NAPÚT 2007/8., 125. oldal
Tartalom
Merja Virolainen
versei
Peter Fallon
Gondjaim
Mari Velin
Az idő amit élek,
szagtalan virág.
Legalább vágyakoznék,
felrezzenne a bimbó
a hideg tavaszban.
***
Az erdei tó vékony jege alatt
a tél szívhangja lüktet.
Imádságra görnyedt fán a madarak,
akár a tudat képei, szentek.
***
Az őszi fán, a téli földben
levertségként bújik meg a bölcsesség.
A fű színe fedi fel az örömöt.
Pusztai Varga Ildikó fordításai
Mari Velin (1956, Kiuruvesi) Karkkilaban él. Családanya és tejgazdaságot vezet. Három verseskötete jelent meg. Költészete az apró részletekre érzékenyen tárja fel a finn táj változásait, hangulatait, s egyúttal a benne élő ember lelki rezdüléseit. Hangja és élményvilága egyéni és újszerű a döntően a városi lét élményeire reflektáló kortárs finn költészetben.