NAPÚT 2009/3., 37–71. oldal
Tartalom
Papp Kincses Emese
A boldogságbusz
Bagossy Levente
színházi plakátjai
Wehner Tibor
Emblematikus képi tudósítások színházi terekből
Kis Tamás
Médeia
| Szereplők: | ||
| Médeia | ||
| Dajka | ||
| Korinthoszi nők kara | ||
| Iaszón | ||
| Kreón | ||
| Glauké | ||
| Hírnök | ||
| Mermerosz | ||
| Pherész | ||
| Történik Korinthoszban, Médeia háza előtt. | ||
| Médeia a házból jő. | ||
| Médeia: | ||
| 001 | Tág terű tenger kifürkészhetetlen útján jöttem én; | |
| el hazámból, a ligetes Kolkhiszból hátrahagyva | ||
| mindent, mi lányságomat adta, s gyönge, üde | ||
| gyermekkorom valamennyi örömét. Fürge Argó | ||
| 005 | hátán jött el értem Küthereia, ki vágyat oltott; | |
| szívembe a hős Iaszón iránt. Szerelemért | ||
| feledtem családi tűzhelyt, barátot, rokont | ||
| egyaránt. Azóta követem férjem, mint hűséges | ||
| szolgája, érte élek, segítem útján bármerre is tér. | ||
| 010 | Nem vagyok már ifjúi lányka, megízleltem rég a; | |
| szerelem édes, mézes nektárját, de kínzó, keserű | ||
| méregpoharát is. Nem adhatom át magamat a | ||
| szeretett férfinak, mert csak fájdalom lesz jutalmam. | ||
| Kemény, rideg szívvel kell elutasítanom vágyát, | ||
| 015 | így nem nyerhet önnön szívem mély sebet.; | |
| Csak ritkán és kevésszer csepegtetem a kéjt | ||
| néki, be ne teljen vágya, s más nő után ne | ||
| gondoljon. Szem elől tévesztettem eddig e női | ||
| fortélyt, s már csaknem végletesen odaadtam | ||
| 020 | magam Iaszónnak, de ezután újra kemény; | |
| álorcát veszek. Sebeznem kell, hogy meg ne | ||
| sebezzenek! Idő múlásával bájaim megkopnak, | ||
| férjem számára kívánatos már nemigen lehetek. | ||
| De ha unott életünk langyos állóvizét szigorral | ||
| 025 | felkavarom, futni fog utánam, mint bohó; | |
| szerelmes ifjú, ki apró kegyért rimánkodik. | ||
| Most érzem, hogy ezt kell tennem, tünékeny | ||
| boldogságom csak így tarthatom meg. Ha | ||
| nem térek vissza régi önmagamhoz, mint egykor, | ||
| 030 | férfiakat csak hűvösen fogadok, férjem más nő; | |
| után néz, ki ifjabb, s kellemre kellemesebb, mint | ||
| én. Nem kell ide bűvös mágia, csodás főzet, | ||
| bájital. Elutasító szavaimmal láncolom magamhoz | ||
| Iaszónt. A férfi csak olyan fajta, hogy szalad | ||
| 035 | az után, mit el nem érhet, s elfordul attól, ami; | |
| önként kínálkozik. | ||
| Zajt hallok, a házból jő valaki. Csak kedves | ||
| dadám lehet, ki lelkem minden szavának tudója. | ||
| A Dajka a házból jő. | ||
| Dajka: | ||
| Drága asszonykám, régóta keresem az alkalmat, | ||
| 040 | mely nehezen jött el, de most ím megleltelek, s; | |
| a körülmény is kedvező, hogy néhány szót szóljak | ||
| hozzád. Félek, nem lesz örömödre, miről beszélni | ||
| kívánok, de mégis jó barát tiszte közölni a hírt, | ||
| ha mégoly fájdalmas is. Ki közel áll hozzánk, | ||
| 045 | óvatosan adagolja a keserű szót, így viselni is; | |
| könnyebb azt. Ezért próbálom megelőzni idegenek | ||
| durva hangját, s mint lehet, mérsékelni a kínt, | ||
| mely a hír hallatán fakad. | ||
| Médeia: | ||
| Felkészültem minden rosszra, amit tőled hallhatok. | ||
| 050 | Csak mondd bátran, hogy tudjam meg minél előbb.; | |
| Dajka: | ||
| Mondom is, mert régóta nyomja begyem. | ||
| Félelmem is gátolt eddig szólanom. De már nem | ||
| halogathatom, az idő sürget. | ||
| Médeia: | ||
| Füleim tárva vannak szavaid előtt! | ||
| Dajka: | ||
| 055 | Akkor már nincs miért hallgatnom. Szólnom kell,; | |
| de én is úgy akarom. Férjed, az Argó hős szívű | ||
| hajósa más nővel kíván frigyre lépni. Jaj, | ||
| kimondtam, s nincs visszaút! | ||
| Médeia: | ||
| Jaj, mit kell hallanom szégyenemre! | ||
| 060 | Kivel óhajt új nászt ülni férjem, s mi célból? Tán; | |
| új szerelem égeti szívét, s engem már feled? | ||
| Beszélj el mindent, amit tudsz, szavaidat | ||
| kíméletes köntösbe öltöztetned nem szükséges! | ||
| Tudni akarok minden részletet, bárhogy is kínoz! | ||
| Dajka: | ||
| 065 | Elmondok én mindent, csak figyelj nyugodtan,; | |
| hisz ezért szántam el magam e nehéz percre. | ||
| Korinthosz királyának szépséges leányát, az | ||
| ifjú Glaukét kívánja nőül venni Iaszón. Célja, | ||
| hogy magának s gyermekeinek trónt szerezzen, | ||
| 070 | így biztosítva minden leszármazottjának jólétet.; | |
| Csodás aranygyapjút hiába hozta el atyád | ||
| földjéről, hatalom s vagyon nem lett az övé. | ||
| Vágyik, mint minden férfi a trónra, hiszi, | ||
| uralkodásra termett. | ||
| Médeia: | ||
| 075 | S asszonyát, ki segítette minden nehéz bajában,; | |
| feledi? Félredobja, mint megunt kacatot, mely | ||
| fölösleges lett? | ||
| Dajka: | ||
| Úgy hallám, gondoskodni kíván rólad, hogy | ||
| szükséget ne szenvedj semmiben. Bőkezűen | ||
| 080 | kárpótol nászodért, s két fiadért, kiket szültél; | |
| néki. | ||
| Médeia: | ||
| Fiaim csak az enyémek, nincs módja őket | ||
| elvenni, legkevésbé pénzzel, kinccsel kicsikarni | ||
| tőlem! | ||
| Dajka: | ||
| 085 | Úgy hírlik, nem lesz kicsinyes véled, mit kívánsz,; | |
| azt megadja néked. Kérése csupán, hogy ne | ||
| gördíts akadályt a tervezett frigy útjába. Ha így | ||
| teszel, te is békességben és fiaid is jólétben | ||
| élhetnek. | ||
| Médeia: | ||
| 090 | Szerelmemet félredobhatom-e én is, csak hogy; | |
| nyugodtan alhasson az álnok szerető? Hazát, | ||
| apát s testvért hagytam hátra az ő kedvéért. | ||
| Most ez mind semmi az ő szemében, melyet | ||
| megválthat néhány arannyal! Így gondolja tán, | ||
| 095 | de én másképp!; | |
| Dajka: | ||
| Haragvó lelked nyugtasd, drágám! | ||
| Nem jó így küzdened a megmásíthatatlan ellen. | ||
| Férfiak döntenek asszonyok felett, nékünk | ||
| csak a méla belenyugvás marad. Fáj most, hogy | ||
| 100 | elhagynak, de idővel gyógyul a seb.; | |
| Médeia: | ||
| Kitől s hol hallottad e fájdalmas híreket? | ||
| Mondandódból ez még hiányzik. Biztos-e a | ||
| forrás vagy csak kósza pletyka, amit elmondtál? | ||
| Iaszón szándékán másíthatok-e még? | ||
| 105 | Végleg eldöntötte-e már, hogy szeretett nejét; | |
| örökre félresöpri poros útjából? | ||
| Dajka: | ||
| A király, Kreón bizalmas emberétől tudom | ||
| mindezt. Jelen volt, mikor férjed s a király | ||
| megegyezett, a hozományról is szót ejtettek. Így a | ||
| 110 | nász napját már kitűzték. Ha a Hold még egyszer; | |
| elfogy és újra hízik, megtartatik a királyi | ||
| menyegző. Az ara sem mondott nemet, s | ||
| örömmel várja a következő holdtöltét. Jól | ||
| elvégeztek ők mindent. | ||
| Médeia: | ||
| 115 | De még mennyire! Hibát követtek el!; | |
| Engem nem kérdeztek felőle! | ||
| Most hagyj magamra, drága dadus! Gondolataim | ||
| háborgó tengerén egyedül hánykolódhassam. | ||
| Dajka: | ||
| Megyek, mert így kívánod, de esdve kérlek, | ||
| 120 | józan megfontolás legyen vezérlő elved. Nem; | |
| jó tanácsadó a harag s az indulat. Ki átadja | ||
| magát nékik, vesztébe hull. Vigyázz hát önnön | ||
| lelki nyugalmadra, drága lányom! | ||
| Médeia: | ||
| Aggódnod nincs miért. | ||
| A Dajka bemegy a házba. | ||
| Médeia: | ||
| Mi eddig csak gyötört, mint kósza gondolat, s | ||
| 125 | kínzott éjjelente nem hagyva nyugodni jól vetett; | |
| fekhelyemen, az most már rideg valóság. | ||
| Férjem más nőt kíván! Feledi mindazt a kéjt és | ||
| örömöt, amit én eddig adtam néki, s még adhatok. | ||
| Fiatalabbat, szebbet óhajt, tudom, hogy vágya | ||
| 130 | hajtja. Jaj, én szerencsétlen! Elkéstem tervemmel,; | |
| mellyel visszahódítni reméltem. Kétségbeesett | ||
| szívem, jaj, úgy ver! Sokáig áltattam magam, | ||
| hogy teljes szívemből szerethetem őt. Most | ||
| későn eszmélek. Mindennél nagyobb fájdalom | ||
| 135 | a jutalmam hiszékenységemért. Közel engedtem; | |
| magamhoz, s lám, csak megcsalni tudott! | ||
| A Kar bevonul. | ||
| Kar: | ||
| Bár Héra haragszik nagyon, hűtlenség mégis | ||
| Zeusz isteni kiváltsága. Nem gondol nejére, kit | ||
| keserű bánat emészt minden megcsalt órában. | ||
| 140 | Forró könnye ömlik tehénszeméből, s el nem; | |
| apad tiszta, bővizű forrása. Keményen és | ||
| kevélyen szidalmazza csapodár férjét, de belül | ||
| zokog minden szótól. S oly kevés a megnyugtató, | ||
| szerelmes pillanat! Lágy ölelés csak néha jár ki | ||
| 145 | a szerelmes asszonynak, ami övé, az, hogy; | |
| várhatja férje hazatértét. Nem csitul vágya a férfinak, | ||
| ha őszül feje s ereje gyengül, ifjú lányka után | ||
| néz, feledve éltes asszonyát. | ||
| Balga volt Epimétheusz, bár bölcs bátyja óvta, | ||
| 150 | mégis ajándékot fogadott el csalfa istenektől,; | |
| mert nem bírt betelni vágyával. Kívánta a lányt | ||
| nagyon, kit elé hoztak, s tette asszonyává még | ||
| az éjjel. De az átok mégsem őrajta fogant, az | ||
| egész emberi nem szenvedi mindenki ajándékának | ||
| 155 | mérhetetlen kíváncsiságát. Mert kinyílt a hombár,; | |
| s szabaddá vált minden kínzó baj, mi elől menekvést | ||
| csak a szárnyas remény adhat. Visszacsukni már | ||
| késő volt, bánni sem érdemes. Asszonyi vétek | ||
| miatt sújt minden halandót nehéz kór s keserves | ||
| 160 | nyomor.; | |
| Ha jő a sűrűn lefátyolozott Éjszaka, s beterít | ||
| puha leplével mindent, mi fellelhető tág terű | ||
| világ egészén, vackába húzódik az élő, várja | ||
| Nüx fiát, az enyhet adó, mézédes álmot. Mert | ||
| 165 | ő vigasz ébren átélt bújára, tengernyi bánatára.; | |
| Ha jő a világos nappal, majd újra felveszi | ||
| gondjainak hosszú fonalát, de most Hüpnosz | ||
| áldott ajándékát fogadja, nem gondolva halandó | ||
| kínjára. Jól elrendezték az istenek a világ ezer | ||
| 170 | dolgát, röpke percre feledheti az ember porszem; | |
| mivoltát. S ha majd eljő a fátyolos nő sötét fia, | ||
| Thanatosz, szeme utoljára, még egyszer láthatja, | ||
| mi boldoggá tette egykor. | ||
| Sápadt fényét búsan szórja földre minden éjjel | ||
| 175 | Szeléné. Latmosz hegy nyirkos barlangjában; | |
| örökké alvó kedvesét ébresztgetné, de hiába. | ||
| Nem szól, s nem viszonozza csókjait Endümión, | ||
| ki Héráért epedt egykor, s büntetése lett vég nélküli | ||
| álma. Férfiúi szépsége így mozdulatlanul is | ||
| 180 | megigézte mindig újra növő és elfogyó Hold; | |
| bájos istennőjét. Azóta, ha otthonát elhagyja, s | ||
| égi útját járja éjszaka, felkeresi szunnyadó | ||
| kedvesét, rövidke időt töltve mellette. Majd | ||
| továbbillan a Hold, s a hajnal bontja szirmait. | ||
| 185 | Emberek nehéz napja kezdődik.; | |
| Kedves társnőnk áll itt egymagában, búsan. | ||
| Ha nem ismernénk, akkor is szánnánk, és | ||
| kérdeznénk bánatának okát. Öntsd ki szíved | ||
| fájdalmát elénk, Médeia! Jó szóval segítünk, | ||
| 190 | ha tudunk, még többel is.; | |
| Médeia: | ||
| Bánatom az, mi minden elhagyott feleségé. | ||
| Levetettek, mint megunt gúnyát, nem nézték | ||
| a nékem tett súlyos esküt. | ||
| Kar: | ||
| Férjed már nem kíván téged ölelni? | ||
| 195 | Mi az oka e változásnak?; | |
| Médeia: | ||
| Az én uram más nő után sóvárog, ki szebb | ||
| is, ifjabb is, és hatalmat általa nyerhet egy | ||
| egész városon. Én ezt már nem tudom néki | ||
| megadni, bár segítettem őt egy életen át. | ||
| 200 | Most ellök magától, mert nem vagyok hasznára.; | |
| Hozzásegítettem egykor a varázslatos | ||
| aranygyapjúhoz, cserébe esküdözött, hogy | ||
| örökké szeretni fog. Már csak gátja vagyok | ||
| terveinek, mint rossz koloncot, leráz magáról. | ||
| 205 | Pedig én, a barbár nő, testvért gyilkoltam; | |
| őérette! | ||
| Kar: | ||
| Szerelmét újra fellobbantani férjednek nem | ||
| tudod asszonyi bájjal s kedvességgel? | ||
| Médeia: | ||
| Efféle dolgaimra nem figyel ő, új frigye már | ||
| 210 | készülőben, csak az élteti. Rosszul bánt velem; | |
| és én méltóképp fogom jutalmazni. Kímélet az | ||
| én szívemben sem lesz iránta. | ||
| Médeia bemegy a házba. | ||
| Kar: | ||
| Súlyos szavakkal végzé nehéz beszédét Médeia. | ||
| Riaszt, hogy ily komor jövőt fest hangja. Út két | ||
| 215 | vége felől két magányos alak jő. Hoznak-e; | |
| változást Médeia felborult életében? Ha szóra | ||
| nyílik szájuk, megtudjuk. | ||
| Iaszón balról, Kreón jobbról jő. | ||
| Iaszón: | ||
| Királyom, véled találkozni itt kívántam, mert | ||
| beszédemhez jó alkalmat itt lelek. Miről | ||
| 220 | szólanom kell, lányoddal tervezett házasságomat; | |
| érinti. | ||
| Kreón: | ||
| Hallgatlak, s ha bármi nehezíti frigyedet, én | ||
| kész vagyok könnyíteni azt. | ||
| Iaszón: | ||
| Kolkhiszból hozott nőm már biztosan értesült | ||
| 225 | tervezett új nászomról, mert sok a jóakaró, ki; | |
| csalfán, önös érdekből kibeszéli mások titkát, s | ||
| így remél hasznot magának. Médeia barbár nő, | ||
| kit érzelmek és indulatok vezérelnek, észérvek | ||
| meg nem győzik, legyenek bármily világosak is. | ||
| 230 | Mélyen tud szeretni, de gyűlölete sem csekélyebb.; | |
| Ha hiszi, hogy jogos jussáért küzd, semmi nem | ||
| tartja vissza, oroszlánként harcol. Aggódom, hogy | ||
| a tervezett menyegzőt megpróbálja megakadályozni. | ||
| Valaha nagy szolgálatot tett nékem az aranygyapjú | ||
| 235 | megszerzésében, s úgy hiszi, jogot formálhat rám.; | |
| Rég leróttam már hálámat néki, de ő még mindig | ||
| emlegeti, s kéri, tegyek kedvére. Csekély | ||
| szívességéért egy életen át hálásnak kellene | ||
| lennem. Ezért, hogy elhagyom, haragja rettentő | ||
| 240 | lehet, s félő, hogy ellenünk tör.; | |
| Kreón: | ||
| Félelmed alaptalan, Iaszón! Egy magányos nő | ||
| nem tehet semmit palotám őrsége és hatalmam | ||
| ellen, ha mégoly dühödt is, mint az alvilág kutyái. | ||
| Érdekünk azonban azt diktálja, hogy beszéljek | ||
| 245 | vele, s meggyőzzem, nincs értelme közös; | |
| akaratunknak ellenszegülnie ostobán. Ha kell, | ||
| mézesmázos szavakkal, ha kell, erővel ráveszem, | ||
| egyezzen bele új házasságodba. Ha én nem érnék | ||
| célt, lányomat küldöm hozzá. Nők egymás között | ||
| 250 | hamarabb dűlőre jutnak, mint okoskodó férfiak.; | |
| Drága lánykám birtokában van a női szép | ||
| beszédnek, mellyel bárkit meg tud győzni. | ||
| Iaszón: | ||
| Segítségedért jöttem ide, s lám, megkaptam. | ||
| Kívánom, hogy érj célt, de vigyázz, mert | ||
| 255 | fondorlatos nő Médeia. Színlelni is tud hazugul.; | |
| Hiszed, hogy kedvedre tesz, s mégis hátba döf. | ||
| Kreón: | ||
| Vénség ad tapasztalatot ez ügyben nékem. | ||
| Kifogni rajtam nem oly könnyű. | ||
| Iaszón: | ||
| Most távozom, hogy alkalmad nyíljon beszélni | ||
| 260 | a kolkhiszi nővel.; | |
| Iaszón jobbra el. | ||
| Kreón: | ||
| Sokat nem kell várnom, mert zajt hallok a ház | ||
| felől. Médeia jő, úgy hiszem. Mézédes beszéddel, | ||
| kedves szavakkal győzöm én meg, hogy gyermekei | ||
| érdekében segítse Iaszónt új frigyre lányommal, | ||
| 265 | ahogy mindig is tette áldozatkészen. Tegye félre; | |
| dühét s féltékeny indulatát, kit szeret s félt, annak | ||
| árt csupán, ha okos szóra nem hajlik. | ||
| Médeia a házból jő. | ||
| Médeia: | ||
| Újra itt vagyok a ház előtt, mert nyugodalmat nem | ||
| találok fedél alatt, hol férjemmel annyi kéjt s vágyat | ||
| 270 | éltünk, most csak elhagyott mivoltomra emlékeztet; | |
| keserűn. | ||
| Kreón: | ||
| Bánatod ne járja át szívedet, mert dicsőség az, mit | ||
| Iaszón oldalán nyertél. Neved fennmarad, Argonauták | ||
| segítőjeként ismernek. Két magzatod is származott | ||
| 275 | nemes törzsből, más nőnek kevesebbel kell beérnie.; | |
| Médeia: | ||
| Most más nőért elhagy férjem. Céljait már nem | ||
| segíthetem, csak teher vagyok nagyra törő terveiben. | ||
| Igaz szerelme ennyit ér csupán? Ha már nem kell, | ||
| eldobjuk az asszonyt? Szebb, jobb, ifjabb után | ||
| 280 | sóvárog szíve, tudom én.; | |
| Kreón: | ||
| Szépséged varázslatosabb, mint eddig bármikor. | ||
| Kebled s bőröd üde, lánykák is irigyelnek. | ||
| Fiainak kíván biztos életet szerezni. Ha király | ||
| lesz egykor utánam Korinthoszban, magzataid | ||
| 285 | sem fognak szűkölködni soha. Te meg találsz; | |
| olyat, ki gyámolít örömmel. Sorsod felől | ||
| aggódnod nem kell. | ||
| Médeia: | ||
| Jaj, keserű éltem, hogy kínoz! | ||
| Áldozatos szívem magányt nyer csupán. Szerelmem | ||
| 290 | nem becsülték, s eltaszítanak undokul. Forró; | |
| ölelésem már nem kell annak, ki általam lett valaki. | ||
| Vágytam rá mindig is, de ő csak vonakodott, nászt | ||
| érdekből ült velem. Láttam én ezt jól, ha nem is | ||
| szóltam, örültem a jó szerencsének. Most alkalma | ||
| 295 | nyílik elkergetnie, régen óhajtotta ezt, csak mersze; | |
| nem volt hozzá. Király hatalma áll mögötte, teheti | ||
| hát kedve szerint. Ó, én ostoba, reméltem, hogy | ||
| szeretni fog egyszer! De jaj, nem! Mi nem lobban | ||
| fel első pillanatban, idő múlása sem szítja azt. | ||
| Kreón: | ||
| 300 | Bánatod ne korbácsold tovább, mint szelek vad; | |
| vihara a tenger zavaros árját. Szeretett urad, de | ||
| másfelé kell tekintenie mostan. Nagy tervei és | ||
| szándéka többet kíván, mint a te boldogságodra | ||
| ügyelni. | ||
| Médeia: | ||
| 305 | Jajveszékelésem sikolya elhallik-e Hadész sötét; | |
| birodalmába? Iaszónnak asszonyával foglalkozni | ||
| nincs gondja? Porszem vagyok én néki? Szél elfúj, | ||
| és ő észre sem veszi. Kéjt keresve hozzám bújt | ||
| egykor. Hűtlen szava ígért számtalan szépet. Most | ||
| 310 | teher vagyok házában. Erinnüszök tanúi bánatomnak.; | |
| Őket hívom méltánytalanságom orvoslására. | ||
| Sajgó szívemre írt, jaj, találok-e? Fájdalmam | ||
| hatalmasabb, mint tűrni tudnám, elpusztít, s megéget | ||
| e belső láng, melyet férjem gyújtott bennem. Nincs | ||
| 315 | víz, mi csillapítaná tüzem, kitörni készül bensőmből.; | |
| Kreón: | ||
| Bánatod idővel elapad, s hogy élted tovább | ||
| folyhasson békésen, ne tégy Iaszón terve ellen. | ||
| Nyugodj bele megváltoztathatatlan sorsodba. | ||
| Isteneknek csak így lehetsz kedves. | ||
| Médeia: | ||
| 320 | Istenek ellen is harcolok, ha kell!; | |
| Hekaté mindenható istenasszonyt hívom segítségül. | ||
| Emésztő szerelmem változtassa vak gyűlöletté, | ||
| kezembe fegyvert a bosszúhoz ő adjon. Elmémből | ||
| törölje ki a drága ölelést, becéző szavakat, melyek | ||
| 325 | egykor lelkemet melengették. Felejtem puha kéj; | |
| édes óráit, mézízű csókok bódító illatát. Csak a | ||
| keserű alázás bántó érzése maradjon szívemben. | ||
| Illanjon minden tova, mi kellemes és boldogító volt. | ||
| Apszürtosz, drága fivérem, halálodért most veszek | ||
| 330 | bosszút! Ma kiirtom szívemből a szerelmet, amiért; | |
| megöltelek. | ||
| Kreón: | ||
| Bánatod ne ragadtasson meggondolatlan dolgokra! | ||
| Higgadt értelem vezéreljen e nehéz órában is. | ||
| Bajt ne hozz fejedre s szeretteidére. Ha nem | ||
| 335 | csillapul dühöd, téged s gyermekeid száműznöm; | |
| kell e városból. Alattvalóim érdeke ez. | ||
| Médeia: | ||
| Szerelmem megcsalt, egyedül bolyongok a világban. | ||
| Hazámat rég elhagytam, ha nem itt, hát máshol | ||
| tengethetem életem. Fájdalmam s a szégyen | ||
| 340 | örökké elkísér, bárhova sodor is a szél. Nászi; | |
| ágyból kivetett asszony senkinek sem kell, csak | ||
| csúfot űzni jó, s gúnyolni lehet bátran. Sértés | ||
| mégsem fáj mástól, csupán férjemtől, ki álnokul | ||
| elárulta szerelmünk. Pedig oly sokat köszönhet | ||
| 345 | Küthereia bőséges ajándékának. Most átkozott az; | |
| én nevem és férjemé is. Halottak leszünk mindketten. | ||
| Kreón: | ||
| Új életet kezdeni sosem késő, csak ne tégy balgán | ||
| olyat, miért szörnyű büntetés jár. Nyeld le mérged, | ||
| s gondolj arra, mi szép volt. Bízz a jövő szép | ||
| 350 | ígéretében.; | |
| Médeia: | ||
| Nem ígér nekem semmi jót az ismeretlen jövő. | ||
| Szenvedésem csak növeli múló percek árja. | ||
| Könnyem is elered, zápora mégsem mossa el | ||
| szégyenemet. | ||
| Kreón: | ||
| 355 | Magadra hagylak, hogy tűrni tudd bánatod. De; | |
| figyelmeztetlek, a tervezett frigyet megakadályozni | ||
| nem tudod. Ne tégy olyat, amitől jóindulatomat | ||
| elveszítheted. Városomban élhetsz, fiaidat is | ||
| láthatod, csak békélj meg a megváltoztathatatlannal. | ||
| Kreón balra el. | ||
| Médeia: | ||
| 360 | E városban nincs már helyem. Nem nézem bárgyún,; | |
| hogy Iaszón új asszonyával miként él enyelegve. | ||
| Valakinek halnia kell, hogy ne így legyen! Elemészt | ||
| a szégyen, hogy kivetett páriaként leshetem az új | ||
| asszony alamizsnáját. Fiaimnak is rossz mostohát | ||
| 365 | nem tűrhetek. Vesznie kell mindazoknak, kik régi; | |
| boldogságomra galádul törnek! | ||
| Kar: | ||
| Megcsalt s kegyetlenül bánt veled urad, de | ||
| szenvedélyed meg ne égessen! Újabb s nagyobb | ||
| bajt fejedre ne vonj! Bosszúd célt nem érhet, csak | ||
| 370 | fájdalmad növelnéd nagyobbra.; | |
| Médeia: | ||
| Életem üres tömlő, melyből kifolyt már minden. | ||
| Szerelmem rossz irányba vitt, s most ezt szenvedem. | ||
| Elrontott életem súlyos sziklaként nehezedik rám. | ||
| Lerázni csak egyféleképp tudom, ha más sír helyettem | ||
| 375 | jajveszékelve.; | |
| Kar: | ||
| Tengeren ringó könnyű gályán édesen alszik | ||
| Ariadné. Áttetsző leple, mely félig fedi mezítelen | ||
| testét, lassan csúszik le róla hószín bőrét felfedve. | ||
| Megejtő szépsége magával ragadja mindazt, ki nézi. | ||
| 380 | Istennőt vél látni a tudatlan szem. Álmaiban messze; | |
| jár, boldogság minden perce, s nem fél, hogy sorsa | ||
| rossz irányt vesz. Pedig, kit kedvesének hisz, már | ||
| tervezi partra tenni, s elhagyni örökre. Még hosszan | ||
| tétovázik, de elszánja magát, s a fekete vitorla | ||
| 385 | távolba vész csakhamar. Riadt ébredés várja a lányt,; | |
| de ocsúdva könnyeiből rettentő átkot szór hűtlen | ||
| kedvesére. Meg is fogan a baljós kívánság. | ||
| Dia kietlen szigetén egyedül ébredve, zord vadaktól | ||
| riadva mitévő lesz bájos Ariadné? Csalfa férfinak | ||
| 390 | hű segítséget hiába adott, Labürinthosz útvesztőjéből; | |
| szerelmét kivezetnie haszontalan volt. Ígért a hős | ||
| szerelmet, nászt, lányka szívének megannyi cifra | ||
| ajándékot, lett belőle mégis rút becsapás. Egy isten | ||
| azonban kegyesen megszáná az árvát, bódító | ||
| 395 | szerelmével megajándékozza, nem ígér neki, csak; | |
| ad, s teszi királynőjévé. Halhatatlanságát is kijárta | ||
| égi atyjánál Dionüszosz, istennők páratlan sorát így | ||
| gazdagítva ő, s lett messziről láthatóként hajósok | ||
| jóakaró oltalmazója. | ||
| 400 | Téreusz sem becsülte hűséggel asszonyát, fiatal; | |
| lánykára vágyott, s megszerezte durván, erővel. | ||
| Szörnyű bűnét leplezte volna, de hiába. Néma | ||
| lányként is talált módot Philoméla, hogy szeretett | ||
| nővérének üzenjen. Rettentő a bűn, mely napvilágra | ||
| 405 | került, de a megtorlás még az égi Titánt is elborzasztja.; | |
| Önnön gyermekére emelt kezet a dühödt asszony, | ||
| hitte, férjét így tudja kínozni leginkább. Istenek | ||
| nem nézték, hogy ki kezdte az iszonyatot, váltak | ||
| mindhárman más alakká és ezentúl madártestben | ||
| 410 | élik tovább életük. A bűn szörnyű bűnt szült, s; | |
| a rettegés marad csupán az egy napig élőknek. | ||
| Ártatlan halálával büntetni a vétkest, ostoba gőg. | ||
| Olyanná válik, mint kit gyűlöl, az, ki így cselekszik. | ||
| Szánalom soha nem érheti, istenek is elfordulnak | ||
| 415 | tőle, mert csak a bűnt szaporítja, s a véres iszonyatnak; | |
| véget nem vethet soha. Bölcs Zeusznak joga csupán | ||
| vérrel torolni a vétket. Halandó csak várhatja | ||
| sorsát, s remélheti, hogy bűneiért és erényeiért | ||
| méltányosan kapja osztályrészét. Ha mégsem, | ||
| 420 | lázadni úgy sincs oka, máshogy mérnek az istenek,; | |
| miként azt ember gondolná. Jaj, mily balgaság | ||
| önnön dühünkben elé menni, s esztelenül siettetni | ||
| végzet által kimért sorsunkat! | ||
| Médeia: | ||
| Fájdalmamat mindenképp csillapítanom kell, mert | ||
| 425 | bensőmet emészti el, s ezt tűrni tovább nem tudom.; | |
| Kar: | ||
| Vigyázz, esztelen dologra ne ragadjon héved! | ||
| Szeretteidnek ne árts ostobán, még nagyobb | ||
| fájdalmadra. | ||
| Médeia: | ||
| Csak jót teszek nékik, semmi mást! | ||
| 430 | Ellenség kezétől óvom meg őket.; | |
| Kar: | ||
| Ha így teszel, több baj nem érhet. A király | ||
| lánya közelít házad kapujához. Ha békülő | ||
| kart nyújt feléd, kérünk, fogadd el önnön | ||
| boldogulásodért. | ||
| Médeia: | ||
| 435 | Békülhet-e galamb az ölyvvel, bárány a farkassal,; | |
| egér a macskával? Mindezt én nem tudom. | ||
| Glauké jobbról jő. | ||
| Glauké: | ||
| Saját házad előtt kereslek fel, kolkhiszi nő. | ||
| Közös sorsunk hozott hozzád, beszélni is erről | ||
| kívánok véled. | ||
| Médeia: | ||
| 440 | Mi lehet közös életünkben, mi ide vonzott?; | |
| Te királyi fenség vagy, én nyomorult alattvaló. | ||
| Glauké: | ||
| Egyazon férfit szeretünk mindketten, s ez közös | ||
| dolgunk, melyet rendezni kívánok. Tudom, | ||
| hogy szenvedélyed gyűlölettel néz reám, | ||
| 445 | ellenségeddé tett közös terhünk, mit Küthereia; | |
| aggatott ránk. | ||
| Médeia: | ||
| Mit kívánsz tőlem tehát? | ||
| Glauké: | ||
| Igaz szerelmedre kérlek, mondj le Iaszónról, | ||
| hisz ő is ezt kívánja. Kedvéért tedd meg, és én | ||
| 450 | ígérem, boldoggá teszem, s gyermekeid jóléte; | |
| felől sem kell aggódnod. | ||
| Médeia: | ||
| Gyermekeim eddig sem szenvedtek szükséget. | ||
| Legjobb helyük anyjuknál van. Más nem adhat | ||
| jót nékik. | ||
| Glauké: | ||
| 455 | Királyi palotában élhetnek felségesen. Görög; | |
| szót hallhatnak naphosszat, nem húzza vissza | ||
| őket a barbár lét. Ezt kínálom cserébe nagy | ||
| áldozatodért. Férjed is király lehet egykor | ||
| hősi tettei érdemeként. | ||
| Médeia: | ||
| 460 | Bármit tett, csak általam tette!; | |
| Nélkülem ő semmi, aranygyapjat el nem hozza | ||
| Kolkhiszból, ha én nem segítem. | ||
| Glauké: | ||
| Ismerem a történetet, mit csak te mesélsz. | ||
| Sok veszélyt vállalt Iaszón, s Argó hős | ||
| 465 | utasai voltak segítségére. Az ő érdemük; | |
| nagyobb, mint te tulajdonítasz magadnak. | ||
| Médeia: | ||
| Jaj, elvitatják azt is, amit tettem! | ||
| Férjemet kívánod, s múltamat is elveszed. | ||
| Ily gyalázat ér hűtlen férjem ágyasától! | ||
| 470 | Van még szégyen, mit el kell viselnem?; | |
| Glauké: | ||
| El nem veszek tőled semmit, ami tiéd. | ||
| Gyermekeid gondtalan életét kínálom neked, | ||
| megfontolt anya kapva kapna ez alkalmon. | ||
| Légy bölcs te is, barbár indulataid fékezd, | ||
| 475 | hogy magzataidnak biztos jövőt szerezz.; | |
| Médeia: | ||
| Ellenség kezére nem adom őket semmiképp! | ||
| Nyomor s nélkülözés jobb nékik anyjukkal, | ||
| mint azoknál, kiket gyűlölök. Elvetted mindenem, | ||
| mert férjemért sokat áldoztam. Testvért, hazát, | ||
| 480 | apát, s most ezt orozod el tőlem! Nem tudom,; | |
| ki a bűnös, Iaszón vagy te, ki álnokul csábítod | ||
| el őt. Férjet ily gyalázatosan kívánsz szerezni? | ||
| Asszonyok legrosszabbika, te! | ||
| Glauké: | ||
| Nem munkál bennem a vágy, hogy más asszony | ||
| 485 | férjét női fortéllyal megszerezzem. Iaszón ostromolt; | |
| szerelmével, és én igent mondtam vágyaira. Ha | ||
| úgy szereted őt, mint ahogy szóval fennen hirdeted, | ||
| engedd el, s boldog lesz ő és gyermekeid is. | ||
| Médeia: | ||
| Ha, ostoba, ha! Iaszón a trónt áhítja, nem | ||
| 490 | szerelmedet. Pusztulásba visz balga hited.; | |
| Glauké: | ||
| Gondold ezt, s tán könnyebb lesz néked. | ||
| Iaszón szerelmét nem kell bizonygatnia senkinek | ||
| énelőttem. A frigy már el van rendezve, | ||
| mondhatsz akármit. | ||
| Médeia: | ||
| 495 | Átkom elér mindkettőtöket, késő bánatod lesz; | |
| nemsokára. A nászi ágy helyett más, hidegebb | ||
| fekhely vár. Boldogságod Hadész honában | ||
| keresheted. Iaszón élni fog, de inkább lenne holt, | ||
| azt kívánja majd. Mindent feladtam érte, s most | ||
| 500 | mindent elpusztítok. Lelkemből kiölöm szerelmem; | |
| legvégső csíráját. | ||
| Glauké: | ||
| Átkozódj csak, ha ez könnyít lelkeden. | ||
| Sajnállak, mert tudom, mily csapás ez, de ne | ||
| gondold, hogy másítom szándékom. Ha józan | ||
| 505 | eszed előveszed, gyermekeid boldogok lehetnek.; | |
| Erre gondolj! | ||
| Glauké balra el. | ||
| Médeia: | ||
| Én és gyermekeim boldogsága már odavan. | ||
| Iaszón játszotta el könnyedén. Csak keserű | ||
| könnyeim nyelhetem, s bánhatom, hogy mindent | ||
| 510 | áldoztam hűtlen férfiért. De a gyalázatot levetem,; | |
| s lakolni fog mindenki, fájdalmas bosszúval | ||
| enyhítem égő kínomat. Először e gőgös szeretőt | ||
| büntetem, ki nem átallott hozzám jönni, s kérni | ||
| uramat. Kéjelegnie tán nékem kell engedélyt adnom? | ||
| 515 | Ocsmány némber vágyát én nem adhatom meg.; | |
| Hízelkedő ajándékaim megtévesztik majd, s | ||
| kínozzák halálra. Iaszón ágyán nem osztozom | ||
| senkivel! Eldöntöttem már, nincs visszaút. | ||
| Pusztuljon mind, ki fájdalmamat növelte naggyá! | ||
| Kar: | ||
| 520 | Keserű indulat mérgezi lelked, asszonyom!; | |
| Ne engedd magad át a keservnek! További | ||
| életed és gyermekeid nézd, ne ostoba bosszút | ||
| fontolgass! Minden elveszik, mi fontos volt néked. | ||
| Médeia: | ||
| Már elveszett, s vissza nem hozhatom. | ||
| Kar: | ||
| 525 | Múzsák anyja, hű Emlékezet, téged kérünk,; | |
| segíts felidézni a ködbe vesző múltból mindazt, | ||
| ami boldog pillanatot adott, s nem csüggesztette | ||
| lelkünk borús árnyával! Üde ébredést reggel, | ||
| mely végigkísérte napunk, s este fájdalomtól | ||
| 530 | nem gyötörten jött el az enyhet adó álom.; | |
| Segíts visszagondolni révülő szemmel minderre, | ||
| s ember mivoltunkat feledni, hogy legyen erőnk | ||
| viselni a holnapi nap súlyos terhét! Keserű | ||
| gond ne mérgezze jövőnket hiába, hogy áldozati | ||
| 535 | oltárunkról hála édes füstje szállhasson az ég felé; | |
| jóakaró isteneink kedvére. | ||
| Héra dühe tör elő minden megcsalt asszony | ||
| indulatából, ha féktelen őrjöngés keserű szavát | ||
| zúdítja férjére. Szerelmét féltő nő kivetkőzik | ||
| 540 | magából, nem csitítja mérgét semmi. Mert; | |
| családját védi, akárcsak a tehénszemű istennő, | ||
| kinek hatalma van minden asszony szívébe | ||
| féltékenység kínzó nektárját önteni. Hűtlen | ||
| Zeuszt bosszulja minden feleség önnön férjén, | ||
| 545 | nyelvelését pedig tűri a férfi, mint istenek ura.; | |
| Így megy előre a világ hosszú évezredeken át. | ||
| Nincs ez másként, midőn a nagy, tunya Káosz | ||
| alakot öltött és kettévált a Nappal s Éjszaka. | ||
| Kocsiversenyen győzött Pelopsz, és a legyőzött | ||
| 550 | éliszi király gyönyörű lányát, Hippodameiát; | |
| nyerte mátkául. Szerelem égette a lány szívét is, | ||
| nem volt ellenére a győztes jutalmát megadni. | ||
| De bűnös atya utódát sem érheti boldog élet. | ||
| Álnokul szerezte díját, s tetézte vétkét Mürtilosz | ||
| 555 | meggyilkolásával, ki utódait háromíziglen megátkozta.; | |
| Rút családi viszály fogja irtani ezután Pelopsz | ||
| hős ivadékait. Athéné békíti majd meg csupán a | ||
| dühöngő Erinnüszöket. Most ezután otthonát, hol | ||
| lábukat Dórosz nagy erős utódai majd megvetik, | ||
| 560 | nevezik Peloponnészosznak.; | |
| Millió perc telik lassan, de a századok gyorsan | ||
| iramodnak tova. Világ helyéből ki nem fordul, | ||
| nő és férfi vonzza egymást, de örök ellenségüket | ||
| egymásban lelik fel. Vad viszály, bánat mind az | ||
| 565 | övék, nyugodt, boldog óra ritkán jut, s a vénség; | |
| hoz csak megértő szeretetet. Jaj, ha ifjon tudnánk | ||
| mindazt, mivel eltemetnek minket, szép városunk | ||
| virágozna, polgáraink jóléte örök volna! Mert | ||
| csak az agg öregkor láttatja a jót, bár az erő kevés | ||
| 570 | már a tevéshez. Mégis miénk a remény, hogy a; | |
| tiszta bölcsesség elér bennünket halálunk előtt | ||
| jócskán. | ||
| Úrnőnk áll némán, s gondolatai útvesztőjében | ||
| kóborol, de ajtó nyikordulása visszahozza közénk. | ||
| A Dajka a házból jő. | ||
| Dajka: | ||
| 575 | Médeia, drága asszonyom! Aggodalom kínozza; | |
| öreg szívemet. Megrontó, rossz hírekkel hagytalak | ||
| itt, s félelmem ház hűvösében csak nőtt s növekedett. | ||
| Mitévő leszel, s mit forgatsz fejedben? E kérdések | ||
| nyugtalanítottak odabent. Végtére is kijöttem | ||
| 580 | utánad, óvjalak a rossz gondolatoktól, melyek; | |
| mételyként boríthatják el lelkedet. Gyógyír a | ||
| megértő szó, más nem nyújthat segítséget nagy | ||
| bánatodban. | ||
| Médeia: | ||
| Félelmed már fölösleges! Mindent elterveztem, | ||
| 585 | s úgy lesz, ahogy lennie kell. Számodra is van; | |
| feladat, állj készen, hogy tehesd kívánságom. | ||
| Dajka: | ||
| Boldogan teszek én bármit, csak asszonyom | ||
| örömét növelhessem! Nékem ez minden vágyam, | ||
| mert sorsom is ettől függ nagyon. De tudod is, | ||
| 590 | mindig hű és áldozatkész szolgád voltam, bajban; | |
| sem hagylak el, bizonyosságod efelől megvan. | ||
| Csak mondd, mit kell tennem, és én kész vagyok | ||
| azonnal indulni kívánságod teljesíteni. | ||
| Médeia: | ||
| Egy ruhát és egy diadémot fogok a kezedbe adni. | ||
| 595 | Kreón lányának kell elvinned jegyajándékul.; | |
| Üzenem, hogy öltse magára, mihelyt átvette tőled. | ||
| Engesztelésül küldöm ezeket néki. Távoli Kolkhisz | ||
| serény asszonyainak keze munkája mindkettő. | ||
| Cserébe kérem, fiaimhoz legyen jó szándékú. | ||
| Dajka: | ||
| 600 | Bölcs döntésedet, úrnőm, teszem azonnal.; | |
| Jó a békesség, s hosszú életű lesz, ki indulatait | ||
| okosan fékezi. Megbocsátó halandó isteneknek | ||
| is kedves. Szolga is csak úgy élhet jólétben, ha | ||
| ura háza táján nincs rút viszály, harag nem | ||
| 605 | nehezül a családra. Kik rosszat tesznek nékünk,; | |
| jóra fordítják sorsunk, ha haragot nem táplál | ||
| szívünk. | ||
| Médeia: | ||
| Menj be a házba és én kis idő múltával követlek! | ||
| Készülj, mert Glaukéhoz fogsz indulni, mihelyt | ||
| 610 | átadom a kiválasztott holmikat.; | |
| Dajka: | ||
| Ahogy kívánod, asszonyom. | ||
| Öröm a szívemnek, hogy bánatod már nem sarkall | ||
| nehéz tettekre. Hidd el, jobb megbékélni, mint | ||
| haraggal fejünkre bajt hozni. | ||
| A Dajka bemegy a házba. | ||
| Kar: | ||
| 615 | Szándékod már nem másítod?; | |
| Mit remélsz bosszú édes-keserű ízétől? | ||
| Médeia: | ||
| Glauké halálával Iaszón visszatér hozzám! | ||
| Vetélytársnőmet kell csak legyőznöm. A | ||
| férfi mindig keres magának szeretőt, de ha | ||
| 620 | nincs új hódítás, megteszi a régi is. Mint; | |
| anyjához, úgy vonzódik nejéhez a férj. | ||
| Ismerem uramat, egyedül gyenge a világban, | ||
| legyen bár akármilyen nagy hős. Szűkölve | ||
| tér vissza hozzám, hisz óvó kezem nélkül senki | ||
| 625 | nem lenne. Ezt ő is tudja.; | |
| Kar: | ||
| Az új ara halálát, s az elszalasztott lehetőséget | ||
| a trónra, megbocsátja-e? | ||
| Médeia: | ||
| Idővel megbékél majd, más trónt ígérek néki, s | ||
| ez visszahozza hozzám. Mert lehet ámítani azzal, | ||
| 630 | mit maga is kíván. Nagyon szeretné és hiszi, én; | |
| megadhatom néki. | ||
| Kar: | ||
| Terved beválik-e vajon? | ||
| Boldogságod visszanyered-e? | ||
| Megannyi kérdés, csak kívánni tudjuk, hogy | ||
| 635 | váljon valóra minden álmod. Varázslónő vagy; | |
| és férfiakon is uralkodsz. Miért ne tudnád | ||
| visszahódítani a szeretett férfit? | ||
| Médeia: | ||
| Hiszem, hogy célom elérem. Bájital s mágia | ||
| ugyan nem fog a férfin, de egyszerű női fortélyom | ||
| 640 | segít. Mikor először megláttam Iaszónt, tudtam,; | |
| mit kell tennem, hogy szeressen. Most sem kétséges | ||
| a siker. Női bájaim nem a régiek, de eltakarom azt, | ||
| ami nem szép, és megmutatom testem gyönyörű | ||
| ékeit. Újra kívánni fog, ha már nem látja a fiatalabb | ||
| 645 | leányt. Hozzám visszatér és feledhetjük e kínos nap; | |
| perceit. | ||
| Kar: | ||
| Nincs kétség afelől, hogy elszántad magad. Öröm | ||
| lesz jutalmad, ha terved véghezviszed. De mégis, | ||
| gyilkosság vezet boldogságodhoz? | ||
| Médeia: | ||
| 650 | Öltem már szerelmemért rokont is. Miért fájna; | |
| egy idegen halála, ha általa Iaszón szerelmét | ||
| nyerhetem vissza? | ||
| Kar: | ||
| Szerelmed erős, nem kétséges. | ||
| Hát legyen meg a jutalmad, ezt kívánjuk. | ||
| Médeia: | ||
| 655 | Most megyek tervem valóra váltani. Az idő eljött,; | |
| hogy bevégezzem művem. | ||
| Médeia bemegy a házba. | ||
| Kar: | ||
| Tán lehet még boldog valaki a sok megbántott | ||
| emberből. Jóra fordulhat-e még minden? | ||
| Visszatalál-e a helyes útra Iaszón? Szeretheti-e | ||
| 660 | áldozatos nejét? Kínzó kérdések özöne ömlik ránk.; | |
| Ház ajtaja nyílik, kurtán nyikordul a vas, család | ||
| szolgája lép ki rajta. | ||
| A Dajka a házból jő. Kezében egy ruha és egy diadém. | ||
| Dajka: | ||
| Milyen finom anyag! Csodás ékkő, hogy díszíti | ||
| a diadémot! Mi fénye van, mi csillogás ez! | ||
| 665 | Drága holmik, amiknek minden nő örülne. De; | |
| értékük több puszta vagyonnál. Médeia lelkének | ||
| békéjét hozzák vissza. Nagylelkű asszonyomat | ||
| istenek áldása kísérje! Én, az egyszerű szolga | ||
| segítem hozzá, hogy felejthesse bánatát. Ajándékát | ||
| 670 | viszem Kreón lányának, s ez új életének kezdete.; | |
| Férj nélkül ugyan, de gyermekeivel nyugodt | ||
| boldogságban élhet. Örömmel tölt el, hogy én | ||
| segíthetem hozzá mindehhez. Sietek is, mert fontos, | ||
| amit rám bíztak. Késlekedésre nincs is okom, csak | ||
| 675 | öreg lábaim bírják az utat.; | |
| A Dajka jobbra el. | ||
| Kar: | ||
| Könnyű szárnyakon szállnak sors gyors röptű istennői, | ||
| ölelni őket képtelen a földből való halandó, vakon | ||
| tévelyeg, keresi útját hasztalan. A kolkhiszi lány lám, | ||
| hazájától távolra sodródva nem lelé megnyugvását. | ||
| 680 | Szerelme űzte, hajtotta haragos tengereken át, s most; | |
| megcsalja álmait a kegyetlen végzet. Sírás nem másít | ||
| a kiszabott osztályrészen, viselni kell, mivel Moirák | ||
| keze sűrűn sújt. Médeia fájdalma bár rettentő nagy, | ||
| s küzd minden erejével, teljesül az, mit égi istenek | ||
| 685 | akarnak. Jobb hát belenyugodni a megmásíthatatlanba,; | |
| bajunkat növeli csak naggyá az engedetlenség. | ||
| Jaj, honnan meríthetünk erőt mindehhez! | ||
| Fellegtorlaszoló Zeusz megtorolja a bűnt, Diké nevén | ||
| foltot sosem hagy. Alvilágban sokan bánják vad, | ||
| 690 | konok, földi tetteik, de ó jaj, nincs irgalom. Ixión; | |
| tüzes kereke meg nem áll, őrült forgását nem fékezi | ||
| semmi erő. Tantalosz éhét s kínzó szomját nem | ||
| csillapíthatja, bármily közel az édes, érett gyümölcs. | ||
| Szisziphosz büntetése a hatalmas szikla görgetése, | ||
| 695 | csúcsra fel nem ér véle soha. Ki még él, tudhatja,; | |
| vétkei szörnyű megtorlást nyernek halála után. | ||
| Hadész birodalmában töltjük örökkévalóság nagyobbik | ||
| részét, életünkben kell megváltani ottani jólétünk. | ||
| Jaj, csak a szívünk ne volna oly kemény! | ||
| 700 | Most nehéz idők járnak Médeiára. Bírja-e lelke; | |
| tűrni mindazt a csapást, mit hűtlen férje reá mért? | ||
| Legelső támasza, családja hullt semmibe. Szülői | ||
| házból kiátkozva, férjtől elhagyatottan, mi lesz véle | ||
| a világban? Aggódunk érte, szánjuk keserű sorsát. | ||
| 705 | Megindító szerelme Iaszón iránt, könnyünk folyik,; | |
| mert érezzük, szeretni így mi nem tudunk. Hatalmasan, | ||
| szenvedélyesen és mindenre elszántan, de gyűlölni | ||
| sem kevésbé képes ő. Mint rettentő lávafolyam, | ||
| amint föld sötét mélyéről bugyog fel bűzösen, | ||
| 710 | olyan a haragja. Bár erősebb lenne szerelme sértett; | |
| dühénél, vak kábulatánál! | ||
| Kegyes Héra jóindulattal támogatta Iaszónt nehéz | ||
| útján. Mentette kínos vésztől ahol csak tudta. | ||
| Kegyeltje most mégis ellene fordult, házasság | ||
| 715 | szentségét sérti durván, semmibe véve égi pártfogója; | |
| minden tekintélyét. Óh, istenek hatalmas királynője, | ||
| ne hagyd szenvedni a nőt, ki hűen oltalmazza tiszted! | ||
| Hozzád könyörgünk mindannyian, mutasd hatalmad | ||
| és hozz családi békét szép hajú Média ékes házára! | ||
| 720 | Halandónak megnyugvást csak te adhatsz, minden; | |
| más isten szenvedéssel teli ajándékot nyújthat. | ||
| Tehénszemeidet vesd hát ránk, nékünk ez is elég, | ||
| férjeinket várjuk haza szerelmesen, te vezesd őket! | ||
| Az úton egy ember ballag, házunk felé tart. | ||
| 725 | Ki lehet az, szolga vagy úr? Jó hírt hoz vagy; | |
| elkeserít? Rögvest megtudjuk, amint ideér. | ||
| A Hírnök balról jő. | ||
| Hírnök: | ||
| A gyűlöletes kolkhiszi némbert keresem! | ||
| Átkaim rá könyörtelenül zúdítani kívánom. | ||
| Fertelmes tettét fejére olvasni, szemébe vágni | ||
| 730 | gaz bűnét akarom.; | |
| Kar: | ||
| Mérged s indulatod tudatja vélünk, Médeia | ||
| terve sikerrel járt. Azért beszéld el, mi rossz | ||
| hírt hozol! | ||
| Hírnök: | ||
| A király s lánya halott! E ház alvilági asszonya | ||
| 735 | ölte meg mindkettőt! Bűzös leheletű varázslónő; | |
| mérges ajándékkal hízelkedve férkőzött gyanútlan | ||
| áldozatai közelébe. Hadész kutyái tépjék csontjáról | ||
| aszott húsát! Kegyetlenebb halál legyen jutalma, | ||
| mint amit viselni tud! | ||
| Médeia a házból jő. | ||
| Médeia: | ||
| 740 | Mi ez a hangos káromlás és átkozódás?; | |
| Házam csendjét ki veri fel durván? | ||
| Hírnök: | ||
| Te szuka, még kérdeni mered hangos szidalmam? | ||
| Orvul gyilkoltad királyom s gyönyörű lányát. | ||
| Ne számíts csendre házad körül! Korinthosz népe | ||
| 745 | fog zajongani itt nemsokára.; | |
| Médeia: | ||
| Mit nékem egész nép, dacolok véle! | ||
| Kar: | ||
| Óh, jaj, balvégzetű nap! | ||
| Hogyan halt királyod, hallani kívánjuk. | ||
| Lánya végzetét is mondd el! | ||
| Hírnök: | ||
| 750 | Öreg szolgájával küldött e némber ruhát s; | |
| diadémot jegyajándékul úrnőmnek. A Dajka | ||
| hosszúra nyújtott locsogással kérte Glaukét, | ||
| hogy azonnal öltse magára a holmikat. Szavai | ||
| elárulták, nem sejtette a jövőt, mely megölte a | ||
| 755 | megajándékozottat. Boldogan távozott, hogy; | |
| tisztének megfelelt. De a királynő testéhez kapott | ||
| és szörnyű fájdalom ült ki arcára. Rángatózott és | ||
| jajveszékelt keservesen, végül hozzánk rimánkodott | ||
| segítségért. De mi, szolgák csak dermedten álltunk, | ||
| 760 | segíteni képtelenek voltunk. Kiabált égő fájdalmát; | |
| említve, arca előbb vörössé vált a szenvedéstől, | ||
| majd halovánnyá. Csak atyja rohant segítségére, | ||
| amint hallotta lánya sikolyát. A ruhát s fejéket | ||
| letépni kívánta róla, de ahogy érinté a gyenge szüzet, | ||
| 765 | őt is vad fájdalom ragadta magával. Végtére is a két; | |
| test együtt vonaglott a földön, majd mozgásuk is | ||
| abbamaradt. A ruha s a diadém füstölögve semmivé | ||
| foszlott, ott maradt meztelenül a halott királynő, | ||
| s mellette Kreón. Első kábulatból ocsúdva idejöttem | ||
| 770 | fenyegetni Médeiát. Egész város népe követ majd; | |
| bosszút venni sérelmén. | ||
| Kar: | ||
| Ó, micsoda rettenet! Nem kívánunk senkinek ily | ||
| halált. | ||
| Hírnök: | ||
| Lakolni fog gyalázatos tettéért! | ||
| 775 | Iaszón lesz, aki bosszuló kezet emel majd rá,; | |
| mivel maga mögött tudhatja Korinthosz népét. Oh, | ||
| remélem, büntetésed is lesz oly fájdalmas, mint | ||
| amilyen kínt szereztél vétlen áldozataidnak! | ||
| Ocsmány némber, távozz, mert földünket is | ||
| 780 | megfertőzöd! Most elmegyek, levegőt együtt; | |
| szívni véled fájdalmas. | ||
| A Hírnök jobbra el. | ||
| Kar: | ||
| Súlyos átka a hírhozónak nem nyomaszt? | ||
| Halálos bosszútól vagy száműzetéstől nem tartasz? | ||
| Médeia: | ||
| Nincs mitől félnem, célomat ím elértem. Már | ||
| 785 | halott a vetélytárs. Iaszón visszatér hozzám, szeret; | |
| majd, mint régen. Földönfutóként, de boldogan | ||
| együtt élhetünk. Ha ő mellettem van, nem rettent | ||
| egész város dühe. Továbbállunk, ahogy tettük | ||
| eddig, lesz a földnek szeglete, mely befogad minket, | ||
| 790 | szerelmeseket.; | |
| Kar: | ||
| S férjed veled tart a kényszerű száműzetésben? | ||
| Hátrahagyja érted a várost, mely megkedvelte? | ||
| Médeia: | ||
| Velem tart, mert nélkülem semmi ő. Csak általam | ||
| lehet naggyá, ezt tévesztette most szem elől. | ||
| Kar: | ||
| 795 | Férjedet látjuk közeledni, nem kétséges, hogy; | |
| indulatok emésztik bensőjét. Jaj, csak újabb baj | ||
| ne növelje kínunk! | ||
| Iaszón balról zokogva jő. | ||
| Iaszón: | ||
| Itt vagy, te álnok asszony? Nem nyelt el a föld | ||
| szégyenében? Megölted azt, akit szerettem, | ||
| 800 | megölted fiaim jövőjét. Megmérgeztél magad körül; | |
| mindent és mindenkit. Áspiskígyó mérgét fröcskölted | ||
| szerteszét. Most minden összeomlott, amit | ||
| gyermekeinkért s érted felépítettem. Hiábavalóvá | ||
| tetted a rengeteg szenvedést és harcot. Nincs | ||
| 805 | már semmim, amiért küzdhetek.; | |
| Médeia: | ||
| Itt vagyok én, aki szeretlek hűen, mint mindig. | ||
| Keblemen felejtheted bánatod. Tudom, hogy | ||
| hatalomért sóvárogsz, de szerető hitvesed ölelése | ||
| többet ér minden királyságnál. | ||
| Iaszón: | ||
| 810 | Mérges pók gyanánt ölelhetsz csak magadhoz!; | |
| Arra vársz, hogy mérgedet belém ereszd. Gyilkos | ||
| kezeddel ölted meg szerelmemet, ne kérd, hogy | ||
| feléd nyújtsam karom! | ||
| Médeia: | ||
| Engem szeretsz, tudom! Még boldogok lehetünk! | ||
| Iaszón: | ||
| 815 | Soha nem szerettelek! Kit szerettem, meggyilkoltad.; | |
| Médeia: | ||
| Hazugok voltak hát a szerelmes szavak? Puha | ||
| ölelésed csak játék volt? Csalfa simogatás hiába | ||
| ingerelt? | ||
| Iaszón: | ||
| Érdek volt minden, mert kellett az aranygyapjú, | ||
| 820 | s te hozzásegítettél. Botoran követtél, s megtettél; | |
| mindent, amit kértem. De meg is bosszultad magad! | ||
| Kínoztál egyre csak házsártos szavaiddal, kevély | ||
| gőgöddel bántottál, ahol csak tudtál. Kemény és | ||
| rideg voltál, ha gyöngédségre vágytam. Szolgáddá | ||
| 825 | tettél engem, ki uralkodásra termett. Tűrtem eddig,; | |
| mert hittem, ez érdekem. De most ne kérd, hogy | ||
| szeresselek! Betelt kínnal a szívem, elzavarlak e | ||
| földről is. | ||
| Médeia: | ||
| Vetélytársnőm Hadész honába küldtem, de ez csak | ||
| 830 | szerelmem jele. Ne taszíts el, mert ez halálom!; | |
| Engedelmes nejed leszek, ha kéred. Bántottak szavaim, | ||
| hát ezután nem teszem, kevély s gőgös ruhám | ||
| levetkezem, mert te vagy nékem az élet. Elhagytam | ||
| érted hazát, családi tűzhelyt, s testvéröcsémet | ||
| 835 | gyilkoltam kedvedért. Szerelmem forróbban éget, mint; | |
| valaha. Csak nézz rám és ölelj! Ezentúl másképp | ||
| lesz. Én szolgállak, ahogy kívánod. Ha kell, meg is | ||
| verhetsz, hogy tanuljak jobb nejed lenni. Csak | ||
| csókolj és simogass! Pőrén állok előtted és lesem | ||
| 840 | minden kívánságod. Csak karod kell nyújtanod; | |
| felém. Esdeklő hangon fogadom, alázatos nejed nem | ||
| vész el soha. Veszekedés zaja nem veri fel többet | ||
| házunk csendjét. Minden szavadra bólintok, s teszem, | ||
| akármit kérsz. Látod, érted mondom mindezt, mert | ||
| 845 | szeretlek.; | |
| Iaszón: | ||
| Undorodom tőled, fájdalom és keserűség tépi szívem. | ||
| Ostoba voltam, hogy érdekből öleltelek, csak mérgedet | ||
| szívtam magamba. Most e méreg engem is megöl. | ||
| Jobb távol kerülni tőled, mert vad szenvedélyed csak | ||
| 850 | pusztítani képes.; | |
| Médeia: | ||
| Bánt a szenvedély? Hát hűvös asszonyod leszek, ha | ||
| kéred. Saját kedvedre formálj! Csak szeress! | ||
| Iaszón: | ||
| Nem tudlak, soha nem is tudtalak szeretni! | ||
| Gyűlöletes vagy az én szememben. Aszott tested | ||
| 855 | már riaszt, elfordulok tőled, régen meg kellett volna; | |
| tennem. Csak kín volt e házasság. Balgán hittem, | ||
| hogy lehet válni fájdalom nélkül, de gonosz lelked | ||
| nem hagyta. Most távozz e városból, megvetett | ||
| pária vagy. Bolyongj egyedül, tetteid súlyát cipelve | ||
| 860 | hátadon. Ha a nap lebukik a látóhatár alá, s újra; | |
| felkel, ne találjon itt! | ||
| Iaszón jobbra el. Médeia némán áll a színen. | ||
| Kar: | ||
| A vágyott férfit vissza nem szerezted, így most | ||
| megalázottan állsz itt némán. Öltél szerelmedért, | ||
| mindhiába. Keservesen hull könnyünk érted, Médeia. | ||
| 865 | Bűnnel soha el nem érhetjük célunkat. Bölcsen; | |
| vigyázzák az istenek, hogy az érdemtelen meg ne | ||
| kapja, mire vágyik. Bár a jó sem osztozik mindig | ||
| az örömben, s keserv néki is kijár, hosszú időre | ||
| mégis jobb az isteni törvényt szem elől nem | ||
| 870 | téveszteni. Haragvó alvilági istenek jártak ma; | |
| köztünk. Sebzett szívű Médeiát rosszra vitték. | ||
| Vagy csupán maga nem bírta uralni szörnyű | ||
| szenvedélyét. Bárhogy legyen is, a jövő bizonytalan. | ||
| Kiutat nem látja szemünk, Médeia bánata önnön | ||
| 875 | büntetése tettének. Enyhülnek-e a dühödt istenek; | |
| tévelygő halandónak irgalmasan megkegyelmezve? | ||
| Most még hiába kutatjuk a választ. | ||
| Boldog nászt kívánt ülni Peirithoosz a kecses | ||
| Hippodameiával, de vad, erőszakos násznépet | ||
| 880 | hívott menyegzőjére. Kentaurok durva serege; | |
| bortól mámorosan, kéjvágytól eszelősen lapithák | ||
| asszonyaira támadtak. Hősiesen védelmére kelt a | ||
| király háza minden népének, sok véres áldozattal | ||
| mentve drága feleségét s az ő társnőit. Kentaurokat | ||
| 885 | ősi vérük hajtja, ösztöneiken nem uralgnak, teszik,; | |
| mit vágyaik kívánnak. Népük pusztulását is ez okozta, | ||
| elestek mind a lapithák elleni szörnyű harcban. Ki | ||
| túlélte a véres öldöklést, ember szeme elé nem | ||
| kerül többé, Thesszália erdeinek sűrűjében, | ||
| 890 | barlangok mélyén rejtezik láthatatlanul.; | |
| Hideg zivatar veri a tájat, fák lombja nehezül, | ||
| mert jég is jő súlyos, nagy kövekkel. Letört ágak, | ||
| szétszórt levelek jelzik, hogy itt járt és nem kímélte | ||
| az élőt. Patakok medrében hömpölyög az ár | ||
| 895 | magával sodorva törmelékét, mint kis csónakot.; | |
| Szomorú táj tárul a halandó szeme elé, lelkének | ||
| nagy fájdalmát tükrözi vissza tompán, homályosan, | ||
| hogy csak érzi, övé is a gyász. Keleten már fény | ||
| dereng, de még a sötét az úr. Bizonytalan, tétova | ||
| 900 | madarak hallatják hangjukat, keresnének élelmet; | |
| olvadó jéglabdák között. Ember lelke felett lebegő | ||
| sötét fellegek feloszlanak-e valaha? | ||
| Világ uralmáért gőgösen harcoltak a titánok. Amiért | ||
| küzdöttek, léte forgott kockán. Mennykő s tűz | ||
| 905 | perzselt mindenütt, bűnös kénkő fojtogatta az élőt.; | |
| Rengett a föld és jajgatott Gaia. Sötét erők tartották | ||
| fogságban a világot. Szörnyű lények serege támadt | ||
| egymásra ádáz, vad küzdelemmel. Végtére is győzött | ||
| az ifjabbik nemzedék, s megszelídülve uralják a | ||
| 910 | világot. Bölcs önmérséklettel s józan belátással; | |
| újabb lázadóktól félniük nem kell. Ha a gőgöt | ||
| messzire űzi palotájából világok ura, trónját nem | ||
| ingatja meg semmi. Időtlen időkig fennáll uralma, | ||
| gyarapítva az élők sok ezer nemzedékét. | ||
| 915 | Szó nem hangzik el csodálatos Médeia szájából,; | |
| csak könnyét nyeli fuldokolva. Óh, drága nő, | ||
| engedj szabad folyást lelked szörnyű bánatának! | ||
| Ki meghallgat, mérsékli fájdalmadat. Mi készek | ||
| vagyunk viselni kínos terhed egy részét. | ||
| Médeia: | ||
| 920 | Csak magam vagyok fájdalmam okozója!; | |
| Gyengének mutattam magam, s legyőzettem. De | ||
| még nincs veszve minden, elvesztett büszkeségem | ||
| visszaszerezhetem! Bosszúm kegyetlen lesz, mint | ||
| maga Iaszón. Ott sebzem, hol legjobban fáj, | ||
| 925 | kíméletet ne várjon tőlem. Érzéseimet levetem,; | |
| akárcsak a szennyes ruhát. Magamra öltöm a rideg | ||
| számítást. Könnyeim végleg elapadtak, más nem | ||
| éltet, csak hogy megtoroljam a rajtam esett | ||
| gyalázatot. | ||
| Kar: | ||
| 930 | Óh jaj, hallgatás után mily szörnyű szavak!; | |
| Nem telt be még a mai nap iszonyattal. Borzalom | ||
| dermeszt minket kővé. | ||
| Médeia: | ||
| Ha a szenvedélyek nem uralnak, tudom, mit kell | ||
| tennem. Érzéseket soha nem szabad mutatni a | ||
| 935 | férfinak, mert megérzi gyengeségünk, s ellenünk; | |
| fordítja, úgy győz aztán le. Elfeledtem ezt, és | ||
| szerelmem kiadtam, most ellenségem kacag rajtam. | ||
| De nem győztek le végleg, van még karmom, mivel | ||
| fájó sebet ejthetek. Felállok újra, régi méltóságom | ||
| 940 | ismét fennen fog ragyogni.; | |
| Médeia bemegy a házba. | ||
| Kar: | ||
| Szenvedély után jön a dermesztő számítás. Ah, | ||
| melyik a jobb, mi nem tudhatjuk. Keserű könnyét | ||
| Médeia letörölte, de arcán már a konok bosszú | ||
| fekete árnyéka látszik. Jaj, hová sodorja e családot | ||
| 945 | a nehéz vész? Már földre borulni sincs erőnk.; | |
| Miben bízhatunk még? Jóakaratú istenek, ne | ||
| hagyjatok el! | ||
| Médeia kilép a tetőn lévő teraszra. | ||
| Médeia: | ||
| Itt állok házam tetején. Boldogságom kerestem | ||
| benne sokáig, jaj, mindhiába. Mit itt leltem, | ||
| 950 | csak fájdalom volt. Hazug férfi áltatott, s én; | |
| buta lány, hittem néki. A tükörből elrontott | ||
| életem néz vissza rám. Lábam alatt minden, amit | ||
| meg akartam szerezni, és nem lehetett enyém soha: | ||
| családot, biztos otthont, hű férjet. Jaj, hogy | ||
| 955 | elillant mindez! Már nincs itt semmi, innen indulok; | |
| messze, magam sem tudom, hová! Lesz-e föld, | ||
| ami megtűr hátán? Szertenézek a magasból, csak | ||
| szürke fájdalmamat látom. | ||
| Kar: | ||
| Riasztó szavak ömlenek szádból, lányom! | ||
| 960 | Gyermekeid arcát nézd és ne kínodat, örömöd; | |
| az életben ők legyenek! | ||
| A Dajka kilép a teraszra, Mermeroszt és Pherészt kézen fogva | ||
| vezeti. | ||
| Dajka: | ||
| Drága úrnőm, szép gyermekeid hozom elébed. | ||
| Az ő tiszta arcuk vezethet vissza téged a boldog | ||
| életbe. Csak ők feledtethetik véled a keserű múltat. | ||
| 965 | Őket érintsd, őket csókold! Örömöd ők legyenek,; | |
| s mással ne gondolj! Tudom, hogy szülőnek | ||
| gyermekeiben van az élete, búja nincsen, ha | ||
| nézheti s boldognak láthatja őket. Játékuk, kedves | ||
| mosolyuk üdíti a szívet. Hangjuk lecsillapít minden | ||
| 970 | háborgó lelket. Méreg s bánat elillan, csak; | |
| köztünk legyenek. | ||
| Médeia: | ||
| Drága gyermekeim, öleljétek meg bús anyátokat! | ||
| Mermerosz és Pherész megölelik Médeiát. | ||
| Kar: | ||
| Talán az anyai szív elnyomja a bosszúálló nőt! | ||
| Médeia: | ||
| Te pedig, kedves, jó dajkám, térj házunk hűvösébe | ||
| 975 | pihenni. Elvégezted a rád bízott feladatot, többet is,; | |
| mint gondolnád. Kezembe fegyvert adtál, mely | ||
| leginkább sebzi áldozatom. | ||
| Dajka: | ||
| Fáradt vagyok, vén testem már nem bírja a nap | ||
| megpróbáltatásait. Izgalom sem éltet, mint ifjabb | ||
| 980 | koromban. Szolgáltalak hűen, s ha segíthettem, ez; | |
| öröm számomra. Fegyvert bár nem adtam néked, | ||
| kívánom, aki bánt, ne legyen boldog napja. | ||
| Nyugodalmas éjt, úrnőm. | ||
| A Dajka bemegy a házba. | ||
| Kar: | ||
| Bölcsen mondta az öregasszony. Anyának gyermeke | ||
| 985 | a mindene, általuk feledheti bánatát. Megtisztult; | |
| lélekkel ölelkezhetnek. | ||
| Médeia: | ||
| Szerelmetes magzataim, itt vagytok, keblemre | ||
| ölelhetlek benneteket utolszor. Arcotok nézhetem, | ||
| mosolyotok láthatom még egyszer. Utoljára | ||
| 990 | szólhattok is hozzám csengő hangon. Öröm ez; | |
| nékem, és szívembe zárom e végső pillanatot. | ||
| Mermerosz: | ||
| Elhagysz minket, anyácskám? Nem láthatunk | ||
| többet? Ki fog óvni minket ezután? | ||
| Médeia: | ||
| Elválnak útjaink, mert így hozta a rideg sors. | ||
| 995 | De félnetek nem kell, hol újra találkozunk,; | |
| ott mindig együtt leszünk. Búcsúzom hát | ||
| könnyes szemmel, csókjaim szórom rátok | ||
| fáradhatatlanul. Oh, szívem apró kincsei! | ||
| Nem így kívántam a jövőt, de a zord világ elragad, | ||
| 1000 | hiába küzdenék ellene. Már nincs jövőnk,; | |
| apátok szétzúzta gonoszul. | ||
| Mermerosz: | ||
| Hiába kutatom szavaid értelmét, anyácskám! | ||
| Szólj világosan és bővebben, hogy tehessük | ||
| kívánságod! | ||
| Kar: | ||
| 1005 | Gyermeki értelem nem fogja föl e hallottakat,; | |
| de igazán mi sem értjük Médeia furcsa beszédét. | ||
| Tán az őrület lett úrrá rajta bánatában? Elborult | ||
| elmével alvilág felé ne tekints, lányom! | ||
| Médeia: | ||
| Elválunk és ez fáj nagyon. Nincs visszaút többé, | ||
| 1010 | nem látjuk egymást soha. De a szívemben ott; | |
| lesztek, mert csak rátok emlékezem. | ||
| Kar: | ||
| E furcsa búcsút Iaszón zavarja meg mindjárt. | ||
| Mi dolga még gyűlölt asszonyával? | ||
| Iaszón balról jő. | ||
| Iaszón: | ||
| Gyermekeimért jöttem, mert sötét, baljós | ||
| 1015 | gondolat szállt meg. Félek, hogy a barbár nő; | |
| iszonyatos bosszút tervez. | ||
| Médeia: | ||
| Távozz innen, rosszak rossza! | ||
| Nincs hozzád több szavam. Sorsodat úgyis | ||
| meglátod mielébb. | ||
| Iaszón: | ||
| 1020 | Két fiamat add át, és már itt sem vagyok.; | |
| Te sértetlenül távozhatsz e városból, mely | ||
| kegyes volt hozzánk és befogadott. Megölted | ||
| királyát s annak lányát, nagy kegy, hogy élve | ||
| elmehetsz. | ||
| Médeia: | ||
| 1025 | S gyermekeimet hagyjam itt korinthosziak; | |
| bosszuló kezére? Át nem adom őket néked! | ||
| Iaszón: | ||
| Ne hozz fejedre több vészt, viselni így sem tudod! | ||
| Bírom a polgárok bizalmát, teszik azt, mit | ||
| parancsolok. Dőre ellenkezésed veszted | ||
| 1030 | okozhatja. Jó kezekben lesznek apjuknál az ifjak.; | |
| Médeia: | ||
| Elvennéd azt is, mi megmaradt nékem az életből? | ||
| Utolsó vagy a szememben, kire fiaim bíznám. | ||
| Iaszón: | ||
| Koldusként járod ezután a világot. Ilyen életet | ||
| szánsz nékik? Térj belátásra, s add át őket, | ||
| 1035 | vagy ha nem, erőszaknak úgyis engedsz!; | |
| Médeia: | ||
| Nincs hatalmad felettem, fenyegetésed nem | ||
| rettent. Ha kell, istenek dühével is dacolok, | ||
| véghezviszem, mit elterveztem. Hogy bosszúm | ||
| teljes legyen, s bűnhődj álnok tettedért, gaz | ||
| 1040 | árulásod bére: láthatod fiaid halálát.; | |
| Így nem kell féltenem őket korinthosziak | ||
| ocsmány kezétől. | ||
| Iaszón: | ||
| Büntess, mert rossz voltam hozzád, de | ||
| korinthosziaktól magzatainkat féltened nem kell. | ||
| 1045 | Meg tudom fékezni őket, s meg is védem családom.; | |
| Médeia: | ||
| Neked nincs már családod! | ||
| Kar: | ||
| Jaj, ez iszonyatos szavak hogy bántanak! | ||
| Médeia: | ||
| Mindent elterveztem, bosszúm bevégzem. | ||
| Médeia megöli Mermeroszt. | ||
| Pherész: | ||
| Anyácskám, mit teszel vélem? | ||
| 1050 | Nem ismered meg emlőd táplálta magzatod?; | |
| Kíméld életem, hisz fiad vagyok! | ||
| Iaszón: | ||
| Jaj, bosszúd fájdalmasabb, mint hittem! | ||
| Kegyetlenül tanítasz meg hibámat látni. | ||
| Remélem, büntetéseddel bocsánatodat is | ||
| 1055 | elnyerem.; | |
| Médeia: | ||
| Miért bocsássak meg? Érdeked úgy kívánja? | ||
| Iaszón: | ||
| Kívánom a szerelmedet visszanyerni. Súlyos | ||
| kín ébresztett rá, hogy mi a fontos nékem. | ||
| Médeia: | ||
| És mi lenne az? | ||
| Iaszón: | ||
| 1060 | Óvó szerelmed, s fiacskánk öröme.; | |
| Gyertek le hozzám, hogy arcotok nézhessem! | ||
| Médeia: | ||
| A régi hagymázos beszéddel kívánsz újra | ||
| elbódítani? Kihunyt parázst élesztenél bennem? | ||
| Erőfeszítésed meddő marad! | ||
| Iaszón: | ||
| 1065 | Még szeretsz, mert fájdalmasan érintett; | |
| hűtlenségem. Remény van még a boldogságra, | ||
| csak lépj elém és hozd fiunkat, életünk záloga ő. | ||
| Médeia: | ||
| Elfelejtsem hűtlenséged, mivel mindennél | ||
| jobban megbántottál? Szerelmedet tagadtad meg | ||
| 1070 | a minap. Most újra ezzel ámítasz?; | |
| Iaszón: | ||
| Mi összetartozunk, s ezt csak most látom, hogy | ||
| egyik fiunk halott. Te is tudod, nem lehet külön | ||
| életünk. | ||
| Médeia: | ||
| A te életed a hatalom óhajtásáról szólt, nem | ||
| 1075 | rólam. Én ezt már nem tudom megadni néked, de; | |
| más se tegye. | ||
| Iaszón: | ||
| Megtalálod te a módját, hogy hozzásegíts a | ||
| vágyott trónhoz. Csak mellettem állj, és én | ||
| ölelhesselek! | ||
| Médeia: | ||
| 1080 | A trónt akarod és nem engem!; | |
| Még mindig! | ||
| Ó jaj, én ostoba! | ||
| Ha lemondtál volna róla, megszánnálak! | ||
| De így bosszúm beteljesítem! | ||
| Megjelenik a sárkány vonta fogat. | ||
| Pherész: | ||
| 1085 | Anyácskám, kegyelmezz! Rettent alvilág hideg; | |
| sötétje. | ||
| Médeia: | ||
| Csitt! Mindenkinek jobb így. | ||
| Médeia megöli Pherészt. | ||
| Iaszón: | ||
| Jaj, te átkozott szuka! | ||
| Ember nem voltál soha. Fekete szíved képes | ||
| 1090 | bosszúból önnön gyermekeid ölni.; | |
| Médeia: | ||
| Te tettél képessé rá! | ||
| Mindennek oka te vagy. | ||
| Iaszón: | ||
| Rút bűnöd elborzaszt, menekülnék messze tőled. | ||
| De nem tehetem, gyermekeim testét kérem, hogy | ||
| 1095 | illő módon eltemethessem.; | |
| Médeia: | ||
| Nem, nem adom ezt meg neked! | ||
| Médeia felszáll a sárkány vonta fogatra, a holttesteket is felrakja. | ||
| Médeia a sárkány vonta fogaton távozik. | ||
| Iaszón: | ||
| Gyűlölt kolkhiszi nőstény! | ||
| Elvetted legdrágább kincseim. Dögmadarak vájják | ||
| ki mindkét szemed! Férgek rágják aszott tested! | ||
| 1100 | Büntetsz, mert soha nem adtam szerelmet, csak; | |
| érdekből kötöttem hozzád sorsomat. Ne legyen | ||
| nyugtod éjjelente, megölt gyermekeim zaklassanak | ||
| örökké! Földönfutóvá tettél, magzataim kegyetlen | ||
| halálát láthatom magam előtt. Istentelen kezedtől | ||
| 1105 | hulltak, kiserkent vérüket a föld még be nem itta.; | |
| Jaj, fájdalmas kiáltásukat meg sem hallottad, | ||
| rideg szívvel őket bántottad helyettem. Hogy | ||
| lüktet fejemben utolsó szavuk! Gyilkos némber, | ||
| elmédet is fertőzze e kín! Hadész honában bűnhődj | ||
| 1110 | gyalázatos tettedért! Temetni sincs módom; | |
| gyermekeim, ezt a keserves tisztemet sem hagytad | ||
| meg, te Hekaté gyűlölt varázslója. Hogy a görcs | ||
| görnyesszen össze! Most már messze jársz, s | ||
| s kacagsz kínomon. Kívánom, hogy emberek közé | ||
| 1115 | ne térhess soha! Nekem marad a fájdalom, melyet; | |
| halálomig hurcolhatok. | ||
| Iaszón jobbra el. | ||
| Kar: | ||
| Iszonyatos tettek zajlottak ma, egy gyenge női lélek | ||
| kifordult önmagából, s lett szörnyű gyermekgyilkossá. | ||
| Rémülettel tekintünk egykor kedves társnőnk véres | ||
| 1120 | tettére. Jaj, hogy nem szánta önnön vérét! Képes volt; | |
| két fiat ölni. Sértett szíve így elvadult, barbár gyökerei | ||
| felszínre törtek. Most gyász és rettenet szállja meg | ||
| városunk. Óh, csak az ég óvjon minket hasonló | ||
| rémségtől! | ||
| 1125 | Az iszonyat elmúlt, s mi csak ámulunk, mire képes; | |
| az indulat. Ezek lennénk mi, emberek? Tesszük a | ||
| mindennapok apró dolgait fékezhetetlen harag | ||
| rabjaiként. Ó jaj, hogy rettegünk, felszínre tör e | ||
| bűzös mocsár! Eszünk hatalmával és szeretetünkkel | ||
| bírhatjuk csak életünk, hogy ily balsors örvényébe | ||
| 1130 | ne zuhanjunk. Mert képesek vagyunk uralni tetteink,; | |
| ezért emeltek állatok fölé az istenek. | ||
| Kit a szenvedélyek vihara elragad, mint falevelet | ||
| Boreasz hűvös fuvallata, nem ura önnön sorsának, | ||
| 1135 | fájdalmat hoz mindarra, ki körülötte él. Jobb hát; | |
| józan önmérsékletet bírni, vad indulatot legyőzni, | ||
| mert isteneknek ez kedves csupán. | ||
| A Kar jobbra el. | ||