NAPÚT 2007/6., 94–95. oldal
Tartalom
Philip Larkin
Régi szerelmes dalok
Ioan Buteanu
Egy lazább sóhaj
Ekaterina Joszifova
Otthon, majdnem
Jól lesznek
A kisujjak fölcseperedtek.
Otthont alkudtam ki mindegyiküknek.
Senki sem tud majd nekik ellenállni.
Most alszanak, utoljára vannak együtt.
Nem lehet azonnal felismerni
melyik farkinca melyik pofikáé.
Eddig az összekapaszkodás és a keveredés,
a testvériség eddig.
A fekete út
Besötétül Fénylenek
a kövek és a csontok
Mélyen Összekeveredve
sötét és félelem hideg és éhség
Valaki fönn rugdossa a csillagkavicsokat
Valaki itt elcsöndesül
Túlságosan erős
a tulajdon lépések hangja
Árvaság Éjjeli rágcsáló
nappal vakuló.
Bábel
A költő unokája az ő verseit fordításban
olvashatja
valójában nem olvassa őket
kezdődik a felmenet vége
törmelékek hullanak
az agyagba.
A paradicsomban
van tó hogy átússzuk
csúcs hogy megmásszuk
felhő hogy nézzük
tavaszi illatok fűz viola
a paradicsomban
beszélgetek valakivel
ismeri a szavakat amelyeket én ismerek
meg néhánnyal többet
olvasta amit én olvastam
meg valamivel többet
magához vette amit én is
örökre.
Vagy valameddigre.
Egy nő az ég alatt
Nem sokat látni
arról a helyről, ahol van:
kis horpadás a hajlott föld két hulláma között.
Eszébe jut ez-az,
de jobban szereti
a balga fényre hagyni magát.
Akkor nyugodt,
akárha valaki
biccentéssel helyeselné titkolt vágyait.
Lehetsz te, csillag.
Miért kérdezné, ragyogsz,
s ez bizonyára elegendő.
Szondi György fordítása
Ekaterina Joszifova (1941) tizenegy verseskönyv szerzője, irodalmi díjak kitüntetettje. A kortárs bolgár költészet meghatározó képviselője. Több huszadik századi magyar költőt szólaltatott meg anyanyelvén. Szvetla Kjoszevával közösen teljes kötetnyit fordított Kiss Anna költészetéből. Az itt közölt versek a Napkút Kiadó gondozásában 2007-ben megjelenő első magyar nyelvű verseskötetéből valók.