Napút Online | 2010/1., 68–69. oldal
Tartalom
Ágas Lehel
Eseményt festő pillanat • Abroncs
Simek Valéria
Karácsonyestén • Kihullott belőled az idő • Álmatlanság
Evellei Kata
Kirajzolódom
1.
szép kék szerelmem eltörött
amikor megpróbáltam kivinni a kertbe
most honnan kerítsek másikat
ragyogok akár a hold a kutyák utánam ugatnak
ahogy az út végigsuhan
fölöttem
alattam
szétfut a víz a papíron
bármennyit is megyek immár
nem tudom kiegyenesíteni a földet
2.
unom az estét a meddő árnyéktalanságot
csak a lombok ne köszönnének be annyiszor
homlokráncolva íme már jön is
egy cseresznyefa gonosz tüskéi meredeznek
az éjszaka ujjai hiába sírnak most
mind az erősek jajgatnak hiába
most a fojtás ideje van velük együtt
örülök én is valljam csak be minden
erényemet leviszem
a kirakatból a pincébe csupán magamat hagyom
ott figyelni hátha történik valami
3.
isten fia (?) vagyok gyáva és szelíd
mégsem irtózom a halaktól
rokonok vagyunk ezért esszük egymást
végül is
Rajz
Holdfüst. Gesztenyehomlokú
éjfélfehérbe zárt sorok.
Az utcatükrön hangtalan
egy macskaárnyék átcsorog.
Vándorlás
Csak a madarak élnek örökké:
az izzó világ legmélyéből jönnek,
és hazatérnek a végtelenbe.
A mindenségtől szárnyakat kapunk,
hogy fejünk az eget súrolhassa.
S a föld, ez a hű öreg tenyér,
elkap, hogyha visszahullunk,
elkap, miután földobott.