NAPÚT 2011/2., 36. oldal
Tartalom
Szakáli Anna
haikui
Szala Endre
haikuja
Szabolcsi Erzsébet
Harmattól alkonypírig
Ködfátyol foszlik,
ébredő nap sugara
százfelé gurul.
Harmatos arcát
napsugárba meríti
kék nefelejcsem.
Őszi napfényben
szitakötőálmaim
újra csapongnak.
Behunyom szemem –
naplemente képe már
örökre enyém.
Szikrázó
Szikrázó tél lett,
jégvirágos ablakok
csipkézik kedvem…
Derengő hajnal!
Érinteni szeretném
hűs felhőidet.
Keresztül-kasul
Éji vándorút:
fátyolos csillagok közt
álmok ösvényén.
Fagy lepi álmok
útját. Csak a hó csendje
csillan az éjben.
Indul a vándor.
Csak a bágyadt hold fénye
búcsúzik tőle.
Bódult nyár után
kopár ágak között fut
utunk is tovább.
Hullámvölgyeken,
csúcsokon át mi a cél?
Tán maga az út.
Úttalan utak
keresztezik életünk
megírt ösvényét.