Napút Online | 2010/1., 66–67. oldal
Tartalom
Nyáry Alfréd
Halkocsonya a szoláriumban
Evellei Kata
Kirajzolódom • Rajz • Vándorlás
Ágas Lehel
Eseményt festő pillanat
szavak Incze Mózes képei mellé
rejtve ősidőt fon
eseményt festő pillanat
én itt vagyok te ott
kötöz mítoszi mozdulat
gomolygó szélbe
történtek jelet hasítanak
erősíted ha találod
halványul ha véted
mi öröktől szabadon fakad
*
többé ne béklyózz elevent
bár távolba szakad
visszatekintvén
fejedből néz
időtől fogva szabad
érző folyamban
csorduló ajak
réveteg ujj kötelékké
szem bíbor vízzé fakad
ha torpansz
homlokod felhőzi áhítat
bízd rám magad
maradón térek eléd
*
ősremegés
lobogtat lepelfalombot
hasadékból előragyog
burok-foszlányt kanyarít
kelő lélek
árnyéka
képpé révül
vászonfény-gyűjtő szem
termő tekintetté
könnytelen út
omló gyolcs-szegéllyé
csavar mindent
mi távolodni kénytelen
Abroncs
ha Te nem
hát nem érzi senki
abroncsod szorongatását
helyetted
viselni nem siet más
minek vérezné hiába homlokát
néki balsejtelem
maradsz
távértések különc gubanca
szemedre szivárvány-szőttest
kanyarít
mi idővágynak
másfelől nyakas magánynak
hívatik
szárnyaltat messze vég
szabad s meztelen ég
mézet mázol
igéző ajkad köré
bőrödre
ágazó gerinced nyomán
földnek, humusznak álmává érsz
s határszaggató
világgabalyító
tanúság
lész