NAPÚT 2010/4., 29–48. oldal

Tartalom

Hétvári Andrea
Fanni naplója • Alkony • Szunnyadó • A lét zsoltárai • Zsoltár az ikrek havához • Finale

BMZ (Baji Miklós Zoltán)
alkotásai

Baji Miklós Zoltán
Misztikum és mágia című performansz

A szerző e drámája a Cédrus Művészeti Alapítvány 2009. évi pályázatának különdíjasa.

Pruzsinszky Sándor

A festészet veszélyei

Hétköznapi abszurd 6 képben

Szereplők:
Ádi	ifjú giccsfestő
Bodó	utcai vállalkozó
Mari	széplelkű prostituált
Doktor Schön	biztosítási ügynök
Cicu	a Pokol kocsma üdvöskéje
Guriga	terjedelmes rendőr
Az Angyal	a néma szereplő
1. Egy városi parkban
Doktor Schön, Mari, Ádi, majd Bodó. Alkonyi fény. Ádi a park szélén álldogál, elesetten, kezében mappával, rongyos ruhában, egyik cipőjéből kikandikálnak a lábujjai. Jobbról bejön Mari és Doktor Schön – nagy kunkorodó bajusszal –, megállnak a park másik szélén, csókolóznak. Mari csókolózás közben kuncog.
DOKTOR SCHÖN	Kuncogsz, kis, macska, kuncogsz?
MARI	Csiklandoz a bajszod, Doktor.
DOKTOR SCHÖN	Tetszik?
MARI	Olyan, mint egy mókusfarok…
DOKTOR SCHÖN	A kis borzasom se kisebb. Meg leszel elégedve, Mari, annyit mondhatok…
MARI	(meglátja Ádit) Menjünk innét.
(Átmennek a parkon, de Schön hirtelen megáll a lehajtott fejű Ádi előtt.)
DOKTOR SCHÖN	(Ádihoz) Leselkedünk? Kukkolunk?
MARI	Hagyd békén szegényt! Egy csődtömeg. Mindig itt szokott ácsorogni. (Ádihoz.) Nem fázik a lábad, ember?
ÁDI	(Schönhöz) Érdekli önt a művészet, uram?
DOKTOR SCHÖN	Maga művész?
ÁDI	Festőművész vagyok. Megnézné a képeimet? (Nyitja a mappát.)
DOKTOR SCHÖN	(Marihoz, fintorogva) Póréhagymát evett… Kiütést kapok a hagymaszagtól.
ÁDI	Olcsón adom őket. (Kivesz egy képet.) Ez például itt, ez a tájkép…
DOKTOR SCHÖN	Bűzlik, hagyma nélkül is. (Ádihoz.) Mikor mosakodtál utoljára, művészem?
MARI	Jaj, ne csináld a felhajtást, Doktor, menjünk már!
ÁDI	(másik képet vesz elő) Vagy nézze ezt a csendéletet.
(A park másik oldalán a hirdetőoszlop mellett megjelenik Bodó. Megáll, figyelmesen nézi a jelenetet.)
ÁDI	Egy ötezresért odaadom.
DOKTOR SCHÖN	(nézi a képet) Kék alma?? Mikor láttál kék almát, te zokni?
ÁDI	Nem azt festem, uram, amit látok.
DOKTOR SCHÖN	Óriási.
ÁDI	Ez a művészet. Az enigma. A valóság csak a felszín.
DOKTOR SCHÖN	Aha.
ÁDI	Háromezer.
DOKTOR SCHÖN	(Marihoz) Kék almát vegyek – röhejes, nem?
MARI	Hű de baba! Nekem tetszik. Vedd meg, Doktor.
ÁDI	Legyen kettőezer.
DOKTOR SCHÖN	(megvetően) Nincs nálam apró, bütyök.
ÁDI	Nemsokára sokat fog érni.
DOKTOR SCHÖN	(nevet) Hát hogyne… Kifoltozhatnám vele a kályhacső lukát – de nem, még arra se jó… (Visszaadja.) Menjünk, szivi!
ÁDI	Amikor festettem, látomásom volt.
DOKTOR SCHÖN	(ugratja) Megjelent az üstökös?
ÁDI	Az Angyal.
DOKTOR SCHÖN	(Marihoz) Vicces egy fickó, nem? Angyala is van.
MARI	Kis dumafranci. (Ádira mosolyog.)
ÁDI	Legalább egy kis támogatást, szép kisasszony…
DOKTOR SCHÖN	Ja, szóval, koldul is?? Itt? Szemben a rendőrséggel?
ÁDI	Két napja nem ettem, uram…Hullik a hajam az éhségtől…
DOKTOR SCHÖN	Hajléktalan vagy?
ÁDI	Két napja kidobtak a műtermemből.
DOKTOR SCHÖN	Nagy szerencséd van.
ÁDI	Gúnyolódik velem?
DOKTOR SCHÖN	(névjegyet vesz elő) Ezen a címen jelentkezzél.
ÁDI	Mit kell csinálnom?
DOKTOR SCHÖN	Tüntetésen veszel részt. Kapsz érte egy vekni kenyeret.
(Schön és Mari kimennek, Bodó odasétál Ádihoz.)
BODÓ	(kiveszi Ádi kezéből a névjegyet, megnézi) Doktor Schön, szerencsejáték- és ablaküveg-biztosítási ügynök. A Boldogságpárt alapítója. (Zsebre vágja.)
ÁDI	(szinte sírva) Erdei táj, uram…Ködbe vesző, rejtelmes erdő…megnézné? (Előhúz egy festményt.)
BODÓ	(nézi) Tömény giccs. Inkább azt a csendéletet mutassad!
ÁDI	(gyorsan előveszi) Ezer forint. A Rejtelmes erdővel együtt.
BODÓ	(nézi a képet)
ÁDI	Tetszik?
BODÓ	Ahogy elnézlek, művészem, te tegnap csak festéket vacsoráltál, igaz?
ÁDI	Az okkersárgának egész jó az íze. A tempera viszont laktatóbb. Ha minden korty után lenyel egy falatot az ember.
BODÓ	Hiába, az éhség a legnagyobb festő. Én Leonardót is koplaltattam volna. Hogy mindig csúcsra járjon. Hogy hívnak?
ÁDI	Ádi.
BODÓ	Ádi? Ez a neved?
ÁDI	A művésznevem.
BODÓ	(kezet ad) Bodó. (Kis szünet.) Mit szólnál egy húsgombócleveshez? Utána, mondjuk, egy rigójancsi?
ÁDI	Istenem, rigójancsi! A Rejtelmes erdőért?
BODÓ	A rejtelmesed szart se ér. Ne is beszéljünk róla… Miért vérvörösek az árnyékok?? Csak a Hófehérke és hét törpe hiányzik. De a Csendélet… abban van valami. A kék alma ragyogó képtelensége! Zseniális inbecilitásra vall. Libabőrözik a hátam tőle.
ÁDI	(mohón) Ezer – és a húsgombócleves? Plusz rigójancsi?
BODÓ	Csak természetben, fiam. Mindent csak természetben…
ÁDI	Akadémián tanult festőművész vagyok…
BODÓ	(nézi Ádi kikandikáló lábujjait) Meg is látszik. Akkorák a lábujjaid, mint egy sivatagi vándornak.
ÁDI	Jól mondja: az vagyok. Vándor. A fájdalom vándora. Belém rúghat minden senki.
BODÓ	Mert rossz a módszered, öcskös. Nem vagy erőszakos. Nem vagy rámenős. A földre nézel, amikor beszélsz valakivel. Eleve lemondasz arról, hogy meggyőzzed: te vagy a nagy felfedezett. A domináns hím. A jövő lángésze.
ÁDI	Én utálom az erőszakot… Az önmutogatást… De most mintha bicskával kaparnák a gyomrom belülről.
BODÓ	(nevet) Hallom. Akkorát kordult, mint egy ágyúlövés! Egy-kettő, indulj!
ÁDI	Hová?
BODÓ	A Pokolba, Ádi. A Pokolba! (Vigyorog.) De előbb veszünk neked egy cipőt. (Áttünés.)
2. A Pokol kocsmában
(Ádi és Bodó asztal mellett ülnek, gőzölgő levest kanalaznak. Ádi lábán ormótlan sárga cipő. Hátul, a szín közepén fennkölt arcú, meztelen nő aranyra festett gipszszobra áll. Patetikusan széttárt karjain azonban kabátok, sálak, kalapok lógnak, a vendégek láthatólag ruhafogasnak használják.)
ÁDI	Képzeld csak, micsoda álmom volt. Sivatagban bolyongok. Nyoma sincs növénynek, fának. A szülőházam akarom megtalálni, ahonnan apám elkergetetett. Helyette egy ablaktalan házat találok. Belépek egy parányi ajtón keresztül. Becsukom az ajtót magam mögött, furcsa zaj üti meg a fülemet: kívülről rám zárják az ajtót, hiába próbálkozom a kilinccsel. Szorongva elindulok egy szűk folyosón, mely egyre alacsonyabb, már csak négykézláb mászva tudok haladni, már csak hason csúszva… Végül egy tágas, koromsötét teremben találom magam. Hatalmas sírboltnak látszik. Ahogy a szemem hozzászokik a sötétséghez, magam mellett egy csontvázat pillantok meg. Fogvacogva ébredtem…Szerinted hol voltam?
BODÓ	A saját sírodban, pajtás. (Nevet.)
ÁDI	Nevetsz?
BODÓ	Csak örülök, hogy te nem az én álmomat láttad. Attól hogy megijedtél volna!
ÁDI	Olyan rettenetes volt?
BODÓ	Inkább mulatságos. Mint maga az élet.
ÁDI	Meséld el!
BODÓ	Szükségemet végzem, egyszerre csak az ürülék kicsordul a vécékagylóból. Kezdi betölteni a fürdőszobát, egyre magasabbra emelkedik. Már fuldoklom benne – amikor végre felébredek… Hát nem röhejes?
(Ádi undorodva csuklik egyet, felugrik és lesöpri a levest az asztalról, kezeit tördelve összekuporodik.)
	Mi ütött beléd, Ádi? Beteg vagy?
(A szalonzene abbamarad. Többen köréjük gyűlnek.)
I. FÉRFI	Mi az, neuraszténiás?
BODÓ	Csak elfáradt. Hagyják békén!
II. FÉRFI	Vigyék ki innét! Vacsorázni szeretnék!
BODÓ	(felsegíti Ádit a székére) Mindig csak cukros vizet iszol? Olyan vagy tőle, mint egy szűz lány. Sört igyál! (Sört iszik, böfög)
ÁDI	Jelentkeztem az Akadémiára.
BODÓ	Koldulás közben azt nyöszörögted, hogy Akadémiát végeztél.
ÁDI	Hazudtam.
BODÓ	Világos. Értelmes ember mindig hazudik, ha kell. De mi a fenének bármit is elvégezni?
ÁDI	A festészet az életem értelme.
BODÓ	Tökkelütött.
ÁDI	Ösztönös művész vagyok. Hiányos még az elméleti tudásom.
BODÓ	Köpj az elméletekre!
ÁDI	A világ bonyolult.
BODÓ	A világ egyszerű. Csak két dolog van: kibelezel vagy kibeleznek. Csak az ösztönödre hallgass! Pofátlan legyél, fiacskán, minél pofátlanabb. De mindenkinek azt mondd, amit hallani szeretne. Az emberek olyanok, mint a tök. Ez alapszabály.
(Bejön Mari, elmenne mellettük, de Bodó kidugja a lábát az asztal alól, Mari elbotlik benne, a retikülje elrepül. Bodó felsegíti a lányt.)
BODÓ	Oppardon, szépségem… Nézz a szép lábad elé! (Felveszi a retikült, kis meghajlással átadja.) Nem foglalsz helyet? Művész is van ám a társaságunkban.
MARI	Ő az! (Mosolyogva nézi a hirtelen mereven maga elé bámuló Ádit.) Ismerem.
BODÓ	Nem ülnél le? Egy forró beöntésre se? Fogadjunk, hogy a grogot szereted – előtte, közben és utána. (Röhög.)
MARI	Ne strapálja magát. Dolgom van. (El.)
BODÓ	Jó kis husi, nem?
ÁDI	(a szobrot nézi elragadtatva) Az Angyal.
BODÓ	Az a szörnyedmény?
ÁDI	Azt hittem, csak a képzeletemben létezik.
BODÓ	Ezt hívják nemi nyomornak. Úgy szokott kezdődni, hogy az ember a WC-n verseket ír.
ÁDI	És ez a lány… Milyen szomorú a szeme! De az ajka erős.
BODÓ	Akár egy fogpaszta-reklám.
ÁDI	Hasonlít az Angyalra.
BODÓ	Beakasztanál neki?
ÁDI	Le fogom festeni.
BODÓ	Felöltözve?
ÁDI	Háttérben a Rejtelmes erdővel.
BODÓ	Az agyamra mész.
ÁDI	(ingerülten) Jó, nem tudnám eladni, persze hogy nem.
(Visszajön Mari, Schönnel. Leülnek egy másik asztalhoz.)
BODÓ	Cicu, mássz elő!
CICU	(szőke kövérség, zsírfoltos kötényben, valamit rágcsálva jön) Mi kéne, aranyoskám?
BODÓ	Két Pokol-grogot. A hölgynek és az úrnak. (Mutatja.)
CICU	(felderül) Szerelmesek?
BODÓ	Most kezdenek belemelegedni. (Ádihoz.) Na, most figyelj! (Cicu visszajön, odaviszi a grogokat Mariék asztalához.)
CICU	Az az úr küldi, ott.
BODÓ	(Schönhöz) Legmélyebb tiszteletem, uram… A Boldogságpárt egészségére!
DOKTOR SCHÖN	Prosit, kedves uram, prosit! (Isznak.)
BODÓ	(Ádihoz) Figyelj, megkondult a tök. Ez a nyitó lépés.
DOKTOR SCHÖN	Kihez van szerencsém, uram?
BODÓ	(odamegy, névjegyet ad át)
DOKTOR SCHÖN	(a névjegyről olvassa) Bodó Bodó, kormánytanácsos. Közéleti szakértő… Helyes. Pártom választásra készül. Szükségem van közéleti szakértőkre.
BODÓ	Állok rendelkezésére.
DOKTOR SCHÖN	Fel van véve, tanácsadónak.
BODÓ	Szabad kérdeznem: hány tagja van most a pártnak?
DOKTOR SCHÖN	(kis szünet után) Egyelőre… csak én magam.
BODÓ	Kezdetnek nem rossz… Mit fizet?
DOKTOR SCHÖN	Négyszemközt fogjuk megbeszélni. (Kis szünet.) Ön mit tartana most a legfontosabbnak?
BODÓ	Meg kell csinálni a mítoszt. Egy pártvezér mítosz nélkül, kutyaütő.
DOKTOR SCHÖN	A mítosz! Ez az. A mítosz. Maga hogy kezdené?
BODÓ	Két dologgal. Az első: át kell nevezni a pártot. Micsoda név az, hogy Boldogságpárt?
DOKTOR SCHÖN	Mi a baj vele?
BODÓ	Túl egyértelmű. Túl számon kérhető. A hülyék is tudni fogják, mit akar.
DOKTOR SCHÖN	És mi a második?
BODÓ	Le kell festetnie magát. Sürgősen. Minimum életnagyságban.
DOKTOR SCHÖN	Tud valakit?
BODÓ	(Ádira mutat) Ő az.
DOKTOR SCHÖN	Az a kóbor giccsiparos? Na, ne…
BODÓ	Portréban kiváló. Emlékezetből fest.
DOKTOR SCHÖN	Emlékezetből? Ez az alak?
BODÓ	Bezony ám! Akadémikus.
DOKTOR SCHÖN	És mennyit kér?
BODÓ	Százezer. Roppant kedvezményes ár, uram! Emlékezetből!
DOKTOR SCHÖN	Mikor kezd hozzá?
BODÓ	Haladéktalanul. Két nap alatt elkészíti.
DOKTOR SCHÖN	Nagyon örülök.
BODÓ	Részünkről a szerencse.
DOKTOR SCHÖN	(Marihoz) Gyere, szivi! Ma este magánéletet élünk. (Kimennek.)
ÁDI	Te kormánytanácsos vagy?
BODÓ	Ahogy te akadémikus.
ÁDI	Lelkiismeretlen vagy, Bodó.
BODÓ	Ezért álltam szóba veled. Csakis ezért. Mert nincs lelkiismeretem. Nem értem rá beszerezni.
ÁDI	Szemérmetlenség.
BODÓ	De jövedelmező.
ÁDI	Még sose festettem portrét.
BODÓ	Én se vitatkoztam még ekkora balfókával, mint te.
ÁDI	(feláll) Isten veled. (Indul kifelé.)
BODÓ	És fizetni ki fog?
ÁDI	(megtorpan) Azt hittem…
BODÓ	Azt hitted?
ÁDI	Hogy meghívtál. Hogy barátok vagyunk.
BODÓ	Ezért akarsz lelépni?
ÁDI	Nem úgy gondoltam…
BODÓ	Tudom, hogy gondoltad.
ÁDI	(visszaül a helyére) Mindennek ő az oka.
BODÓ	Kicsoda?
ÁDI	Az Angyal.
BODÓ	Kiről beszélsz?
ÁDI	Persze tudom, hogy képtelenség… Csak az én beteges fantáziám…
(Hirtelen halk, szomorú dallam csendül fel, aztán elhal)
ÁDI	De mégsem! Hallod, megszólalt!
BODÓ	Kicsoda?
ÁDI	Az Angyal.
BODÓ	Biztos, hogy jól vagy?
ÁDI	Még sose voltam ilyen jól.
BODÓ	Azért egy matrózfröccs nem ártana. Adna egy kis kondit. Ne felejtsd, neked most festened kell. Bármi történjék is, festened! (Kiordít.) Cicu, te ellobbanó szépség! Egy forró beöntést ide!
(Cicu, derekán a zsírfoltos kötényben becsoszog, az italt és egy számlát az asztalra teszi.)
CICU	Nyolcszázezer. Lefelé kerekítve.
BODÓ	Micsoda??
CICU	A tavalyi fogyasztással együtt.
BODÓ	(Ádi elhárító mozdulatára gyorsan felhajtja az italt, feláll.) Írd a többihez. (Indulnak ki.) És vegyél magadnak tiszta kötényt. Az én kontómra.
CICU	(mogorván, gúnyosan) A maga kontójára, Romeo?
BODÓ	Mert attól tartok: hamarosan nagy szerencse vár rád. (Ádival együtt ki.)
CICU	(utánuk kiált) Csirkefogók!
(Bodó és Ádi átsétálnak a színpadon, mintegy átlépve egy másik színbe.)
ÁDI	Ezt én nem csinálom tovább.
BODÓ	Miről beszélsz?
ÁDI	Mindenkit becsapunk.
BODÓ	Nyugi! Aki hamis pénzen vett lovat lop, csak visszaállítja a teremtés rendjét.
ÁDI	Hát ide figyelj, én egy fillért se fogok elfogadni érte.
BODÓ	Nem is erőszakolnám.
ÁDI	Ha meg is teszem, nem látom az alagút végét.
BODÓ	Honnan veszed, hogy minden alagútnak van vége?
ÁDI	A tiszta dolgokat szeretem. Nem az eltévelyedéstől félek, hanem a mocsoktól.
BODÓ	Mire jók ezek a nagy szavak, Ádi? Aki éhes, annak mindig igaza van. Akkor is, ha nincs. (Kinyit egy ajtót, egy kis műterem válik láthatóvá: asztal, székek, heverő és egy festőállvány, vászonnal, festőalkalmatosságokkal.)
ÁDI	Mi ez?
BODÓ	Egy műterem. Egy kuckó, ahol meghúzhatod magad. Amíg elkészül a portré.
ÁDI	Hihetetlen… Mindig arra áhítoztam: legyen egyszer akkora szerencsém, hogy ne legyen szükségem szerencsére.
BODÓ	Azért csak ne bízd el magad. Nem lakhatsz itt örökké. A házat le fogják bontani.
ÁDI	Mikor?
BODÓ	Könnyebbet kérdezzél.
ÁDI	Nem fogadhatom el.
BODÓ	Már elfogadtad. Azzal, hogy kéreted magad. (Vállon veregeti Ádit.) Ifjabb koromban én is gyakorta éltem ezzel a trükkel. Még nem tudtam, hogy a szerencse kóbor kutya. Szimat után szegődik, de harap, ha elkergeted…Tehát egy-kettő: munkára, öcskös! (Sötét.)
3. A műteremben
(Félig leeresztett redőny, festőállvány, rekamié, a padlón tv-készülék. Ádi az állványra helyezett vászon előtt áll, bámulja, húz egy-két vonalat rajta, nagyot sóhajt. Bejön Mari.)
ÁDI	Mari! Nahát, épp rád gondoltam!
MARI	Tudom.
ÁDI	Az Angyal.
MARI	Micsoda?
ÁDI	Megsúgta neked. Ugye hogy megsúgta?
MARI	Kicsoda?
ÁDI	Hogy egyfolytában csak rád gondolok.
MARI	(nézi a csaknem üres vásznat) Menten lepetézek! Ez lenne Doktor Schön? Nem látok semmit.
ÁDI	Csak kínlódok. Nincs ihletem.
MARI	Nem csodálom. Görény egy fickó. Képzeld magad elé.
ÁDI	Én most csak rád tudok gondolni.
MARI	Ne szédíts – nem vagyok én Barbie-baba…
ÁDI	(leteszi a rajzceruzát) De gyönyörű vagy.
MARI	(egész közel megy Ádihoz) Tetszem neked? A mellemet nézed? Sose hordok melltartót.
ÁDI	Hogy bírsz ezzel a Doktorral hetyegni? Nem ért a festészethez. Egy bunkó.
MARI	Hát nem egy lepedőakrobata! De csurog belőle a lé… Az ablaküveg-biztosító szakmában nagy sikerei vannak.
ÁDI	Nem érdekel. Küldd el a sunyiba.
MARI	Bájos, egyenesen bájos.
ÁDI	Micsoda?
MARI	A butaságod, művészem… Gőzöd sincs semmiről. És rongyos az inged. Nagyon szexi. Több mint üdítő! Nálam nagyon bejön. De mégis…
ÁDI	Festenem kéne. Nem érek rá inget venni.
MARI	Majd leakasztok párat neked a doktoréiból.
ÁDI	Eszedbe ne jusson! (Görcsösen keveri kezdi a festéket, a keze remeg.)
MARI	Ádi, te remegsz.
ÁDI	Semmi. Már elmúlt. (Leül a díványra.)
MARI	Valami baj van?
ÁDI	Az Angyalra emlékeztetsz.
MARI	(Ádi mellé ül, szorosan) Ez a baj, nagyfiú? Mesélj az Angyalról!
ÁDI	A Pokol angyalára gondolok.
MARI	(nevet) Te csacsi. Hisz’ azt rólam mintázták.
ÁDI	Úristen… Hát persze!
MARI	Elhitted? Csak tréfáltam.
ÁDI	Tréfáltál?
MARI	Úgy látszik, te mindent készpénznek veszel… Az a szobor a cirkuszból került a kocsmába, amikor lebontották. Már vitték az ócskapiacra, amikor a Cicu meglátta és megvette ruhafogasnak.
ÁDI	Tudod mit? Téged festelek le.
MARI	Majd legközelebb, jó?
ÁDI	(felpattan) Legalább egy vázlatot hadd csináljak rólad!
MARI	Állítsd le magad, aranyom! Inkább gyere ide hozzám. (Ledobja a ruháját, már csak bugyi van rajta, lefekszik a díványra.) Na, gyere már… Úgy csináld, mintha megerőszakolnál.
ÁDI	De én… de te… (Egy helyben áll.)
MARI	Te ólommadár, te gyűlölsz engem.
ÁDI	Hogy én? Hisz imádlak!
MARI	Egy fenét. Egy kaffantásra se vagyok jó neked.
ÁDI	(habozva áll) Haragszom rád. Emiatt a Doktor Schön miatt.
MARI	Büntess meg érte, Ádi! Gyere és büntess meg keményen.
ÁDI	Hogy büntethetnélek meg? Mikor az Angyalra emlékeztetsz. Vagy magad vagy az Angyal…
MARI	Hagyd már azt az angyalt!
ÁDI	Az éjjel azt álmodtam, egyedül vagyok a tengerparton. És ő közelített felém. Hatalmas, óriás nőalak. Az ajka szigorú, a szeme szomorú. Mint a tiéd. Rám mosolygott és a kézmozdulatával arra szólított fel, igyak a melléből… (A hangja rekedt, egyre izgatottabb.) Nem mertem megtenni, erre felkapott, akár egy pelyhet. Egy mély szakadék fölé tartott és…
(Abbahagyja, mert a homályos háttérből előjön az Angyal és lassan átsétál a színen.)
MARI	Szédült pasas vagy, Ádi! Ha nem léteznél, ki kéne kitalálni…(Ledőlnek a kanapéra, felhangzik az Angyal dallama.)
ÁDI	De te nem hallod őt. Senki se hallja, csak én.
MARI	Csak a szíved dobogását. Azt igen! Azt hallom. Majd szétveti a bőröd… Most vagy először nővel, igaz, gyöngyöm? (Összesimulnak, sötét.)
(Kopognak az ajtón, egyre türelmetlenebbül. A szín megvilágosodik. Ádi egyedül van az ágyban, felkel, kinyitja az ajtót. Bodó lép be)
BODÓ	Alszol? Fényes nappal?
ÁDI	Csak… ledőltem kicsit.
BODÓ	(nézi az üres vásznat az állványon) Elment az eszed? Még hozzá se kezdtél??
ÁDI	Nincs ihletem.
BODÓ	Figyelmeztetlek, nincs sok időd. Doktor Schönnek már ma estére kell.
ÁDI	Erről nem volt szó.
BODÓ	Változott a helyzet.
ÁDI	Hogyhogy?
BODÓ	Ez a Doktor Schön egykettőre fontos ember lesz.
ÁDI	Ugyan már…
BODÓ	Kapcsold csak be a tévét! (Odamegy, bekapcsolja.)
(A tv képernyőjén megjelenik Doktor Schön, kezében a csendéletből kinagyított Kék Almával.)
DOKTOR SCHÖN	(a képernyőn) Hozzunk friss vért a politikába! Ezt követeli a Kék Alma Pártja.
ÁDI	Micsoda??
RIPORTER HANGJA	Mit jelképez a párt új logója, elnök úr?
DOKTOR	SCHÖN
RIPORTER HANGJA	Meg kell adni: ez jól hangzik… Mégis, mik az önök céljai?
DOKTOR SCHÖN	(a képernyőn) Igazságot akarunk, teljes helycserét…Akik eddig fent voltak, kerüljenek legalulra… A legalul levők kerüljenek hatalomra! Első követelésünk: mindenki mondjon le… Mindenki mondjon le!
RIPORTER HANGJA	Kedves nézőink, Doktor Schönt látták, a Kék Alma Párt elnökét.
BODÓ	(kikapcsolja a készüléket) Nos, hogy tetszett?
ÁDI	Hihetetlen.
BODÓ	Csodálkozol, ugrifüles? Csodálkozol?
ÁDI	Ez egy szélhámos. És tolvaj!
BODÓ	Netene! Rövid ész, hosszú halál… Elfelejted, hogy még a cipőd is hitelre van?
ÁDI	Ennek az alaknak fessem meg a portréját?
BODÓ	Két eset van. Vagy elkészül még ma és megkapjuk érte a pénzünk, vagy elmehetsz a fenébe, Ádi. Vissza, a sárba… Világos? Este várlak a Pokolban… (Kimegy.)
(Ádi letépi a portré vásznát az állványról s a földhöz vágja. A háttérből Mari jön elő.)
MARI	Mit művelsz, gyöngyöm?
ÁDI	Gyöngyöm, gyöngyöm… Ne nézzenek hülyének!
MARI	(mosolyogva nézi) Jól áll neked, ha dühöngsz. Férfinak látszol ilyenkor… De tisztára, mint egy négyszemű Banderas.
ÁDI	(lázasan kutat az ágy mellett heverő mappájában) Tényleg nincs itt… Átharapom a torkát! Fröccsöt csinálok a véréből és megiszom.
MARI	Ne parázz már… Kiről beszélsz?
ÁDI	Bodó ellopta neki a Kék almát. Egyszerűen meglovasította.
MARI	Én ennek inkább örülnék. Hisz’ a kutyának se kellett. Én voltam az egyetlen, akinél bejött. Ha még emlékszel.
ÁDI	Te csak ne beszélj. Épp te…
MARI	Miért? Mi bajod velem?
ÁDI	Még kérdezed? A micsodája vagy ennek a képtolvajnak!
MARI	Megint ez a lemez.
ÁDI	Talán tagadod? Nézz a szemembe: nem vagy a macája?
MARI	S ha azt mondom: nem vagyok az? Elhiszed?
ÁDI	Vedd tudomásul: vége! Közöttünk mindennek vége! (Indul kifelé.)
MARI	Agyhangyász kéne neked, nem nő, szegénykém… Hová trappolsz?
ÁDI	A Pokolba! (Sötét.)
4. A Pokol kocsmában
(Cicu törli a port az Angyalról. Az egyik asztal mellett Bodó ül, egy nagy üres korsó mellett.)
CICU	Megőrülök ettől a rusnya szobortól! Reggelre mindig tele lesz a feneke légypiszokkal. Pont a fenekét szeretik…
BODÓ	Gipszből van a szerencsétlen. Miért nem cseréled ki márványra? Dögösen festene.
CICU	Elment az esze, Bodó úr?
BODÓ	A márvány nemes anyag. Simán lecsúszik róla még a galambszar is, gyönyörűségem. Ezért mintázzák belőle a népvezéreket.
CICU	Hogy maga milyen cinikus!
BODÓ	Arany virágszálam! Ha szomjazom, mindig cinikus leszek.
CICU	Nehogy mán’… Most vedelte be a negyedik korsóval. És még ki se nyitottam.
BODÓ	Van neked lelked, te nyíló borvirág? Te csapos nők leghamvasabbika?
CICU	Nincs több hitel. Guriga is megmondta tegnap.
BODÓ	Guriga, Guriga… Mi köze ehhez annak a rusnya közegnek? Gyanús vagy te nekem, Cicu-Micu.
CICU	(vihog) Ugyan má’, hova gondol, maga rossz fantáziájú? Nem vagyok én botoslujza! Csak beszélgetni szokok vele.
BODÓ	Egy fenét, Cicu-Micu! Egy fenét csak beszélgetsz! Valld be, hogy döngölsz is vele – na, jó – a lelked mélyén, aranypincsi… Beléd látok és beleszédülök. (Megsimogatja a jó húsban levő asszony fenekét.) Ohó! Van ám egy kis bálnabunda rajtad!
CICU	(vihog) Maga csibész! Ott keresi a lelkemet? (Újabb korsót tesz Bodó elé és az ölébe ül.)
(Kintről dörömbölés, Cicu felpattan Bodó öléből.)
GURIGA (hangja)	Hé! Cicu-Micu! Nyisd ki már a becsali csárdát!
CICU	Fene a torkába! Nem bírja kivárni a két órát.
BODÓ	Olyan a lélek is, Cicu, mint a tornacipőd. Ha nem áztatják ki gyakran, bebüdösödik.
CICU	(kinyit) Vályúhoz, Guriga… Pont most kellett neked?…
(Guriga be.)
GURIGA	(tréfásan tiszteleg) Szolgálunk és védünk!
BODÓ	Adj’ isten, törvények őre!
GURIGA	No nézd, ez a Bodó már az ólban! Neki szabad?
CICU	Ő már annyival sáros, hogy neki mindegy.
GURIGA	Hoppá.
CICU	(éllel) A szokásosat, biztos úr?
GURIGA	A nyavalyás civilek ma nagyon kifárasztottak. Kóvályog a fejem. Tequilát adj.
CICU	Ser helyett?
GURIGA	Közötte.
CICU	Nincs.
GURIGA	Hogy teheti ezt velem – maga böszme szirén?!
CICU	Legyen szíves, ne sértegessen?!
GURIGA	Papperlapapp! Szolgálaton kívül azt mondok, amit akarok. Amit akarok! (Dühösen püföli a saját fejét.)
BODÓ	(Cicuhoz) Szoptassad meg már, nem látod, mennyire szenved?
CICU	Nem tartunk luxusitalt, drága. Jó lesz magának egy kiscsákó is. Rendőröknek az Unicum dukál.
BODÓ	Egy lavórral neki… Hisz’ úgyis vizezi, drága! Én fizetem az első rundot.
CICU	(hirtelen más hangon) Ördög fenekével, nem lavórral, ezt is hitelbe?! Előbb nyomják csak ide a lét, amivel lógnak!
BODÓ	Csak két eset van, Guriga. Visszahelyezed magad szolgálatba és ex officio, elrendeled az ellátmány kiszolgáltatását, vagy száraz maradsz, mint a Góbi-sivatag.
GURIGA	Érintkezésbe lépek felsőbb hatóságommal. (Előveszi a mobilját.) Halló, itt Kovács Három Guriga…Eligazítást kérek… eligazítást kérek… (Folyamatos recsegés hallatszik.) Mi a nyavalya van ezzel a kütyüvel? Nem felel a központ. Valami történhetett. Valami rendkívüli…
BODÓ	(Cicuhoz) Legalább a tévét bekapcsolhatnád, te mámorok szirénje! Azt a kis áramot ne sajnáld tőlünk, örökös törzsvendégektől!
CICU	Itt van, gyönyörködjenek… (Bekapcsolja a tévét.)
(A tv-ben Doktor Schön jelenik meg, közben megint a Bemondó hangját halljuk.)
CICU	Jé, ez is vedelt már itt… Ha tudtam volna! Kicsit defektesnek látszott.
BODÓ	Neki éppen ez a bukéja.
CICU	No, szép… Befalt még egy halom borkorcsolyát is és elhúzott, fizetés nélkül.
BODÓ	Büszke lehetsz rá. Elmondhatod, hogy a történelem tanúja voltál.
TV-BEMONDÓ	(hangja) Kedves nézőink, kapcsoljuk a Kékalma Párt népgyűlését.
DOKTOR SCHÖN	(a tv-ben) Lejárt a mesék ideje! Boldogságot a népnek! Vesszenek a gazdagok!
HANGOK	Vesszenek! Vesszenek!
DOKTOR SCHÖN	Első követelésünk: mindenki mondjon le!
HANGOK	Mondjon le! Mondjon le!
CICU	De aranyosak… Ahogy beleélik magukat.
DOKTOR SCHÖN	Zúzzuk be az ablakaikat! Hogy észrevegyék: itt az idő!
BODÓ	És másnap felmarja a zsozsót az ablaküveg-biztosítótól… Nem rossz, mi?
CICU	Ügyes… De melyik balfácán lesz erre vevő?
BODÓ	Várd ki a végét… A lovakat naplementekor szokás eladni. Amikor a legjobban csillog a szőrük.
CICU	Legközelebb magához iratkozom be nebulónak.
BODÓ	Ezt régen minden kupec tudta.
DOKTOR SCHÖN	(a tv-ben) Igenis: zúzzuk be az ablakaikat, hogy megértsék, olyanok vagyunk mi, akár a levegő: megállíthatatlanok!
CICU	Bájos! Kezd tetszeni nekem ez a fiú…
HANGOK	Zúzzuk be! Zúzzuk be! (Üvegcsörömpölés.)
GURIGA	(miután megcsörrent a mobilja, beleszól) Kovács Három Guriga jelentkezem! Hogy mi? A polgármesteri hivatalhoz? Repülök! (Ki.)
BODÓ	Nem ihatta meg az unicumját, szegény. (Elveszi, felhajtja.) Így kezdődik egy karrier… Cicu, aranyvirág, készülj te is.
CICU	Ugyan mire?
BODÓ	Mindjárt kifordul a világ, hogy engem igazoljon.
CICU	Magát? (Röhög.) Ennyire csak nem bolondulna meg??
(Ádi jön be, kifulladva.)
ÁDI	Elloptad! Volt szíved ellopni!
BODÓ	Íme: a rossz memória.
ÁDI	Miről beszélsz, gazember?
BODÓ	A húsgombóclevesről, hékás.
ÁDI	(a székre roskad) A húsgombóc leves…
BODÓ	Utálj csak nyugodtan, pajtás!
ÁDI	Sejthettem volna, hogy átversz.
BODÓ	Sajnálom. Két urat nem tudok egyszerre szolgálni: téged meg magamat… És a portré? Hol az a nyavalyás portré?
ÁDI	Nem tudom megcsinálni.
BODÓ	Látom, túl jól bántam veled.
ÁDI	Azt hiszed, olyan könnyű? Még sose festettem portrét. Ráadásul visszataszító ez a Doktor Schön.
BODÓ	Vagyis még nem döntötted el: fellázadj vagy csicskás maradj…Így működik minden kispolgár. Azt hiszed, messzire jutsz, ha azt képzeled: valaki más vagy?
ÁDI	Nézd, én művész vagyok és semmi más.
BODÓ	(közbevág) Lárifári! Ha az Istennel sakkozol, adj neki egy gyalog fórt… Később úgyis visszaveszed. (Cicuhoz.) Ez neked is szól, szépséges piócám. Dobj ide még két beöntést, amíg szelíd vagyok!
(Cicu szó nélkül eléjük teszi.)
BODÓ	Hát, Isten, Isten. (Felhajtja az italt.) Te nem iszol?
ÁDI	(iszik) Mit akarsz te tőlem?
BODÓ	Vigyázok a szegény, ijedős szívedre.
ÁDI	Hagyj békén, jó?
BODÓ	(Cicuhoz) A kis hálátlan! Kiszedem a sárból, s ő faképnél akar hagyni… Büntetésül még egy löketet neki!
(Cicu újra tölt Ádinak.)
BODÓ	(Ádihoz) Nézd, engem ritkán csalnak meg a megérzéseim.
ÁDI	Nem érdekelnek a megérzéseid. (Iszik.)
BODÓ	Dehogyisnem! Egyszer már rájuk bíztad magad. És bejutottál a tojásba.
ÁDI	Tojásba? Nem vagyok én csecsemő.
BODÓ	Nem? Akkor szerelmes vagy! Na, erre még egy kupicával!
CICU	(ábrándosan) Istenem… szerelmes! (Újra tölt Ádinak.)
ÁDI	(felhajtja ezt is) De vége van…vége… mert elhallgatott az Angyal… többé nem szól hozzám…miért hallgatott el… miért? (Feláll és imbolyogva elindul az Angyal felé, de két lépés után összeesik.)
CICU	(Bodóhoz) Gratulálok. Sikerült szegényt a sárga föld alá szittyóznia.
BODÓ	(leguggol Ádi mellé) Mert olyan, mint a krumpli: a föld alatt szunnyad a java. (Sötét.)
5. Az álom
(A műteremben. Oldalt Ádi fekszik a heverőn. Középen a festőállvány, a csaknem üres vászonnal. A tükör előtt Mari áll, dús haját fésüli.)
ÁDI	(hirtelen felébred, felül) Azt hittem, még álmodom.
MARI	Rosszat álmodtál?
ÁDI	Én mindig rosszat álmodom.
MARI	Mi volt az a rossz? (Megfordul, mosolyog.) Elhagytalak?
ÁDI	A tengerparton aludtunk, egymást átölelve, meztelenül, a forró homokon. Beborított a hajad bársonya. Aztán már csak a szelet éreztem az arcomon. Felpattantam: csak a tested nyoma volt ott. Te sehol, csak az alkonyodó égbolt. Soha többé nem láttalak.
MARI	Érdekes.
ÁDI	Inkább ijesztő.
MARI	Én sose álmodom.
ÁDI	Te nem vagy művész.
MARI	Szerencsére.
ÁDI	Régebben színekkel álmodtam: zöld tengert, vöröslő eget, sárga lovakat.
MARI	Meg kék almát… (Nevet.)
ÁDI	Gyöngyök villognak felém, ahogy nevetsz. De én félek.
MARI	Mitől? A Doktortól? Mondtam, hogy nem jön be nálam.
ÁDI	Szerinted meddig mehet ez így?
MARI	Jaj, lapozzál már!
ÁDI	Sose hittem volna, hogy ez lehet…
MARI	Azt hiszed, nekem könnyű?
ÁDI	Még te beszélsz?
MARI	Nem vagyok bölcsészbarbi – csak egy cinkelt csaj vagyok. Tőlem ne várj nagy lelki csicsózást. Elégedj meg azzal, hogy boldog vagyok veled.
ÁDI	Hát ez az. Félek ettől a boldogságtól.
MARI	A boldogságunktól, te agyament?
ÁDI	Nem akarod észrevenni? Ha tíz percnél tovább tart, mindig szövődik benne valami… valami nyugtalanító, aminek nem vagyunk urai…
MARI	Tegyél fel új lemezt…
ÁDI	…Egy démon ez. Aki közénk állott. A vérünket szívja. S én vagyok az egyetlen, aki megmenthetne tőle.
MARI	Még hogy te? Az álomherceg? (A heverőhöz siet és Ádihoz bújik.) Te magadat se tudod megmenteni, aranyom! (Megcsókolja, majd feláll.) Most mennem kell.
ÁDI	A Doktorhoz?
MARI	Hozzá.
ÁDI	Hogy veszne meg!
MARI	Azt akarod, éhen haljak?
ÁDI	(kiugrik az ágyból, magához húzza a lányt) Nem engedlek.
MARI	Hogy képzeled? Erőszakkal itt tartasz? Olyan akarsz lenni, mint ő? Ide nézz! (A vállán a foltot mutatja.)
ÁDI	Megütött ez a bohóc?
MARI	Féltékeny.
ÁDI	Kire? Rám?
MARI	Dehogy… Akkor már cipóra veretett volna!
ÁDI	Képzelem, mit művel olyankor. Ordít, mint egy prosztó?
MARI	Nem ordít. Mosolyog. Elérzékenyül, miközben a kezemet csavargatja.
ÁDI	És te tűröd ezt?
MARI	Mert én viszont őt korbácsolom.
ÁDI	Jóságos ég!
MARI	Helyre kis pár vagyunk, ugye?
ÁDI	Amikor püfölitek egymást?
MARI	Behunyom a szemem, bedugom a fülem. És akkor azt mondom a Doktornak…
ÁDI	(pofon vágja a lányt) Eredj innét! Takarodj!
(Hirtelen nyikorogva nyílik az ajtó: Bodó siet be.)
BODÓ	Tudtam, hogy itt van! Azonnal tűnjön el!
MARI	Semmi köze hozzá, érti?
ÁDI	Tényleg, mi a fenét akarsz itt?
BODÓ	Van egy afrikai mondás: akármilyen korán is kelsz, a sorsod előtted ébred.
ÁDI	Hányingert kapok már az aranyköpéseidtől.
BODÓ	Ti bolond, szexelő bodobácsok, nem tudjátok, mi történt? Doktor Schön pártja megnyerte a választást!
MARI	Mi?? (Villámgyorsan magára kapkodja a ruháit.)
BODÓ	(Marihoz) Egy-kettő, eltűnni!
MARI	(kiölti a nyelvét Ádira) Kukuriku! (Eltűnik.)
BODÓ	Öltözz már – az elnök ide tart.
ÁDI	Miféle elnök?
BODÓ	Doktor Schön, te süketfajd. (Segít Ádinak öltözni.)
(Odakintről egy autó zaja, majd ünnepélyes trombitaszó. Bejön Doktor Schön és Guriga mint főrendőr, kezében trombita.)
DOKTOR SCHÖN	(körbejárja a szobát, majd megáll a vászon előtt, összevont szemöldökkel tanulmányozva rajta a semmit, aztán Ádihoz fordul, hangja fellengzős) Te nem vettél komolyan minket, művészem… Mert őszinte voltam. Mert kerültem a nagyképűséget. Mert mezítelen volt a lelkem. Nyers, mint egy kék alma… Jól mondom? (Élesen, durván felnevet.) Igen. Mint a Kék Alma. De most be fogom bizonyítani nektek, hogy a szavaim: tettek. Hogy nincs előttem lehetetlen. Hogy akkor is jót teszek veletek, ha nem akarjátok. Hogy a jelszavam: „boldogság, erőnek erejével”… (Bodóhoz.) Te mit gondolsz erről?
BODÓ	Ó, pontosan így gondolom, Doktor…
DOKTOR SCHÖN	(közbevág) …Ernő. Neked csak Ernő, Bodó. Egyedül neked.
BODÓ	Köszönöm, Ernő.
DOKTOR SCHÖN	(Ádihoz) Tehát nincs előttem lehetetlen. Ugye, ebben egyetértünk? Akkor hogy lehet, hogy a portrém még most se készült el??
BODÓ	Ezer bocsánat, még nem szoktunk hozzá, hogy…
DOKTOR SCHÖN	(egy kézmozdulattal megállítja) Ádival beszélek. És ő hallgat. (Szünet.) Holnapra tudni akarom, mit rejt ez a hallgatás!
(Schön kimegy, Guriga utána, ünnepélyesen fújva a trombitát)
BODÓ	Remélem, tisztában vagy vele, mivel játszol.
ÁDI	Szeretem azt a lányt.
BODÓ	A macáját?
ÁDI	Tudom, hogy csak engem szeret.
BODÓ	Ez nem tényező.
ÁDI	Félek magamtól és boldog vagyok.
BODÓ	(gúnyos) Hogy oda ne rohanjak!
ÁDI	Miért kell védősáncot emelni a szívünk elé?
BODÓ	Véged van, ha nem teszed. S a hülyeségért nem jár fájdalomdíj.
ÁDI	Sajnállak.
BODÓ	Könnyező kankalint hozok a temetésedre – ha nem lesz meg az a nyavalyás portré! (Kisiet.)
(Ádi pár pillanatig töpreng, majd nagyot sóhajtva a vászonhoz lép és festeni kezd. Sötét. Majd a szín ismét megvilágosodik: Ádi kimerülten hever az ágyon. Bodó be.)
BODÓ	Látom, elkészült. Csakhogy észhez tértél! Mi van, rosszul érzed magad?
ÁDI	Mint a kétfarkú kutya. Ha rálépnek, melyiket csóváljam?
BODÓ	(közelebb lép a képhez) Jesszusom, mi ez?? Mit műveltél?
ÁDI	Tán nem hasonlít rá?
BODÓ	Dehogyisnem! Túlságosan is! Ember! Te azt festetted, amit látsz?
ÁDI	Életemben először.
BODÓ	(szinte sírva) Szörnyű nagy hiba volt!
ÁDI	Hogyhogy?
BODÓ	Te szerencsétlen, ráfestetted az orrára azt a ronda mitesszerét, bibircsókját vagy anyajegyét, vagy mit tudom én, micsodáját… Meg a ráncokat a szeme körül.
ÁDI	De hisz ott vannak. Bárki láthatja. Szépen fejlett, kékeslilás folt az orrán, ráncok a szeme körül.
BODÓ	Én meg azt mondom: nincs rajta.
ÁDI	Tréfálsz?
BODÓ	Hát az angyalod nem súgta meg neked? Hogy a mi elnökünknek nem lehet se anyajegye, se mitesszere? Se ráncai a szeme körül? Legfeljebb Doktor Schönnek. De ő már nem létezik. Érted?
ÁDI	Hogyne. Ha az ember felkapaszkodott a létrára, soha többé nem fog lemászni róla.
BODÓ	Elkéstél, pajtás. Ezt akkor kellett volna mondanod, mielőtt hozzákezdtél.
ÁDI	Nézd, a művészet…
BODÓ	(közbevág) Lárifári, ne kezdjük újra. Hallgass rám! Lefested róla azt a micsodát meg a ráncokat – mi az neked? Pár ecsetvonás.
ÁDI	Sajnos, nem megy.
BODÓ	De miért, te szerencsétlen?
ÁDI	Elhatároztam: ezentúl azt festem, amit látok.
BODÓ	Na, ettől féltem… Hogy leszívja az agyad ez a kárókatona…Eláshatjátok egymást! (Kis szünet.) Vagy inkább gondolkozol? (Kis szünet.) Tehát jelenthetem, hogy kész leszel?
ÁDI	(sóhajt) Jelentheted.
BODÓ	Helyes. (Kisiet.)
(Ádi ismét kezébe veszi az ecsetet, sötét, majd a szín újra megvilágosodik: Ádi kimerülten hever a heverőn. Mari lép be, kezében elemózsiás kosár.)
ÁDI	Már vártalak… Hol késtél ilyen sokáig?
MARI	Azt hiszed, könnyű volt lelépnem?
ÁDI	Fő, hogy itt vagy.
MARI	(ételt, üveg bort tesz az asztalra, kitölti a bort két pohárba) Igyál. (Kiisszák, közben csókolóznak.)
ÁDI	Hideg ma az ajkad. Mint egy idegené.
MARI	(a képhez lép) Miért festetted szebbre, mint amilyen?
ÁDI	(sóhajt) Sose azt festem, amit látok.
MARI	Mert te is csak hízelegni akarsz neki. Legalább azt a bibircsókot festenéd rá, ami az orrán virít.
ÁDI	(mélán) A bibircsókot?
MARI	Az egyetlent, ami még valódi rajta. (Szünet.)
ÁDI	(zavarban van) Mondtam már…amit egy festő lát, nem a szemével látja, hanem… (Elakad.)
MARI	(gúnyosan) A szívével?
ÁDI	(kitör) Jaj, ne szórakozz velem te is!
MARI	Leszállt az alfaszinted, művészem. Valami baj van?
ÁDI	(iszik) Ismertem egy öreg hajléktalant. Volt három felesége, három lakása, mindenhonnan elmenekült. Ha kibírtad a szagát, bölcseket mondott. Például ezt: már az is siker, ha módodban áll megbukni…
MARI	Mi a rákot akarsz ezzel?
ÁDI	Ő mondta azt is: csak két eset van, ami életveszélyes. Az egyik: ha nem adod meg az embereknek, amit kérnek. A másik: ha megadod.
MARI	Valami történt veled.
ÁDI	Minden este meg akart halni. És minden reggel boldog volt, hogy él. Hogy láthatja a kék eget.
MARI	Most nagyon nem tetszel, azt tudod?
ÁDI	Az éjjel én is szívesen meghaltam volna.
MARI	Ezt a lemezt, ha itt vagyok, ne tedd fel többé. Okszi?
ÁDI	Elfogott a kíváncsiság: hogy milyen lehet a túlfelén az égnek? A kéknek? Hogy fényes-e ott a sötét? Hogy mi vagyunk-e itt a negatív lenyomat?
MARI	Tutkó, hogy nálad buggyantabb pasas nincs a világon!
ÁDI	Mesélj: mit művelnek most a többiek?
MARI	Amit te. Kibújnak magukból, mint egy kesztyűből.
ÁDI	De mégis?
MARI	Zabálnak meg isznak.
ÁDI	És te? Mit csináltál, mióta nem láttalak?
MARI	Én voltam a bálkirálynő… (Koronát vesz elő.) Ezzel koronáztak meg.
ÁDI	(forgatja, nézi) Az ő koronája…
MARI	Elhoztam, hogy gyönyörködj. (Ádi hirtelen kifelé indul.) Hé, most hová osonsz?
ÁDI	Őhozzá. Tudnom kell, miért hallgatott el.
MARI	Akkor jobb, ha tőlem tudod…Az Angyal már nem létezik.
ÁDI	Mit mondasz?
MARI	Átalakult, mint púpos gyerek a prés alatt… Szétszerelték. Lecsavarták a fejét… Tudod, mit találtak benne? Lehallgatókészüléket.
ÁDI	Lehallgató… készüléket?
MARI	Meg egy figyelőkamerát is.
ÁDI	Hihetetlen. (Újra elindul.)
MARI	(elébe áll) Itt maradsz!
ÁDI	Hogyhogy?
MARI	Figyelik a házat. Vigyáznak rád.
ÁDI	Te hogy tudtál akkor bejönni?
MARI	Papírom van, hapsikám.
ÁDI	Papírod?
MARI	Főbusz Mestertől.
ÁDI	Ki a fene az a Főbusz Mester?
MARI	Bodó. Ez az új neve annak a háryjánosnak. Ő a személyügyi góré.
ÁDI	Személyügyi?
MARI	Hozzá tartozunk. Meg a piár, meg a művészet.
ÁDI	(komoran) Meg a művészet.
MARI	Nagyban megy a babazsúr. De rend van legalább.
ÁDI	Rend.
MARI	Én se kódorgok már. Állami alkalmazott lettem. A Nőpártoló Hivatalban, képzeld.
ÁDI	(megragadja a lány kezét) Gyere velem!
MARI	Hová?
ÁDI	Fussunk innét! Meneküljünk, amíg lehet.
MARI	(megsimogatja Ádi haját) Tudod, hogy hív téged a Főbusz? „A Semmi Lordja.” Találó, ugye?
ÁDI	(hirtelen az ablakhoz lép, kitárja) Mit gondolsz, ha innen levetném magam, sikerülne meghalnom?
MARI	(nevet) Kutya jó a műsorod, hapsikám! (Karórájára pillant.) De rohannom kell a fogadásra… Jó buli lesz. Most fogják ünnepélyesen leszedni a mutatókat.
ÁDI	Miféle mutatókat?
MARI	Az órákról, szívem. Bevezetik a múlt nélküli jövőt… (Gyors kis csókot nyom Ádi homlokára.) Hát úgy vigyázz magadra!
ÁDI	Holnap, ugyanekkor?
MARI	Ki tudja? Holnap már nem lesznek órák… Na csá, szívem. (El.)
ÁDI	(elkeseredett dühvel a portréhoz vágja a borral teli poharat, Doktor Schön arcán végigfolyik a vörösbor)
(Ebben a pillanatban felhangzik az ünnepélyes kürtszó: Guriga jön be, kezében a kürttel és Cicuval. Mindketten aranyrojtos egyenruhában.)
GURIGA	Hoppá! Hát itt van a mi nagy művészünk. Bütyköli az örök dicsőséget.
CICU	Strichel a drága a Parmasszuson.
ÁDI	Mit akartok?
GURIGA	(körülnéz) Ismerem ezt a házat. Kurvák laktak itt valaha. Ide hozták fel a pasikat.
ÁDI	Hordjátok el magatokat, jó?
CICU	Ne hordd úgy fenn az orrod, művészem! Nemsokára lebontják ezt a hodályt. A rossz nyelvek szerint…
GURIGA	Ne fecsegj már annyit, Cicu!
CICU	(Ádihoz) …Csak arra várnak, hogy befejezzed, érted? Aztán hess, drágám, hess! Mehetsz világgá – vagy visznek.
GURIGA	Fogd már be, Cicu! Gyere inkább, dörzsölgesd a lábam… Elzsibbadt a rohadt strázsálásban. (Sántikál.)
CICU	(Ádihoz) Ha van eszed, sose fejezed be.
GURIGA	(odasántikál a portréhoz, füttyent) Hujjé, mit művelt ez a Doktorral! Piros lé folyik az orrán.
CICU	(ő is nézi, megszagolja) Borszaga van… (Belemártja az ujját, megnyalja.) Kadarka.
GURIGA	Állj! Ez provokáció!
(Hirtelen gépkocsizúgás, dobpergés. Bejön Doktor Schön és Bodó. Guriga rémülten megfújja a kürtöt.)
DOKTOR SCHÖN	No, nézd csak…Megszülte. Hát nem megszülte?
BODÓ	(nézi a portrét) Azt kell mondjam: Schön, az Schön. Ami szép, az szép, ugyebár. (Kicsit nevet a saját viccén.)
SCHÖN	De mintha… mintha valami folyna az orromon.
ÁDI	Ó, az csak…
SCHÖN	(rámered a képre, közelebb hajol) Mi az? Az a folt alatta? Előjött az anyajegyem?? Amit már leoperáltattam?? Ez valami vicc, Ádi mester?
ÁDI	Csak lejött a festék.
SCHÖN	(fenyegetően) Lejött?
ÁDI	Véletlenül ráfolyt.
SCHÖN	Ráfolyt. (Bodóhoz.) Főbusz??
BODÓ	Kétségtelen, hogy… hm… Ádi mester kettős képet alkotott.
SCHÖN	Mi az, hogy kettőst?? Hát hol vagyunk? A vurstliban?
BODÓ	Ádi… hm… sose azt festi, amit lát.
SCHÖN	Attól tartok inkább: nem azt látja, amit fest!
BODÓ	Talán azt hiszi: ez a művészet. Megmutatni, ami nincs.
SCHÖN	(hisztérikusan) Arcátlanság! Ezt kapom a jóságomra! Kicsúfol! Ni, hogy remeg a kezem…
BODÓ	De kérlek, ne izgasd fel magad… Nem nagy ügy. Egy-két vonással eltüntethető.
SCHÖN	(rikácsol) Soha! Ez már soha! Megbélyegzett! Örökre megbélyegzett! (Gurigához.) Vigyétek!
GURIGA	Hoppá! (Kötelet vet Ádi nyakába.)
BODÓ	Én mégis azt mondanám…
SCHÖN	Igen??
BODÓ	Bátorkodom megjegyezni…
SCHÖN	(Gurigához) Ezt is.
GURIGA	(Bodó nyakába is kötelet vet, megszorítja, közben vidáman dúdol) Mas-nit kötöttem a babám nyaká-ába…
BODÓ	(hörögve) Mindent nekem köszönhet…
CICU	(Gurigához) Ne szorítsd mán annyira, még megfullad a nyomorult…
GURIGA	Hopszaszasári! Ha lecsapolnak egy mocsarat, ki törődik a békákkal?
SCHÖN	Na jó. Felőlem itt maradhatnak. Amíg összeül a Bizottság. (Int Gurigának, és kisiet. Guriga elengedi a köteleket és megfújja a trombitát, majd Cicuval együtt ki.)
(Bodó és Ádi kis ideig keserűen méregetik egymást, aztán Bodó az ablakhoz lép, „kinéz”.)
ÁDI	Mit nézel?
BODÓ	Gurigát.
ÁDI	Persze, ő most a strázsa.
BODÓ	Ez az egy szerencsénk.
ÁDI	A nagy Főbusz szerencséje.
BODÓ	Mit gúnyolódsz?
ÁDI	Lássuk a következő mutatványt!
BODÓ	(vigyorog) Ne félj, amíg engem látsz. Gondolj a nyulakra.
ÁDI	Micsoda?
BODÓ	A nyulak már rég kivesztek volna, ha a rókák nem üldöznék őket.
ÁDI	Nem vagyok nyúl. Csak attól félek: túl soká tart majd a kivégzés.
BODÓ	Igazad van: ezek pancserek.
ÁDI	Te viszont igazi profi vagy abban, hogyan tegyél tönkre mindent.
BODÓ	Ne rinyálj, Ádi. Ne tedd meg azt a szívességet a mocsok világnak, hogy rosszul érzed magad benne.
ÁDI	Mit vársz tőlem? Hogy tapsolva haljak meg?
BODÓ	(még egyre az ablakon a szeme) Most csoszog vissza. Három perc alatt kerülte meg a házat a kövér lúdtalpain… Épp annyi idő, ami alatt egyszerre csak egyikünk mászhat le. (Fölveszi a kötelet és az ablakkilincsre erősíti.) De aki előszörre megy, biztos megmenekül. A másik dolga nehezebb lesz.
ÁDI	Tessék: másszál.
BODÓ	Húzzunk sorsot: ki megy előbb? (Pénzérmét vesz elő.) Fej vagy írás?
ÁDI	Menj csak! Én maradok.
BODÓ	Elment az eszed?
ÁDI	Éppen hogy megjött.
BODÓ	Meg akarsz halni?
ÁDI	Ha megmenekülnék, életem végéig csupa Doktor Schönt festenék és azt hazudnám: megállt az idő… Ez lenne minden.
BODÓ	Állj! Te most az én kontómra élsz itt lelki életet – még mit nem! „Írást” mondtam! (Feldobja a pénzdarabot, leesik, lehajol.) „Fej”: te nyertél. Indulj!
ÁDI	Mit csináljak?
BODÓ	Ereszkedj! Most három percig tiszta a levegő. (Leengedi a kötelet „az utcára”.)
ÁDI	(nem mozdul) Mennyi házmester-lélek mindenütt! Hogy szaporodhattak így el?
BODÓ	Legközelebb megmondom…Na, Isten áldjon! (Elkapja a kötelet és eltűnik az ablakon át.)
(Csaknem rögtön felhangzik a trombita. Guriga és Cicu be.)
GURIGA	(az ablakból visszahúzza a kötelet) Meglépett a gazember.
CICU	Az effélék mindig elérik az utolsó vonatot… (Ádihoz:) De szerencsére te itt maradtál, aranyom.
GURIGA	Részt vehetsz a nagy banzájon.
CICU	Az Ernő-napi piros betűs népünnepélyen.
GURIGA	A nap fénypontja lenne a kivégzésed. Kár, hogy elmarad.
CICU	Mer’ hogy megkegyelmezett neked, képzeld.
GURIGA	Feltéve, hogy bocsánatot kérsz.
CICU	Nyilvánosan.
GURIGA	A nagy Hála-gálán.
CICU	Itt a szöveg, drágám. (Gyűrött papírt húz elő.)
GURIGA	Vágd be, bikmakk! Kívülről kell fújnod ám.
CICU	Rendnek muszáj lenni, tudod…
GURIGA	(ő is elővesz egy sajtcédulát) Itt van leírva az egész.
CICU	A Doktor ötszázkilencvenkilencedik ukáza.
GURIGA	Elébe járulsz. Az utcalányok s az államtitkárok díszmenete közt.
CICU	Bohócsipkával a fejeden.
GURIGA	Megvárod, míg a Kékalma-himnusz elhangzik, elcsitul a zsivaj, kigyúlnak a reflektorok.
CICU	És az égen megjelenik a Doktor kivetített óriás portréja…
GURIGA	A te műved, művészem.
CICU	Aprócskát kiigazítva, persze.
GURIGA	Letérdelsz és azt mondod: „Megkövetlek, népünk jótevője…”
ÁDI	(befogja a fülét) Elég!
CICU	Észnél legyél, ostoba… (Ijedten körülnéz.) Mit kiabálsz?
GURIGA	(vidáman) Hoppá! Azt akarod mondani, nem kérsz bocsánatot?
CICU	Ez képes rá. Amilyen ütődött…
GURIGA	Heuréka! Libabőrözik a hátam! Ünnepi hangulatba’ vagyok! (Ádi fejére húzza a bohócsapkát, kezét hátraköti, mindhárman el, sötét, majd éles csattanás: egy lövés hallatszik.)
6. Az ébredés
(Ádi a kocsma kövén fekszik, mellette Bodó, Guriga és Cicu élesztgetik. A szín változatlan, csak az Angyal szobra hiányzik, valahol egy falióra lóg.)
ÁDI	(magához tér, felül) Hol vagyok?
CICU	A legjobb helyen, drágám. A mi Poklunkban.
BODÓ	Na, végre. Már azt hittem, sosem jössz vissza…
CICU	A maga lelkén száradt volna!
ÁDI	(Bodóhoz) Sikerült meglépned – de hogyhogy visszajöttél?
BODÓ	Miről beszélsz? El se mentem.
ÁDI	Vége az ünnepélynek?
BODÓ	Miféle ünnepély?
ÁDI	Elmaradt a kivégzésem?
CICU	Szél, szél, szél, félrebeszél. Hozok egy kis kecsketejet. Az majd észre téríti. (Kimegy.)
ÁDI	(tapogatja a fejét) Jaj, a fejem… S a bohócsapkám?
BODÓ	Ne aggódj, az akkor is megvan, ha nincs ott. Láthatatlanul is a fejeden.
GURIGA	Azt álmodtad, kivégeznek, bikmakk?
ÁDI	A Doktor anyajegye miatt. Amit az orrára festettem.
BODÓ	Nincs is anyajegye, te bolond!
CICU	(visszajön, hozza a kecsketejet) Bizony. Szép ember a mi Schön Doktorunk… Meginni! (Ádi lenyel egy kortyot, megrázkódik.)
ÁDI	Akkor hát a portré… amit az égre vetítettek…
BODÓ	Az égre? (Félre.) Nem is rossz… Alkalomadtán szóba hozom neki…
ÁDI	(meglátja az órát) És a mutatók újra a helyükön vannak… (Nyugtalanul forgolódik.) És hol a portré?
BODÓ	Meg se festetted, eszement. (Ádi mellé dobja a vásznat.)
ÁDI	(nézi az üres vásznat) Hála isten! Hogy semmi se igaz belőle…
GURIGA	Mármint miből?
ÁDI	Hogy ezé a Doktoré lett a hatalom… (Megkönnyebbül.) Micsoda ostoba rémálom volt megint!
BODÓ	Ez nem álom, Ádi. Doktor Schön lett városunk polgármestere. Nála alkalmasabbat aligha találni.
ÁDI	(komoran) Aligha.
(Valahol – nem tudni, hol – egy rekedt trombita harsan fel)
ÁDI	(feláll, körülnéz) S az Angyal? Persze – lecsavarták a fejét. A lehallgatókészülék miatt…
CICU	Bolond beszéd! Csak a drótok kezdtek rozsdásodni benne.
ÁDI	Rozsdásodni? A drótok? (Nevetni kezd, szinte reszket belé, nem tudja abbahagyni.)
GURIGA	(miután kiitta korsó sörét, ellenségesen) Min nevetsz, bakfiritty?
ÁDI	Hogy a semmitől a semmiig mekkora út vezet! (Hóna alá csapja a vásznat és indul kifelé. Vele szemben bejön Mari.)
MARI	Elmész?
ÁDI	Megölték. Szétvágták. Darabokra szedték… (Kis szünet.) Eljössz velem? Mi ketten együtt összerakhatjuk még. Legalább az arcát. Az Angyal arcát! (Valahonnan halkan felcsendül a dallam.) Hallod? Menjünk!
CICU	Szép a szerelem… Istenem, de szép!
GURIGA	Az ám, bakfarok! A sivatagon át kell menniük. És egyiküknél sincs kulacs!
BODÓ	De minek mennének? A Doktor mindkettőjüket szereti.
ÁDI	Még hogy szeret?
BODÓ	Van egy meglepetésem a számodra.
ÁDI	Képzelem…
BODÓ	Doktor Schön kinevezett.
CICU	Kitüntetnek, aranyom! Baktertojást kapsz!
ÁDI	Mármint engem?
BODÓ	Mármint téged.
ÁDI	Most sírjak vagy nevessek?
BODÓ	Nevessél… Mától te vagy az Archivatal elnöke! Doktor Schön arcának őre a köztereken. Ügyelni fogsz, fiam, hogy Schön arca mindig schön – vagyis hát makulátlan – legyen. Semmi légypiszok, semmi ráfirkálás, értve vagyok?
ÁDI	S az én arcomra ki vigyáz? Hogy rá ne forrjon az undor?
MARI	Itt vagyok én. Nem elég neked?
CICU	Jaj, dehogyisnem! (Ádinak.) Mondd már neki, hogy „dehogyisnem”!
ÁDI	Nem feleltél a kérdésemre: velem jössz?
MARI	Egy perc – csak a cuccomért megyek… (El.)
GURIGA	(a mobilba) Itt Guriga… Most megy a baba ciripelni.
ÁDI	Mi? Csak nem azt akarod mondani, te bunkó?…
BODÓ	Naná, hogy azt. Légy erős, Ádi, a kis szerelmed…
CICU	(a sörpultra üt) Kussoljatok, pernahajderek! Muszáj elrontani mindent??
(Ádi kirohan)
GURIGA	(a mobiljába) Itt Guriga… a madárka is kiröppent…
CICU	Most hová rohant a szerencsétlen?
BODÓ	Lefogadom, a műtermébe.
GURIGA	(vigyorog) A legjobb helyre, bumszassza.
CICU	Istenkém, még végez magával!
BODÓ	Pokol széplelke, nem ismered te Ádit! Nem fog csinálni egyebet, csak nyalogatja a jóízű sebeit. Mire előmászik, hipp-hopp, kutyabaja. Egészséges dilinyó az övé.
GURIGA	(fülén a mobillal) Hoppá! Most jön a robbantás.
BODÓ	(felpattan) Robbantás?
GURIGA	Merthogy ott épül a bazi nagy Archivatal… A prostitanya helyén.
BODÓ	Azonnal leállítani! (Gurigához lép, hogy elvegye a mobilját, civakodnak.) Add ide, te prosztó! (Robbanás hallatszik.)
CICU	(befogja a fülét, sikít)
(Sötét.) (Rögtön utána a szín újra megvilágosodik. Csak Guriga van előbbi helyén: nagy nyugalommal csapol magának egy sört és szürcsölve issza. Két rendőr egy bádogkoporsót hoz be, leteszik. A másik oldalról berohan Bodó, Mari és Cicu.)
RENDŐR	(tiszteleg) Hunyó kettő Béla, jelentem…
GURIGA	(leinti, lazán) Jó, jó. Előbb azonosítani. Csak a forma kedvéért.
(Emelik a koporsófedelet, mind egyszerre hajolnak oda.)
RENDŐR	Csak szépen, sorban. Ne tolongjanak!
BODÓ	Ez ő? Nem lesz könnyű felismerni.
MARI	(borzadva hőköl vissza) Nem látom az arcát!
CICU	(könnyek között) A rohadékok! Egy zacskóba dugták??
RENDŐR	Ne parázzon, úgy kellett összekaparni… Rádőlt egy márványlépcső.
BODÓ	Igen… Mintha márványban fürdött volna ez az ember…
(Függöny) (Közben valahonnan távolról az Angyal dallama hallatszik.)

A lap tetejére