NAPÚT 2007/8., 124. oldal
Tartalom
Marjo Isopahkala
versei
Mari Velin
versei
Merja Virolainen
Többé nem hiszek másban
csak a Paradicsomban:
vadfüvek közül forgó köd támad,
a nyílt vízen táncol a tó közepe felé.
Vízre fordítom a csónakot,
az evezők
zörögnek.
Tenyérre írt öngyilkosság
ez az ország
tűzből született sziget,
ismerős léptek
a nádasban.
***
A buli után mindenki valaki
mással megy el,
te vele:
nekem csupán
az együttlét utáni levertség marad
mindig, mosolygok,
hogy örömöt érezzek.
Félek a zárás előtti lámpajelzéstől:
Az utolsó pillanatig remélem, hogy valami történik.
Hát nem ismerem még a Helsinki utcán végigfutó
reggeli fényt elég jól,
a sokszínű folyót,
aminek a partjához botorkálok,
hogy arról írjak?
A buli után mindenki elment
valakivel,
én mindnyájatokat kaptam,
senkit.
Pusztai Varga Ildikó fordításai
Merja Virolainen (1962, Lapua) Helsinkiben él. Költő, műfordító, képzőművész. Dolgozott többek között ruha- és bábtervezőként, szerkesztőként, irodalomkritikusként; szépírást tanít. Olen tyttö, ihanaa! (Lány vagyok, jaj de jó!) című érzékeny hangú kötetéért elnyerte az Yleisradio (Finn Rádió) Tanssiva karhu (Táncoló medve) díját.