NAPÚT 2008/3., 82–83. oldal
Tartalom
Zalai Károly
Árnyékon innen, selyemhullámon túl
Kaga no Csijó
haikui
Mukai Kjórai (1651–1704)
szentjánosbogár,
ha megérintem, fénye
emlék lesz csupán
Po Csü-ji (772–946)
Megfordítottam
tükröm: két sárkány ölel
örökkévalót.
Bronzfényű ráncos arcom
gyöngysugarú tavaszt lát.
Szógjoku (kb. 222–kb. 290)
Vizet merítek
a Jáde folyóból egy
új év hajnalán.
Míg étel fő a tűzön,
hűvöse hűti torkom.
Ki no Curajuki (872–945)
Jeges érintés:
vizes ruhám ujját szél
simítja végig.
Metsző hűvöse tavaszt
üzen - bőröm köszönti.
Arivara no Narihira (825–890)
(Kokinvakasú – Régi és új dalok gyűjteménye, 747.)
Kert, hold ugyanaz.
A lány és én is. Egy év
múlt. Minden máshol.
Sógi zen szerzetes (1421–1502)
Sókaku: Minasze Szangin
Virrasztok, amíg
pergamenre vált az ősz
aranyló színe.
Álmomban, magas szél, rád
haragudnék a télért.
Legéndy Enikő fordításai