NAPÚT 2011/2., 35. oldal
Tartalom
Szabó Aida
haikuja és haibunjai
Szabolcsi Erzsébet
haikui
Szakáli Anna
Aranyhíd ragyog,
Nap térdel, esti fénye
fürdik a tóban.
Napúton szálló
fehér hattyú suhan,
tó nádja rejti.
Ébred a hattyú,
Nap felé nyújtja nyakát,
felzizzen a nád.
Szárnyával felcsap,
hosszan ívelt a napút,
légben pihe száll.
Útja a tóhoz
reggeli fényben vezet,
ma párjára talál.
Pártalevélen
apró gyémánt a harmat,
napsugár játszik.
Galaxis karján
ifjú Nap lángol, kora
négymilliárd év.
Hullám tetején
részeg napkorong táncol,
halni kész a nyár.
Kvazár-szív dobban,
az ige naptestet ölt,
Ő elégedett.
Tengerben csillog,
vízbe merült a napfény,
igazgyönggyé vált.
Égett hús füstje
takarja el a Napot,
emberek sírnak.
Nem marad semmi,
napfáklya, sötét árnyék,
lyuk és végtelen.