NAPÚT 2010/6., 82–84. oldal
Tartalom
Basa Viktor
miserere • Armageddon után
Oláh Tamás
Ikerkép
Németh András
Semper idem
– Imádkozunk a csillagok után kutató kagylókéshez?
– Nyílj meg nekem, magamba zárlak, zárj magadba, megnyílok neked.
I.
ó
úgy
dadogj
mint levegőt
veszített tüdők
elfogyó félhomályban
tapintás szem kopáran
tiszta part előtt
kövekre fűzött
halott út
ó
II.
te
légy
őrzőm
árapály
ringass mindent
megnyílva alattam
engedd benned ússzam
étert higgyek
és halált
örök
fény
te
III.
tűz
penge
és körberajzol
kő iszap karcol
ha árnyék simogat
de vele az aranykor
a nap ereje az alkony
arcodon part marad
vértükörben alszol
és körberajzol
penge
tűz
IV.
ha
szín
öl ölel
gyöngy
hull alá a fény
kitárt karjai közül csak én
velem az alkony halálhulláma ring
jégfehér láz testárnyékok árkain
de marad az élő erény
lágy hús felszínén
könny
öl ölel
víz
ma
V.
se
most
se máskor
ne kérj csak adj
legyél az én szavam
szűz gyönyör a nap ölében
a víz hiába lüktet értem
habja gyöngyöt fogan
és te maradsz
halálszomj
korty
te
VI.
héj
falán
belül a várt
hullám takarna
el de nem a nap szeme elől
amíg legördül semmi könny
az arcodon mert csak közöny
ringatni gyöngy port a föld
ragyogó testét és a habra
se várj tovább
halál
héj
VII.
én
aztán te
hiába keressük
az ég kupolaujjait fölöttünk
imák gyöngyházát – az embert? –
és a ragyogásért bennünk összezúzni
képtelen kést mikor az idő visszadob
önmagába ahol kettőnkért lesz halott
a naptenger fény víz de élve jut ki
újra láthatod – az embert? –
partot ér a testünk
vagy a lelkünk
porként te
én