NAPÚT 2010/3., 56–57. oldal
Tartalom
Hodossy Gyula
A vágy vált örökkévalóvá • Kék téli reggel, angyallal
Domokos Johanna
Út, levél • Tudományos, poetika • Koan, én • City, home
Nyerges Gábor
Mediális vers 2009 teléről
Radnóty Zolinak
minden elölről kezdéskor
eggyel több ránc már a szem alatt
imamormolt káromkodás csak hogy legyen valami mondva
régi nők illatát veszi elő az orr
mert már januárban tavaszt képzel
ha egyszer eléri az öt fokot
(szinte mediális ige, nem tudjuk, mi éri el)
szilveszterkor kotorász
százasok után a zsebben
tűlevelei közt borostás dörzsfején
hóban csúszkál egészségtelen mértékben
aluladagolt kontrasztú nosztalgikus képekben
számokat néz hogy kit kéne
mit kéne
hogy szűnjön ez a monoton zümmögés
mikor hívják mintha csak a sátán
kutyák visszhangzanak be a távoli kagylóba
a vonal másik végén meg kiszökik
mint füst a szájon (orron, póruson)
a pára
aztán feltápászkodik
hideg víz az igencsak esetleges bőrre
farkasszemet nézve vízkővel
tükörképpel
nyugdíjazott borotvával és szívbe száradt
régi emlékekkel emberekről akikkel
akiket
nem, akikkel
mindegy is, szóval akik
lehettek volna valahogy részei ennek az életnek
de kihagyták a nagy lehetőséget hogy most róluk szóljon e pár
rímet és mértéket nem ismerő sor
hogy aztán a jobbhíján megmaradtak
mint leszázalékolt háborús rokkantak
ezek a kitudjamin röhögő búsképű férfiak
bámuljanak bele avas ködökön át a bamba Astóriába
persze mondanom sem kell hogy mind költő
vagy író
vagy esztéta
vagy kivétel
persze a kivétel van a legtöbben
*
jövőre ugyanekkor ugyanitt
lesz már az idén