NAPÚT 2008/5., 41–46. oldal
Tartalom
Ronald Stuart Thomas
Nincs válasz • Szinopszis • Elveszett karácsony • Ámen
Gustave Flaubert
A két barát
William Shakespeare
Othello
I. felvonás
| 1. jelenet. Utca Velencében. | |
| Jön Rodrigo és Jago. | |
| RODRIGO | Elhallgass! Nagyon rossz néven veszem, |
| hogy te, Jago, ki pénztárcámmal úgy bánsz, | |
| mint sajátoddal, tudtad ezt a dolgot! | |
| JAGO | A kurva életbe! Végig se hallgatsz? |
| Nem sejtettem, hogy történhet ilyesmi, | |
| de ha mégis, akkor leköphetsz. | |
| RODRIGO | Azt mondtad, hogy gyűlölöd azt az embert. |
| JAGO | Lehányhatsz, ha nem gyűlölöm. |
| Három szenátor engem javasolt: | |
| engem léptessen elő ezredessé! | |
| Én tudom, mit érek, és esküszöm, | |
| hogy alkalmas vagyok rá. Na de ő | |
| presztízskérdést csinált belőle, hogy | |
| kitérjen a javaslatuk elől: | |
| szakmai érveket, hadászati | |
| szempontokat hozott fel, s végül is | |
| a pártfogóimnak azt mondta: nem. | |
| Azt mondta nekik: „Az a helyzet, | |
| hogy megvan már a szárnysegédem.” | |
| És milyen ember az a szárnysegéd? | |
| Mit mondjak? Egy nagy… matematikus! | |
| Bizonyos Cassio! Firenzei! | |
| Egyszer egy csinos nőt már majdnem elvett. | |
| Csatában századot még sohasem vezényelt, | |
| a kötelékharcról nincs több fogalma, | |
| mint egy vénlánynak, ám elméletben kiváló! | |
| Úgy hablatyol, mint egy politikus: | |
| sok-sok duma, semmi cselekvés; | |
| ez az ő harci tudása, uram. | |
| De neki megvan már a szárnysegédje! | |
| És én, ki oly sokszor álltam a próbát | |
| Rodoszon, Cipruson és más keresztény | |
| meg pogány földeken: én mellőzve vagyok, | |
| nekem nincs előléptetés, | |
| mert ez a számológép lesz az ezredes, | |
| és én – a rosseb egye meg – | |
| maradok a néger századosa! | |
| RODRIGO | Én inkább a néger hóhéra lennék. |
| JAGO | Ez van. A szolgálat már csak ilyen. |
| Előléptetést csak protekció hoz, | |
| nem mint a régi rendszerben, ahol | |
| mindenki sorba állt. – Ezek után, barátom, | |
| van-e bármi okom is arra, | |
| hogy szeressem a négert? | |
| RODRIGO | Én nem maradnék a szolgálatában. |
| JAGO | Csak ne aggódj! Az ő szolgálatában |
| nem szolgálok én mást, mint magamat. | |
| Mindenki nem lehet úr, s nem lehet | |
| minden úrnak híven szolgálni. Láthatsz | |
| sok görnyedő, térdhajlító hülyét, | |
| ki kedvét leli a nyomorult szolgaságban, | |
| s fáradozik, mint egy hajszolt szamár, | |
| a puszta abrakért, s ha megvénül, kirúgják. | |
| Korbácsot a becsületes hülyének! | |
| Másrészt vannak olyanok is, akik | |
| tisztelettudó arcot öltenek, | |
| de a szívük önmagukért dobog, | |
| s míg színlelik a hűséget urukhoz, | |
| jól meghíznak a zsírján, és ha már | |
| vastagra bélelték kabátjukat, | |
| maguk urai lesznek; s igazuk van! | |
| Ilyennek vallom jómagamat is. | |
| Mert, barátom, | |
| amilyen biztos, hogy te Rodrigo vagy, | |
| oly biztos, hogy: ha én lennék a néger, | |
| nem lennék Jago semmi pénzért. | |
| Őt szolgálva szolgálom magamat. | |
| Az Ég legyen tanúm, hogy | |
| nem szeretet, kötelességtudat – | |
| ezek látszata visz saját célom felé! | |
| Mert ha viselkedésem megmutatná | |
| a szívem valódi természetét, | |
| akkor kitűzhetném a szívemet | |
| a kabátomra, hogy a csókák | |
| belevájják a csőrüket! | |
| Nem az vagyok, ami vagyok. | |
| RODRIGO | A vastag ajkúnak mázlija lesz, |
| ha megússza! | |
| JAGO | Hívd a lánynak az apját! |
| Kergesd a négert, űzd a négert! | |
| Mérgezd meg örömét! | |
| A nyílt utcán gyalázd! | |
| Uszítsd rá a lány összes rokonát! | |
| Ha megmarad is az élvezetek közt, | |
| tedd életét pokollá döglegyekkel, | |
| s bár gyönyör marad a gyönyör, | |
| te addig szemétkedj, amíg | |
| színárnyalata kissé megfakul. | |
| RODRIGO | Ez a házuk. Fellármázom az apját. |
| JAGO | Tedd azt! Csapj riadót szörnyű üvöltözéssel, |
| mint nagy városban, ha az őrség | |
| nem vigyáz, és tűz üt ki éjszaka. | |
| RODRIGO | Hahó, Brabantio! Signor Brabantio, hahó! |
| JAGO | Tolvaj! Tolvaj! Ébredj, Brabantio! |
| Lopja a házadat, lopja a lányodat, | |
| lopja a pénzedet a tolvaj! | |
| Tolvaj! Tolvaj! | |
| (Megjelenik Brabantio az egyik fönti ablakban.) | |
| BRABANTIO | Mi e szörnyű riadalom oka? |
| Valami baj van? | |
| RODRIGO | Uram, itthon van az egész családod? |
| JAGO | Az ajtó zárva? |
| BRABANTIO | Mi?! Mért kérded ezt? |
| JAGO | Ki vagy fosztva! Szégyen-gyalázat! Öltözz! |
| Szíved széttörve, fél lelked oda! | |
| Most, épp most, egy ronda fekete kos | |
| dugja a te fehér bárányodat! | |
| Ugorj, szaladj! Verd félre a harangot! | |
| Ébreszd a horkoló polgárokat, | |
| vagy nagypapát csinál belőled az a sátán! | |
| Ugorj, ha mondom! | |
| BRABANTIO | Elment az eszed? |
| RODRIGO | Tisztelt uram, felismered a hangom? |
| BRABANTIO | Nem én! Ki vagy? |
| RODRIGO | A nevem Rodrigo. |
| BRABANTIO | Na, akkor tűnj el innen! |
| Kértelek, hogy ne lépd át küszöbünket, | |
| és kerek perec közöltem veled: | |
| lányom nem lesz tiéd; te pedig eszelősen, | |
| tele gyomorral, szesztől gőzölögve | |
| idejössz, és botrányt csinálsz, | |
| és megzavarod álmomat! | |
| RODRIGO | Nem! Nem! Nem! |
| BRABANTIO | De biztos lehetsz benne, hogy |
| ezt megkeserülöd: erről gondoskodik | |
| rangom és haragom. | |
| RODRIGO | Hallgass végig, uram! |
| BRABANTIO | Miféle rablásról fecsegsz? |
| Ez itt Velence, és a házam | |
| nem őrizetlen ócska viskó! | |
| RODRIGO | Nagyra becsült Brabantio, |
| a legtisztább szívvel jöttem ide! | |
| JAGO | A francba, uram! Te is csak olyan vagy, hogy még a Jóistent sem szolgálod, ha ezt az ördög kéri tőled. Idejövünk, hogy segítsünk neked, és te garázdának nézel minket; így aztán ne csodálkozz, ha leányodat egy barbár tenyészcsődör hágja meg; unokáid majd azt mondják neked, hogy „nyihaha!”; családodban csődör, ivadékod igásló. |
| BRABANTIO | Hát te ki vagy, te mocsadék? |
| JAGO | Én olyasvalaki vagyok, uram, aki azért jött, hogy tudomásodra hozza, hogy lányod és a néger négykezű-négylábú állattá olvadt össze. |
| BRABANTIO | Te szarházi! |
| JAGO | Te meg… politikus! |
| BRABANTIO | Ezért felelni fogsz! Ismerlek, Rodrigo! |
| RODRIGO | Uram, felelek mindenért. De kérlek: |
| ha így tetszik neked, és ha jóváhagyod | |
| – mint látni vélem –, hogy szép lányodat | |
| e tolvajt szülő, sötét éjszakán | |
| elvigye egy olcsón bérelhető | |
| gazember, holmi evezős | |
| – nem rosszabb kíséret, nem is jobb – | |
| a kéjsóvár néger karjaiba, | |
| ha ezt te tudtad, és ha engeded, | |
| akkor garázda pimaszok vagyunk; | |
| de ha nem tudtad, úgy – véleményem szerint – | |
| ne velünk veszekedj. Ne hidd, | |
| hogy illendőséget lábbal tiporva, | |
| ily módon játszanék a hírneveddel! | |
| Még egyszer mondom: hogyha lányod | |
| e házból tudtod nélkül távozott, | |
| ezzel súlyos árulást követett el: | |
| a szívét, a szépségét, az eszét | |
| és a szerencséjét hozzákötötte | |
| egy kóborló és jöttment idegenhez, | |
| aki hazátlan! Győződj meg magad: | |
| ha itthon van a lányod, akkor | |
| államunk törvénye sújtson le rám, | |
| amiért így félrevezettelek! | |
| BRABANTIO | Lámpást ide! Fényt, fényt ide! |
| Az egész személyzet jöjjön ide! | |
| Olyasmit álmodtam, mint amiről szólsz, | |
| és borzaszt, hogy talán van benne valami. | |
| Fényt, ha mondom! Fényt, fényt ide! | |
| (Visszahúzódik az ablakból.) | |
| JAGO | Most mennem kell, Isten veled. |
| Nem hinném, hogy illő a helyzetemben | |
| tanúskodnom a néger ellen; | |
| de ha itt maradok, muszáj. | |
| Jól ismerem az államot: | |
| lehet, hogy megrovásban részesítik, | |
| viszont kirúgni nem lehet | |
| biztonságunk sérelme nélkül, | |
| ahhoz túlságosan jó hadvezér, | |
| és éppen indul a Ciprus miatt | |
| nemrégen kitört háborúba. | |
| Nincs hozzá fogható szakember, | |
| ki kézben tartaná ügyünket, | |
| s ezért, bár őt úgy gyűlölöm, | |
| akár a pokolbeli kínt, | |
| most arra kényszerít a szükség, | |
| hogy kitűzzem a szeretet | |
| zászlóját és jelét, mely semmi több, | |
| mint puszta jel. – Megtalálod a négert | |
| a „Lövész” fogadóban. Vidd oda | |
| az őt üldöző csapatot! | |
| Én ott leszek vele. Na viszlát! | |
| (El.) | |
| (Lent jön Brabantio hálóköntösben, fáklyás szolgákkal.) | |
| BRABANTIO | A szörnyűség igaz: a lányom elment, |
| s amit még várhatok megutált életemtől, | |
| már csak keserűség. – Mondd, Rodrigo, | |
| hol láttad őt? – Szerencsétlen leány! – | |
| A négerrel, azt mondod? – Hát ezért | |
| legyen apa az ember? – | |
| Miről ismerted fel? – Jaj, becsapott, | |
| jaj, késő bánat! – Mit mondott neked? – | |
| Fényt, még több fényt ide! | |
| Hívjátok egész rokonságomat! – | |
| Szerinted megvolt már az esküvő? | |
| RODRIGO | Szerintem már igen. |
| BRABANTIO | Átkozott! Hogyan szökhetett ki? |
| Elárulta a vérét! Ó, apák, | |
| mostantól ne higgyétek lányotok | |
| érzéseit olyannak, mint mutatja! | |
| Vagy talán nincs olyan varázslat, | |
| melytől az ifjúság és a szüzesség | |
| elvetemül? Ilyenről, Rodigo, | |
| nem olvastál? | |
| RODRIGO | De olvastam, uram. |
| BRABANTIO | Hívd a rokonaimat! – Ó, jaj, |
| bár adtam volna őt neked! – | |
| Ti erre, ti meg arra! – Tudod-e, | |
| hol lehet elfogni őt meg a négert? | |
| RODRIGO | Azt hiszem, rátalálok, hogyha adsz |
| egy erős őrszakaszt, és ha velem jössz. | |
| BRABANTIO | Kérlek, vezess! Minden házat riasztunk, |
| kötelesek szót fogadni nekem. | |
| Fegyvert ide! És jöjjön minden őrtiszt! | |
| Rodrigo, hálás leszek, ha segítesz! | |
| (El.) | |
Márton László fordítása