NAPÚT 2011/1., 58. oldal
Tartalom
Nyakas Szilárd
„Hetvenhat éves lettem én”
Rostás-Farkas György
Testvérként
Radnai István
Leérett gyümölcstelen órák
Gyurkovics Tibornak – égipostán
kiszolgált a vén cseléd kopog
neki a harkály érezte az ága ropog
mégis piros almát nyújtott fukar
sose volt míg eljött a vihar
nem holmi ágat gallyat vesztett
gyökerestül döntötte az öreg testet
mint ahogy bennünk az élet korhad
természetünk a múltba sorvad
felejtünk piros ajkat karcsú törzset
fogatlanul vágyat égő ölbe
szoknyát cibálva követjük anyánkat
bolond aki az életre lázad
hordtunk-e valaha érett gyümölcsöt
föld színén növesztünk hasztalan szemölcsöt
s a porban ahol óvatlan járunk
itt az idő botlunk egy bogáron
bizony a csillogást észre se vettük
csápját páncélját szárnyát nem szerettük
hasznot és kárt rajtunk nem okozott
henye gőgös lelkünk mit sem foltozott
hordta várába a milliónyi kincset
levelet lárvát amíg mi a nincset
marad utánunk odú mit kifesttet
örökös égeti a holmit és a testet
nincs többé harkályon csinos piros sapka
nincs csókos tinilány ki lépteit rakja
miközben kacéran ránk hátra figyelget
bukott tanárként hagyod el a termet
ahol nem lát senki ledobod a terhet
olyan egyedül vagy nem vágyod kereszted
olvasd el mesémet szorgos almafáról
míg lassan ellebegsz a világtól távol
nem gyökérrel támasztod a földet
feledés púpozza fölötted