NAPÚT 2007/6., 107. oldal
Tartalom
Wolfgang Amadeus Mozart
Requiem
Maria Lutz-Gantenbein
Fagyország • Árnyam • Szentivánéj
Erika Burkart
Őszi rege
Érik az alma.
Nem hal meg aki beleharap.
Rengeteg réz- meg arany-
üreget halmoz fel a fa,
ha üveges levelét mind
át- és átjárta a nap.
Álmában állatokat lát,
s hűlt helyükre ébred az ég.
Tengeralji a csipkebokor.
Köd-sellőket csalogat koralljával,
harmatfűbe süppednek az árnyak.
Lebegés, jelenés.
Pókháló a halott
anya haja,
nem tarthatod meg:
elviszi loppal a fagyherceg
palástja alatt.
Nekünk nem marad más,
mint révedni tűntén
a visszfénybe vesző madaraknak.
Orpheus
Aki visszanéz,
emlékezik.
Aki emlékezik, vissza is tér.
Tovatűnt jelenésektől
sújtottan-verten,
elveszti magát
az emlékező.
Orpheus,
ne fordulj meg!
Felismerhetőn, mint a vízjel,
előtted mind az, ami volt.
Cseh Károly fordításai
Erika Burkart (1922), a most 85 éves svájci költőnő a nyugati líra egyik legjelesebb képviselője. Verseire a „transzcendens közvetlenség”, a természetközeliség jellemző. Már címében is erre utal legutóbbi verseskötete, az Ortlose Nähe (Helynélküli közelség – Amman Verlag Zürich, 2005), melyből ezeket az opusokat is válogattuk.