyek, és tovább élem a nyomorult életem. Mert azt azért tudnod kell, hogy a Igazság is egy nagy rakás szar. Nem is mondtam, hogy már nem vagyok ott?
GYÁNÓ	Nem érdekel. (Szünetet tart.) Tennék… még… egy ajánlatot.
KELLER	Te nem vagy abban a helyzetben.
GYÁNÓ	Azért hallgass meg. Neked adok mindent…
KELLER	Mi az a minden?
GYÁNÓ	Soha egy percet nem kellene dolgoznod.
KELLER	Mit kínálsz nekem, pajtika? Pénzt?
GYÁNÓ	Igen. Sok pénzt.
KELLER	De mennyit, cucus?
GYÁNÓ	Ötvenmilliót.
KELLER	Kevés.
GYÁNÓ	Meg a livornói nyaralót.
KELLER	És? Még mit?
GYÁNÓ	Ékszereket. A Csontváryt.
KELLER	Kevés. És túl giccses. Ha ilyet egy cikkben leírnék, azonnal repülnék.
GYÁNÓ	Rád íratok mindent.
KELLER	Minek?
GYÁNÓ	Hogy kárpótoljalak. És arra kérlek, adj be nekem gyógyszereket.
KELLER	Nem lehet. De nem azért, mert smucig vagyok. Nem könnyíthetem meg a helyzeted. (Fölpattan, vállára akasztja a táskáját.) Nézd csak, új híreket mondanak. Figyelj, fülelj, hátha te is szóba kerülsz. Egyél, igyál, keresgélj! (Kimegy és becsapja maga után az ajtót, kintről kutyák ugatása hallatszik, majd egy autó motorjának távolodó hangja, amint elmegy.)
GYÁNÓ	(kiabál utána): Keller! Nem vagy kirúgva! Mindent visszacsinálunk… (Az oldalára fordul, lehajol a virágcserépért, mely kiborul, s a víz szétfolyik. Nehézkesen a kezébe veszi a távirányítót, s kapcsolgatni kezd. Mindenféle érdektelen bulvárhírecske hangzik el: megnősül a walesi herceg, gyereke született a filmsztárnak, egy ember arra készül, hogy egymillió gyufaszálból megépíti Bábel tornyát, stb….)
Függöny

A lap tetejére