NAPÚT 2009/8., 73. oldal
Tartalom
Nyírfalvi Károly
a körülmények
Szlamka Zsófia
Képek
Takács Tímea
Szomorúfűz
Anyám a szomorúfűz leány
minden nevetésében rügyet eresztett.
Kizárólag e rügyekben éreztette hány
ember ág nélkül hajlik, s visz keresztet.
És ő mint bánatos éjkirálynő
Szeme mint az ózon kék eleme
Szíve mint a gondolatok íve
odahajolt gyermekéhez közel,
lágyan beszélt a földdel.
S kibontott rügyeit lerakva,
kiegyezett az ősszel.
.Gömb.
Pontból vonal, abból körvonal,
kitöltöm: körlap, növelem: gömb.
Így rajzolom meg önmagam,
leszek nyomokból tömb.
És találkozom majd veletek,
üres pontok, vonalak, gömbök.
Szétomlok: apró szeletek,
melyekben testet öltök.
Ezeket osztom körbe közétek
e geometrikus élettérben,
halmazok, metszetek, s mögétek
búvó kiüresedett lélek.
Ti lesztek kitöltött részem anyái,
s én eltaposott gömb.
Visszacsigázó körvonal szavai
onnan, mi voltam előbb.