NAPÚT 2007/8., 123. oldal
Tartalom
Saila Susiluoto
Öt mese Espoo-kertváros sorházairól
Merja Virolainen
versei
Marjo Isopahkala
Visszateszi az üres tejesdobozokat a hűtőbe.
A WC-papír tekercset nem használja el teljesen.
A takarítás gondolata szorongást kelt benne,
amit három cigarettával
tud csak levezetni.
Soha nem tanul meg úgy sétálni, ahogyan én szeretném.
Az orrát szívesebben dugja
a szent újságjába, mint az én
kicsi kerek köldökömbe.
De a fogkrémtubust mindketten
durván a közepéről nyomjuk.
Ez örökre összeköt minket.
***
A magányos zoknit mos,
régi fényképeket rendez.
Hétvégén pálinkát vesz.
Órákon át festi az arcát,
rendbe szedeti a haját
és ruhákat válogat.
Nem mer telefonálni senkinek,
őt sem hívja senki.
Lemossa az arcát,
elmossa a poharát.
Lefekszik aludni.
Már sírni sem bír.
Pusztai Varga Ildikó fordításai
Marjo Isopahkala (1974, Kalajoki) Turkuban él. Szókimondó költészetet művel, amely egyszerre érint meg és ráz meg, nevetett és gondolkodtat el. Szövegeit fekete humorral és lakonikus utalásokkal fűszerezi. Isopahkala jól ismert alakja a finn irodalmi életnek nagysikerű, a közönségét magával ragadó színpadi fellépéseinek köszönhetően is. Jelenleg a helyi egyetem hallgatója.