NAPÚT 2007/6., 96–97. oldal
Tartalom
Ekaterina Joszifova
Otthon, majdnem
John Fuller
A szobrász
Ioan Buteanu
Egy lazább sóhaj
Az orvosnál
Én vagyok az ő orvosa,
Lefotóztam,
Adtam neki kisebb ajándékokat,
Meglepetéseket,
Verseket,
Ábrándokat.
Semmi súlyos,
Semmi súlyosabb.
Semmi világos,
Semmi nem-világos.
Egy kis levegőhólyag
a levegőben.
Egy repedés a levegőben,
Világos,
Homályos
egy világos és
alaposan kimért,
közmondásosan ketyegő kifejezésben.
Valami nyomott és nyomasztó,
Sürgős és rövid,
Megpúposítja kissé
még a legkeményebb és legvidámabb,
legbogarászóbb és leggyorsabb szavakat is,
melyeket elkap.
Ha elkap.
Csikorgatja,
Pengeti őket,
Zenévé
meg emberré,
zene és ember között.
Nem fáj,
Nem bűzlik,
Nem marad a szőre a zongorán,
Lebeg a levegőben,
zene és ember között.
Aztán,
Zuhanórepülve,
Megüti a billentyűket,
majd tovaszáll.
Nem illik sehová,
Talán csak egy imába,
Nem vérzik,
Nem fáj,
Nem panaszkodom.
Király Farkas fordítása
Ioan Buteanu 1969-ben született Kolozsváron. Eddig három kötete jelent meg, valamint egy kétnyelvű válogatás Álmoktól összezavarva címmel (Kriterion kiadó, Kolozsvár, 2005) az én tolmácsolásomban.