Napút Online | 2010/2., 52. oldal


Tartalom

Toperczer Anita
haikui

Várkonyi Ágnes
haikui

B. Tóth Klári


Dombokra simulva



    Dombok smaragdzöldjét szántóföldek hasítják fel, a váratlanul kihajtó növénysor, kipattanó virágzás egy ecset lendületével festi át a sávokat, mint textilmintát a tervező.

Csíkokra bontja
magát a föld, a dombnak
szántóföld feszül

    Bársonyos ívek ölelésében kis tanya, messziről csak a kémény és a kanyargó szürke vonaglás látszik, ahogy kígyózik az ég felé, mint a közeli szent liget hajdani áldozati füstje.
    Asszony a föld karjaiban, visszavonhatatlan szimbiózis.

Halmok ringanak
dombokra simul a csend
asszonytanya hív

    A kis konyhában pléhvödör vizében megereszkedett nádstukatúr imbolyog, arcunkba lóg a megtelt légypapír, az özvegy friss tehéntejjel kínál, mosolyában feloldódik az istállószag.

rovarhinta leng
pilleszárny lenyomata
halálkiáltás

    Házilag felduzzasztott patak zsilippel. Mezőből kihasított kerek tavacska, imbolygó felszínén ringatja az eget. Fűszálak zöldjében vérző klorofill, középen kecses faházat nyalábolnak a hullámok, mint táncosnőt a libegés, ingerkednek vele, rizsszemcsék villódznak a kék tükörben.

Mint szoknya fodrán
úgy csillan vízen a fény
tört üvegszilánk

    Az asszony tehenet fej a dombtetőn. Ridegtartás. Spriccel a tej a sajtárba, cipeli a meredek lejtőn, kilöttyen. Folyik a fehér lé lefelé, lassan gördül a zsíros folyam az ösvény letaposott füvén, csillogó tejút.

Eltévedt a völgy
hozzásimul az éghez
lenéz – visszahull

    A völgyszorosból hangokat hoz a szél, erőteljes férfikórus, felelgetős, mint az afrikai törzsi dalok, közelebb érve birkanyáj. Lépteinkre megriadnak, felfelé kaptatnak a hegynek, testük összeforr, mint gyapjúszőnyeg hullámzik a gyepen. A dombtetőn még elfújnak egy kardalt, aztán elindulnak, nyomulnak egymás hegyén-hátán egyre följebb, feltorlódnak az égig, a kékség beszippantja a gyapjak tömegét, szétterülnek az égi pázsiton, belefészkelődnek az azúrba.

Bárányfelhőkre
feszített türkiz lepel
gyapjú-hó szitál

    Míg zeng az égi kórus, távolodunk, a kolomp gyengülő szavát elnyeli az útkanyar. Talpunkon litván föld. Nem lemosható.

A lap tetejére