NAPÚT 2007/8., 125. oldal


Tartalom

Merja Virolainen
versei

Peter Fallon
Gondjaim

Mari Velin



Az idő amit élek,
szagtalan virág.

Legalább vágyakoznék,
felrezzenne a bimbó
a hideg tavaszban.






***


Az erdei tó vékony jege alatt
a tél szívhangja lüktet.
Imádságra görnyedt fán a madarak,
akár a tudat képei, szentek.






***


Az őszi fán, a téli földben
levertségként bújik meg a bölcsesség.

A fű színe fedi fel az örömöt.

Pusztai Varga Ildikó fordításai


Mari Velin (1956, Kiuruvesi) Karkkilaban él. Családanya és tejgazdaságot vezet. Három verseskötete jelent meg. Költészete az apró részletekre érzékenyen tárja fel a finn táj változásait, hangulatait, s egyúttal a benne élő ember lelki rezdüléseit. Hangja és élményvilága egyéni és újszerű a döntően a városi lét élményeire reflektáló kortárs finn költészetben.

A lap tetejére