Napút Online | 2010/2., 36. oldal
Tartalom
Nyírfalvi Károly
haikui
Kiss-Péterffy Márta
haikui
Papp Máté
Szomorúfűz alatt
haiku-utazás
minden út vissza-
fele vezet előre;
örvény az ösvény
*
…szomorúfűzfa ága a kezed, nyújtja felém a Napot… – félek,
halott a csillag, melyet követtem érted, rég nem ég, itt hagyott benn,
e tükörmély éjben veled, egyes-egyedül;
lassan kihűl a Hold is, ezüst sarlója éles füveken, felhőkarcoló hegyeken, ködszurkáló ormokon csorbul ki, míg sugara túlcsordul,
s széjjelfolyik a sötét tavon;
ott vesztegel a csónakom (így veszett el megannyi ember) oltalom nélkül, vakon, s ha alászállnék, árnyékká válnék, feneketlen fekete tenger nyelne el;
ó, nem alhatom, örökké virrasztanom kell,
Napom nem kel fel többé soha féltő tenyeredben,
nem virrad pillanat, szememen csillagtalan éji katlan ül, s a csónak merül;
tűzeső lobban
égő szívemről tükör-
tóba kő csobban
…szomorúfűz, kosarat fűznek asszonyok lehajló ágaidból, szűz lába nyoma a vízen űzött férfiak lebegnek, kosarukba hínárt, tavirózsát szednek…
– hol a kezed?
*
jövőből jövő
emlékezeted vezet;
nincsen visszaút –