Napút Online | 2010/1., 46–47. oldal
Tartalom
Szabó Roland
Csáth titkai…
Károly György Tamás
Víz tükrében
Szegedi Kovács György
Nabukodonozor
Mennyire kerestem a követ,
azt a látó követ,
mely úgy szívja magába
a szíveket, a veséket,
hogy lángol tőle a tenyér.
Félelembe bugyolált évek,
azok jönnek most.
De ti örüljetek!
Nabukodonozor törékeny álma,
s a vas-cserép végtagok: gombás
lábujjaiban vagyunk már,
ami iszonyúan viszket és fáj.
Mi a cserép,
nyugaton a vas
és nem bírunk egyesülni,
mert nem is tehetjük.
S a kő száguld, száguld
és ledönti ezt a borzadályt,
az önzés hányadékának
megkövült torzszülöttjét.
Aztán egy kócos kisfiú
szétrúgja a pernyét
és visszaül az Isten hátára.
Mert az Ő országa bizony
bennetek van.
Panel-naplemente lágy ecsetkezeléssel
Még itt is lehet
egy naplemente gyönyörű,
ahogyan ezer televízióban
megfeszíti magát
a vérvörös lét,
s fűvel benőtt szavaink
lassan elhalnak
egyre sötétülő
ablakaink alatt,
és szétfolyik aranylón a nap
minden lakásba,
ezer cet bűzös gyomrába
az éjszaka könnyeiért,
a feltámadásért,
a hajnal igazáért.
Rianás
A tócsa mozdulatlan, merev.
Fegyelmezett kristály-csönd
lehajtott fejed sárga pillangó-holdjai közt.
Isten közbesírt rianása remeg.
Üdvösségem egyszemélyes jégtábláján
sodródik lelkem társtalan
az istentud/Jehova.