NAPÚT 2008/3., 76–80. oldal
Tartalom
Petz György
haikui
Somogyi Réka
selyemfestményei
Zalai Károly
Árnyékon innen, selyemhullámon túl
Andorom,
egy leveledben a hexameterről úgy írtál, hogy: a régi világ maradéka csupán. És hogy nemigen használatos, és idejétmúlt, mint amiképpen a daktilus is „kifutott a divatból”. Mert a „modern költők” másképpen akarják már kifejezni az életük és érzéseiket: szabadabban, a formai megkötözés korlátai nélkül.
(…)
Éppen ezért most visszazavarlak a hexameterhez, amit nagyon elhanyagoltál. Ott van a Költészet című koszorúm: hatodik számú versét, nosza, szedjük hát szét bátran! S ez csak a kezdet…
(Sárközi László levele Vékony Andor haikuköltőnek arról,
hogy miért is kell a régi alapokat egy új úthoz fölhasználnunk)
Sárközi László: Költészet
– szonettkoszorú–
VI. szonett
Macuo Basónak
Árva világod elosztja az ősz: nyomokat hagy a nyárban – szeptember
sárga a táj, de a bokrok alatt tücsök éneke hallik, – október
alszik a fűzfa, magányosan int neki tükre a sárban. – november
Lágyan esik le, felolvad a nyelvemen; éteri ízek, – december
íme az égi s a véges. Ugyancsak a semmibe hajlik. – újévi haiku
Zajlik a víz, aromás tea; jégszirom illata habzik: – január
tarts ki! hiszen pici korty csak a tél, noha fájdul a szíved. – február
Sarjad a zsenge vetés, valahol csalogány szava szárnyal – március
s áztam – a bőrömig! és a varangy? hasal: ágya a bánat. – április
Lábaim állnak: az utca kövén lila orgona szárad, – május
száll a tücsök – ni! de röpke a röpte! csak éjszaka szájal. – június
Gömbök a porban: a fecskeraj álmai megtörik árnyam, – július
szánjad a nap sugarát; felemészti a távoli tájat, – augusztus
bátran előre haladsz, hova fény sose hull, csak az ágak. – halál haiku
Andorom: ezzel fogjuk kezdeni:
Árva világod
elosztja az ősz:
nyomokat hagy a nyárban
(…)
Vékony Andor–Sárközi László
I.
léptek dobognak
csendes utak mély pora
lassan ülepszik.
…lassan ülepszik
a vér. Bíborló csönd ül
nagy kardok élén…
nagy kardok élén,
talán, rozsdamart foltok;
léptek dobognak…
II.
Földre hull. Vagy sem…
Mi lehet belőle így?
madáreledel!
Madáreledel?
Zöldellő árvakelés
őszi kert mélyén.
Őszi kert mélyén
virágok fáradt feje
földre hull, vagy sem…
III.
A páfrányfenyő
zöld ruháján sárga folt.
Novembert köszönt.
…novembert köszönt;
uras varjak sétálnak
szeméthalmok közt.
Szeméthalmok közt
sárga lánggal, telet vár
a páfrányfenyő.
IV.
Földet művelek,
palántázok és oltok.
Alszom. S a lélek…
Alszom. S a lélek
álomvilágot alkot.
Kettős lét örvény.
Kettős lét… örvény:
verseskönyvet írok és
földet művelek.
V. (1. hexameteres haiku)
Rongykupac alszik
a koszban, egy arc tele
sárgamosollyal…
Sárgamosollyal
a kőhasadékon egy
erdei írisz…
Erdei írisz
a hanton. Előtte a
rongykupac… Alszik.
VI.
Szélfútta nyárfák,
rőt avarszőnyegeken,
a tavaszt várják.
A tavaszt várják
ruhaszekrényem alján,
elnyűtt cipőim.
Elnyűtt cipőim-
mel együtt ez az élet.
Szélfútta nyár, fák…
VII.
Másfele járok,
szavakból szövöm a csend
szótlan hálóját.
Szótlan hálóját
szőke szállal szövi át
az őszi napfény.
Az őszi napfény
árnyak lobbanó árnya.
másfele járok…
VIII. (2. hexameteres /karácsonyi/ haiku)
A Holdfényvarázs kisasszonynak
Furcsa karácsony:
a föld ürülékes, a
varjak a fákon…
Varjak a fákon,
a nyár dala őrzi a
téli akácot.
…téli akácot
ölelnek a fényei.
Furcsa karácsony.
IX. (szilveszteri haiku)
Az új év szele
sem érinti a várost;
sár van s harang szól.
Sár van s harang szól
messze tanyánktól távol.
Hív és marasztal…
Hív és marasztal
kürt, petárda s hátsókból
az új év szele…
X. (újévi haiku)
Eső csepereg
az új év első reggelén.
Nekem sokadik…
Nekem sokadik
napom egy sem új; szántott
földben kavicsok.
Földben kavicsok,
ekenyomon újra fent…
Eső csepereg.
XI. (3. hexameteres haiku)
Sárga a táj, de
a bokrok alatt tücsök
éneke hallik
…éneke hallik
a völgyben, a vén hegyen.
Ott szüretelnek.
Ott szüretelnek,
ahol vet a csend szaga,
sárga a táj, de…
XII. (4. hexameteres haiku)
Alszik a fűzfa,
magányosan int neki
tükre a sárban.
Tükre a sárban
az őszi világnak. A
meztelen árnyak…
Meztelen árnyak
inognak a partokon
alszik a fűzfa.
XIII. (5. hexameteres haiku)
Lágyan esik le,
elolvad a nyelvemen;
éteri ízek…
Éteri ízek,
anyám kenyerét szelem…
álmok igéznek.
Álmok igéznek.
Elült a galamb: szava
lágyan esik le.
XIV.
Kiszáradt patak,
medrében kopott kövek,
még görögnének…
Még görögnének…
s csak virrasztanak önnön
hantjaik fölött.
Hantjaik fölött
a kósza szél mond imát.
Kiszáradt patak…
XV. (még nincs kész)
Ha rajtad élnék,
sápadt arcod taposnám
s a földet nézném…
S a földet nézném,
hol a tócsák tükrében
a világ ragyog.
A világ ragyog
ha rajtad élnék
XVI. (6. hexameteres haiku)
Íme az égi
s a véges. Ugyancsak a
semmibe hajlik.
Semmibe hajlik
az új születése. Az
út vele indul.
Út vele indul
íme az égi
XVII.
Kutyák ugatnak
holdtalan sötét éjen,
védik csendjüket.
Védik csendjüket:
szirmába bújik a kék
Golgota-virág.
Golgota-virág
cserepe az Újvilág.
kutyák ugatnak…
XVIII.
…avarszínűre
égett keze – nem hoz pénzt.
Számlát nem nyitok.
Számlát nem nyitok,
fóliasátor estben
tűnt sorsa – ragyog.
Tűnt sorsa – ragyog,
keze színe változott.
Avarszínűre.
XIX.
Kurjantás hallik,
fejik a teheneket.
Itt alszik a csend…
Itt alszik a csend:
vakító fény s a zene
őszi takaró.
Őszi takaró
altat várost és falut.
Kurjantás hallik
XX.
Őszi utakon
falevelek hevernek,
sárba tiporva.
Sárba tiporva
rohant tova: nem leszek
így soha Buddha.
Így soha. Buddha
Dharma, Sangha, samsara
őszi utakon
XXI.
Harcosok sírja.
Hegyek ölén kőkereszt,
fiatal évek.
Fiatal évek;
fejemen kakukkfészek,
lábamon bakancs.
Lábamon bakancs
talpa alatt sorsom: a
harcosok sírja…
XXII.
Zúzmarás a táj,
fakopáncs vési dalát
az öreg nyárba.
Az öreg nyárba
varjú vájja karmait;
zilált toll-labda.
Zilált toll-labda
fagyott hantokra hullva…
Zúzmarás a táj.
XXIII.
Zúzmarás vén fák
Őrzik a reggel csendjét.
Búcsúznak ők is…
Búcsúznak ők is:
malac a szerencsétől,
a virsli – tőlem…
A virsli tőlem
érkezett, körbeveszik
zúzmarás vén fák…
XXIV.
Hideg szelekkel
búcsúzik a január.
Utad fut tovább.
Utad fut tovább,
ifjúságod emléke
őszül meg velem.
…őszül meg, velem
őrzöd a percet, szemközt
hideg szelekkel.