NAPÚT 2007/9., 31. oldal
Tartalom
Balázs Tibor
Éntörténet fejedelmi többesben
Prágai Tamás
Egy képzeletbeli ásatásra
Bágyoni Szabó István
Szent László palástja
avagy: a Tordai Hasadéktól a Budai Hegyekig
Lászlóffy Aladárnak egy elszalasztott beszélgetés helyett
Lehet hogy ez az utolsó kiáltás
Talán most hull első sátrunk össze
Mit a Poros Út a futó málhás
Hagyott reánk e történelmi őszre
Lehet hogy épp e hétvégen fosztják ki
László szentünk meghasadt palástját
Kőpénz-aprónk épp most sorsolják ki
Zsebéhünknek mit a huzat átjárt
Vagyunk tán a végső szemtanúi
A vonaglásnak hogy ki meddig ér el
Szó ha szól mit nem lehet tanulni
Más anyától más tejjel s igével
Az a más kit hónaljunkban vélünk
Hozzánk nőni s táplálni ön-vérrel
Míg Európa sírkövére hullunk
Húsunk hűlő rostjáig sem ér el
Néma szájjal nem lehetsz csak vesztes
Ki önmagánál eggyel többet vesztett
S mert a föld ma mostoha s nem szülő:
Befödi az utolsó keresztet
Lehet ez az utolsó kiáltás
A vég előtt hisz sátrunk rezzen össze
Mondatunk’ rázza Isten-káromlás
Kapaszkodunk történelmi őszbe
(Budapest, 2003)