NAPÚT 2010/4., 54–56. oldal
Tartalom
Csáji László Koppány
Bérért halnék
Koczka Ferenc
A dramaturgia zenei intonációja
Gyimesi László
Sógort Jupiternek!
avagy
Égi áldás, csőstül
habkönnyű színpadi merény
témája
az
„erény”
Történik Kr. u. 180 körül Aquincumban, Primus Maximus háza előtt
Szereplők:
Ittana, Primus anyósa
Miloma, Primus felesége
Cilia, Primus és Miloma nagyobbik lánya
Dettina, Primus és Miloma kisebbik lánya
Primus Maximus, obsitos, római polgár
Sundamus, csavargó, Primus volt katonatársa
Fortunatus, fiatal rabszolga, később római nemes
Gondus, öreg rabszolga
Boritus, lecsúszott római lovag, vőjelölt
(Népség, katonaság)
(Részletek)
Harmadik jelenet
Dettina
Csak azért nyitok be, mert jön a nagymama!
Cilia
A nagy birodalom eleven hittana!
Miloma
Egy szó nem sok, annyi se essen előtte!
Dettina
Kihajtom a kecskét az új legelőre,
Unja már a szénát, forrásvizet inna…
Ugrálna a parton, az ólat nem bírja…
Ittana
Juppiter áldása növelje e házat!
Sose érje szükség, sohase gyalázat!
Miloma
Drága édesanyám, légy te is köszöntve…
Ittana
Ahogy a házatok megkerültem körbe,
Hallottam néhány szót…
Cilia
A kecskéről szóltunk.
Dettina
Új legelőt kíván, reggel oda hajtjuk…
Unja már az ólat, forrásvizet áhít…
Várja a patakpart… A friss, üde pázsit…
Cilia
Ugrándozhat vígan… reggel, délben, este…
Ittana
De hát kit érdekel az a cudar kecske!
Csoda esett, hallom, híres házatokban,
Juppiter jött ide, s nem egy alkalommal.
Ó, te szerencsés ház, istenek kegyeltje,
Nyomot hagyott rajta…
Miloma
Nem rajta, de benne,
Vagyis hogy Ciliát teherbe ejtette!
Ittana
Jaj, te boldog anya, Juppiter anyósa!
Irigyed lesz Róma mindenik asszonya!
Áve, nagy Juppiter! Áve, nagy Miloma!
Ezer esztendeig beszélnek majd róla!
Menj, szent áldozattal köszönd meg e kegyet,
Áldozd fel a kecskét, én is veled megyek!
Miloma
Indulhatunk, anyám, de a kecske helyett
Áldozzunk fel inkább egy káposztafejet.
Ötödik jelenet
Cilia
Hol vagy, Fortunatus? Gyere gyorsan ide!
Fortunatus
Itt vagyok, mint mindig, szökhetünk ízibe!
Cilia
Neked sincs több eszed, mint amennyi látszik,
A mi szökésünkhöz pár dolog hibádzik…
Fortunatus
Majd az ékszereid eladjuk jó áron,
Egy-kettő, túl leszünk a pannon határon.
Cilia
Ékszer? Anyám őrzi. Egyebünk meg nincsen.
Fortunatus
Itt van a két karom!
Cilia
Amíg nincs bilincsben!
Ne feledd, szerelmem, ha elfognak, mi vár…
Fortunatus
Ha eltépnek tőled, hadd jöjjön a halál!
Primus
Jön az, jön az hamar! Oroszlánnak adlak!
Felnégyellek elébb, aztán tűzre raklak,
Keresztre feszítlek, karóba húzatlak,
Kerékbe töretlek, szurokba forgatlak…
Miloma
Lassan, Maximusom, sokat ér e legény…
Primus
És még mit fog érni, kapjam kezembe én!
Dettina
Nem ő tehet róla, belé bújt az Isten!
Cilia
Kegyelmezz, apácskám, mert meghalok menten!
Primus
Nem övé a fő bűn, férfiember volna,
A keservit neki, mégiscsak rabszolga…
De te, lányom, ne mondj semmit se mentségül,
Mert még a hóhérhoz adlak feleségül!
Cilia
Feleségül? Engem! Fortunatus, hallod?
Fordítsd föl a földet, vagy szerezz egy kardot!
Fortunatus
Én elveszem, uram, magamat kiváltom…
Primus
Nincs az a pénz, szolga, az egész világon.
Döntöttem, egy lovag kapja meg lányomat,
Isten gyermekével – mert most már az marad.
Miloma
Primus!
Cilia
Apám!
Fortunatus
Uram!
Dettina
Mért teszed ezt, papa?
Primus
Nincsen jobb megoldás, az élet mostoha!
Eredj, édes szolgám, Gondus, jó barátom,
Sürgesd meg Sundamust, dúsan meghálálom.
Gondus
Írnok volnék, uram, le is jegyzek mindent,
De úrnak születtem, azért kisegítlek…
Szárnyatlan bokámmal a hírnököd leszek,
Még ha nincs is helyén a maradék eszed.
Sejtem, hol időzik, megyek a kocsmákba,
Vagy a városszéli kopott kuplerájba –