NAPÚT 2010/3., 55. oldal
Tartalom
Virágh László
Weöres Sándornak
Nyerges Gábor
Mediális vers 2009 teléről
Hodossy Gyula
A vágy vált örökkévalóvá
A fehér rózsa szirmai közé elbújt a vágy.
Kapaszkodók segítségével ki-kiles a rések közül.
Mögötte zöld és kék levegő, átláthatatlan,
érzéseket gúzsba kötő zord világ.
A vágy a megfelelő pillanatra vár,
hogy végre megmutathassa magát.
A művész, ki a virágot megfestette,
ki tudja, észrevette-e, hogy a rózsán túl így
a vágy vált örökkévalóvá, szent egymásba
simulássá, egymásba feszüléssé, szerelemmé.
Kék téli reggel, angyallal
Kék a nadrág és kék az ing,
kéken ír a tinta is,
s a kék füst gyöngyvirágként szórja illatát.
Nyitott ablaknál ülök a széken, a kék párnán,
kint ébredezik a Nap, oly kék az idő.
Ibolyakék a leheletem, lassan elkékül a szám.
Kék pokrócba burkolózom,
de hagyom, hogy a természet tegye a dolgát.
Miközben rám telepedik a kék szín,
egy angyal, apró kis kék madárként,
gyönyörűt, életet dalol.