NAPÚT 2010/3., 44–46. oldal


Tartalom

Karácsonyi Zsolt
Esti metró. Az átmenet

Dobai Péter
Piazza Navona • Akarom, hogy vagy • Haldokló lagúnára nyíló, sokszázados gót kapu, Velencében




1 Mészöly Dezső fordítása
2 a bankban (lásd: Aranynál a „nótát”)
3 potom 1800 vagy 3000 Ft? (izsáki tévéhirdetés)

Lászlóffy Csaba


Anomáliák


Óda egy ajtócsapódásra


A rettenetest hiszed-e? –
húsevő, idegpusztításban
jeleskedő fajta vagyunk
(hozzánk képest az illatos üde
liliomot legázoló hazátlan
egyszarvú: jámbor tünemény)

a kopogásra nyíló ajtó
tárva – szemedbe süt a fény –
vendég lép be (gyilkos? balek?)

elég ha könnyű széllökés
zörgeti ajtód vagy eged

mi az ami a csendben is
üvölteni kész
s dögnehéz –

a becsapódó lelkiismeret(?)

2009. február 25.




Közelkép egy néhai hatalmasság ravatalán


„Borostyánkőbe fagy be az ügyész”
(J. A.: Medáliák)



Horpadt hasának sápatag
bőrén kapálózó pióca
a többi: halott pergamen
(elég? nem ég el?) pernye rozsda

érdes sörtén végigvonagló
bambán mászkáló blőd bogár
a rothadás szaga a légben
zavartalan-tisztán megáll

nagy életéről zengzemények
tajtékzanak – s a szenny alatt
csak egy torz világ végterméke
sehol a hajdanvolt harag.




Holt terek közhelyei


„Fekete légy lepett elég,
Belepnek most fehér legyek.”
(Rutebeuf [1245–1280])
1



1. A soha szó például. Olyankor rám ül a
 csend s a mészölydezső-korú költők pőre
 fáira gondolok, nem a büfébe járók bús,
 „leszaggatott-plakát”-képével, csak kedv-
 telenül. Apám állóvizekbe süllyedt arca,
 mely előbb-utóbb engem is lemeztelenít;
 de utoljára még: a békanyálas mélyből egy
 pingpongasztal olajzöldje ragyog fel, az ön-
 zetlen játékban mért örökidők kisdiákjára.


        *


2. Ugrik az ürge, fütty se kell,
 azt gondolván: az úrfi a
 bökőszerszámtól berezel.
 Markecer-banda, gőz, pia;
 röhögnek: „Szentecske, kifingsz!
 Né, mindjárt pityeregni kezd!”
 Tapérolják is – semmi sincs
 rajta: csak csont, ,,üres gerezd”!
 Elég egy perc és nyúzni jó
 pacalt, martalócpréda lett?! –

 (Idő, dörzsölt kezű csaló,
 hagyd őt még! – hisz úgyis haló
 porában tapasztalja meg
 majd a vak véletleneket.)

2009. október




„Befektetés”?


Gyötrő álom-gerezd tán a kedélyed kikezdi,
szellő fúvása metsz, ám ideje fölserkenni.
Csendesen andalogván, legyen akárki földi:
felét az életének delíriumban tölti.

        *

Redős homokra épült fel Izsák s hí. –
Polgár, örülj, került pénz-magva, zsáknyi…
Magyarok behúzódván, ki-ki a tett helyére,
szavazni jár az őrült népség, rohangál föl-le.
Nyílt csata ha nem is lesz, már sehol az ellenség,
duzzadó fők, különbnél különb eszmékkel kenték
a két szembesülő cselvető, csökönyös tábort –
(a te fejed Tirolban szellőz, sítalpú Gábor!)

„Természete a magyarnak,
hogy a jussát ne hagyja”;2
az élhetetlen különben
magát is odahagyja.

Befektetés! Ha „tőkéd” nincs lekötve:
„1 (egész) négy hektárnyi szántó
a Szabó tanyán kiadó” (örökre?) –
És hát a személyiség-vizsgálat se »kutya«(!),
kiszállnak házhoz is, csak legyen valuta;3
teljesen ismeretlen szakszemélyek
precízen felboncolják-tárják éned,
s megmondják: mennyit érsz s ki vagy!

(Közben a metsző szél is ki-kihagy.)

Izsák, 2009. február

A lap tetejére