NAPÚT 2010/3., 122–124. oldal


Tartalom

Erich Fried
Elfüggönyözött kép • Csatlakozás egy nagyhatalomhoz • A végső győzelem sejtelme

Michael Basse
Moszkva-polaroid

Petko Vojnić Purčar


Versek az útitarisznyából


A Királyok Völgyében


A jobb és a bal markában
az istennő kígyókat szorongat
melyek a talapzaton
a Nílus levegőjében és vizében
süvítenek mint a repülőszőnyeg
A rettenet ezredéves
mely előbb a sík völgybe
majd a szent hegyek közé vezet
Merre hát: a fáraókkal
vagy a halászokkal tartsunk-e?
A betűtlen feliratokat
a freskókról betűzzük, vagy talán
a múmiák gyolcsai rejtegetik?
A kincseket elnyelték
az olvasztótégelyek
A feleségek a fáraók mellett alusznak
A Napisten talál majd rájuk
a fűben meg a bambusz bugájában
Tűzfelhő borul a tájra
elhamvasztja a papirusz sarjút
de nem a lábunk nyomát is




A bokharai mecset


J. Melvingernek


Nappal
Marco Polo
setét kaftánujjába búvik
Éjszaka
egy távoli városban álmodó
poéta vendége
Reggel
az első kakasszóra
újra itt van ’la
a sivatag szélén
ahol mindig is volt
Örök rejtélyeként színeváltozásainak




A kínai falnál


Minek ez a nagy sietség, újkori népvándorlás?
A tea melyet a galambunkkal itattunk meg
a tetőn
karavánszám érkezik a Keletről.
Éveiket meghazudtoló
fiatalos ám bölcsességre valló arcok –
nem győzik csodálni őket a beavatatlanok.
Akárcsak ezer évvel ezelőtt.
Egymásra ismertünk a tükörben
melyet senki sem látott a szemünkben.
Kivéve…
a soron kívül kiszemelt
kiválasztottakat.
Amiképpen
az új Keletről
és az ezüstlő Nyugatról
jött őseink is
egyetlen platinaedénnyé ötvöződtek.

Könnyíts lelkeden
és ússzál
tűnj el egy pillanatra a világmindenségben
majd hozz onnan egy korsó életvizet
H2O-t szó- és csillagpor-zene kísérettel.




A magyarkanizsai gejzír


Nomádok és földművesek kardot és faekét ásnak el
a folyóparton. Szerteszét ősi szilajménes legelész
Szomorúfüzek fésülik földig érő hajuk. Hajókra és
repülőgépekre vadásznak. A Tisza közepén gejzír,
vízoszlop-obeliszk okádja a színtelen tüzet, Attila alakját idézve,
ki humuszból rakott vállain emeli magasabbra a medret
Az örökkévalóságot az áramlásban és örökös vándorlását a homokpadoknak
Bronzpajzsokkal szemben torpan meg az örökkévalóság
önnönmagával perlekedve. Mozgalmas park
benne szálfákként gyökeret vert emberekkel. A gejzír
két szántóföldet, innen és túl két kihalt strandot
meg egy költő nevét viselő utcát ível át újra
Két gyerek vadgesztenyét forgat a kezében, zászlóként lobogó hajukban
föld alatti gejzír kerget tűzvonatot. Forró lenyomataként
a hullámos felszínnek, honcsokos tájnak, homoknak, szőlőskerteknek
hanyatt fordult teknőc terelgeti a földi vérkeringést
A mélyben alszik a tenger, s épp erről a városról és folyóról álmodik
Nyári hűsében a tölgyligetnek, makkoláskor, versterméskor,
az odaképzelt hídon át tódul az utókor
Obeliszkek és erdők helyett, igazában azokkal elvegyülve
A jövőnek a magunk képére és hasonlatosságára teremtett arcait látjuk
leheletként, így megsokszorozódva. Hozzánk futnak, és megérintik majd
azt, ami kimondhatatlan. Kanizsa az újkori emlékezetben.
Emellett aztán kitartanak. Elfojtják a gejzírt. Kilomboztatják
a topolyfát. Csillapítják az éhük. Sztyeppei szomjukat oltják. A felhő
tüzét júniusi napáldozatkor
„De él az arany és a vér”
Al’ vječan je život krvi i zlata
és az örök Ady




Az újvidéki korzó


A. Tišmának


A folyópart felől
a föld alatti pataknak tart
A patak felől a hatalmas folyamnak
Sétálók – ragyog az arcuk
Mi is itt vagyunk
meg a hosszan nyújtózó tengerár
Rajtunk
folyik át minden
Valahonnan a távoli Nyugat
valahonnan a rejtélyes Kelet
mészkövéből ered
és oda torkollik minden
Mi meg aztán: vissza
a hullámzó korzóhoz
Hangyamód araszolunk
a sűrű tésztában

Borbély János fordítása


Petko Vojnić Purčar vajdasági horvát író, költő, filmszerző Szabadkán született 1939-ben. A belgrádi egyetem összehasonlító irodalomtörténeti szakán szerzett oklevelet, filmrendezést Párizsban tanult. Több regény, verseskönyv, novelláskötet, színmű szerzője. NIN-díjas regényíró, elbeszéléseiért Szirmai Károly-díjat kapott, egyik drámája pedig első díjat nyert a vajdasági színházak fesztiválján. Művei több idegen nyelvű fordításban is olvashatók. Az Újvidék melletti Péterváradon él.

A lap tetejére