NAPÚT 2010/8., 3–8. oldal
Tartalom
Elek Szilvia
A játszma
Pozsgai Zsolt
Molto Pavane
Lanczkor Gábor
Márvány kockacukrok
Szatírjáték
| (Liszt és Erkel egy négyzet alaprajzú asztal két szemközti oldalán, egy-egy szék mögött állnak, Liszt jobbról, Erkel balról. Az asztalon minden irányban hosszan lelógó terítő. Liszt reverendában, Erkel bármely kor polgári viseletében. Az asztalon sakktábla, bábuk két kupacban és egy sakkóra. A jelenet hosszú belső csöndek szekvenciáival rendezendő meg, l. a szerzői szünetjelek nyomjelzőit.) | |
| ERKEL | Erkel Ferenc halott. |
| LISZT | Erkel Ferenc halott? |
| (Csönd.) | |
| LISZT | Az unokaöcséd? |
| ERKEL | Nem. Nem az unokaöcsém. Az én egyetlen drága kisfiam. |
| (Csönd.) | |
| LISZT | Fogadd részvétemet, barátom. |
| ERKEL | Köszönöm. |
| (Csönd.) | |
| LISZT | Hány éves volt az ifjú Erkel? |
| ERKEL | Hat. |
| (Csönd.) | |
| Levélben írta meg a feleségem, hogy lázasan nyomja az ágyat a kicsi fiam, holnap lesz egy hete, kérdeztem sürgönyben a feleségemet, hogy mennyire komoly, hazautazzak-e, azt mondja, nem kell, nem komoly, erre ma reggel érkezik a sürgöny, hogy meghalt a kicsi Ferenc. | |
| (Csönd.) | |
| LISZT | Akarsz most sakkozni egyáltalán? Nem lennél inkább egyedül? |
| ERKEL | Sakkozzunk! |
| LISZT | (leül) Sötéttel lennél inkább, gondolom. |
| (Erkel is leül.) | |
| ERKEL | Mért gondolod? |
| (Csönd.) | |
| Az én gyászom kontúrtalan. Nincsen színe se. | |
| (Csönd.) | |
| Alig ismertem ezt a kisfiút. Pesttől kétszázötven kilométerre, Gyulán haldoklik a fiam, és nem rohanhatok oda, mert Pesten itt a zenekar, az Opera, a Zenekadémia, a tanítványaim, nem mellesleg a felnőtt fiaim, a primadonnáim, a bürokrácia, amit nem hagyhatok rá senkire. Tíz gyermekem közül meghalt a legkisebb fiú. Leszek én a sötéttel. | |
| LISZT | Legutóbb világossal voltál. |
| (Liszt fölvesz két bábut, a háta mögött a tenyerébe rejti őket, aztán Erkel elé tartja a két öklét, Erkel rábök az egyikre.) | |
| LISZT | (kinyitja a tenyerét) Sötét. |
| (Elkezdik fölrakni a bábuikat, Liszt a világosakat, Erkel a sötéteket, és amint mind a helyén, Erkel elindítja a sakkórát.) | |
| ERKEL | Parancsolj! |
| (Liszt kilép egy gyaloggal, e4, majd lenyomja a sakkóra gombját, Erkel kilép egy gyaloggal, e5, lenyomja a sakkóra gombját, Liszt kilép egy másik gyaloggal, f4, Erkel leüti, xf4, és lenyomja a sakkóra gombját.) | |
| LISZT | Mészárszék. |
| ERKEL | Mészárszék, barátom. |
| (Erkel föláll, hátrébb teszi a maga székét, az asztalt hátrébb húzza, Liszt is föláll, egymásra bólintanak, fogják és fölemelik az asztalt.) | |
| ERKEL | Az óra járása szerint. |
| (Elfordítják kilencven fokkal az asztalt az óramutató járása szerint. Így Liszt háttal, Erkel szembekerül a nézőtérrel.) | |
| LISZT | Fogadd részvétemet! |
| ERKEL | Köszönöm, abbé. |
| (Liszt kilép a jobb oldali futójával, Fc4, lenyomja a sakkóra gombját, Erkel kilép a királynőjével, Vh4, és lenyomja a sakkóra gombját.) | |
| ERKEL | Sakk. |
| LISZT | Sakk, sakk, sakk. |
| (Liszt kilép a sakkból, Kf1, és lenyomja a sakkóra gombját.) | |
| ERKEL | Honnan való a sakk-készlet, Ferencem? |
| LISZT | Odesszában kaptam jó harminc éve, amikor arra jártam hangversenykörúton. Nemrég került elő egy régi útiládám fenekéről. Ez vele a legelső partim. |
| ERKEL | Mélyen megtisztelve érzem magam. (Rácsap a sakkóra gombjára.) És kitől kaptad? |
| LISZT | Egy nyurga, sötét bőrű fiatalembertől. Perzsa arisztokrataként mutatkozott be. Egészen nyugatias volt a modora. Átutazóban járt épp Odesszában. |
| ERKEL | Honnan hová? |
| LISZT | Nem emlékszem, barátom. (Lenyomja a sakkóra gombját.) Nagyon régen volt. Akkoriban találkoztunk előszor Carolynnal. Meg Odessza előtt, Galíciában. |
| ERKEL | Es milyen anyagból vannak ezek a figurák? (Fölveszi a leütött világos gyalogot.) |
| LISZT | Fogalmam sincsen. |
| ERKEL | Nem fa. Nem márvány. Nem csont és nem üveg. Nem fém. Jó súlyosak. |
| LISZT | (elveszi a bábut Erkel kezéből) Az a baj, tényleg nem emlékszem, mondott-e róluk bármit is a perzsa herceg. |
| ERKEL | Az ifju virtuóznak. |
| LISZT | (nyúlna a tábla felé) Nézzünk meg egy sötétet! |
| ERKEL | Parti közben vagyunk, Ferencem! (Leüti a sakkóra gombját.) Hogy gondolod? Csak úgy végigtapogatnád a figuráimat?! |
| LISZT | (lenyomja a sakkóra gombját) Barátom, ne veszítsd el a humorérzékedet. |
| (Liszt eltűnik a színfalak mögött, majd egy pár fehér cérnakesztyűvel jön vissza.) | |
| ERKEL | Az lehetetlen, hogy ne kaptál volna semmilyen történeti tájékoztatót az ajándékról, amikor a perzsa arisztokratád kezedbe nyomta a sakk-készletet! |
| LISZT | Nem emlékszem, Ferenc. Annyian nyüzsögtek köröttem aznap este! |
| ERKEL | Megnézted egyáltalán ott helyben a bábukat? |
| LISZT | Meg, persze, biztosan. |
| ERKEL | De csak váltottál egypár szót a herceggel? |
| LISZT | Hát persze hogy váltottam! Megköszöntem az ajándékát! |
| (Liszt fölhúzza előbb a bal, majd a jobb kezére is a cérnakesztyűt.) | |
| ERKEL | Mióta mindketten a Zeneakadémián lakunk, Ferencem, mért mindig énnálam (lenyomja a sakkóra gombját) sakkoztunk? |
| LISZT | Mert minden egyes alkalommal ragaszkodtál hozzá (lenyomja a sakkóra gombját), menjek föl én hozzád a másodikra. |
| (Liszt lehúzza a baljáról a cérnakesztyűt és odanyújtja Erkelnek.) | |
| ERKEL | Mire készülsz, barátom? |
| LISZT | Van pálinkád Gyuláról. |
| ERKEL | (elveszi Liszttől a cérnakesztyűt) Parancsolsz? |
| LISZT | Ezzel érvelsz, mikor sakkról egyezkedünk. Remek a gyulai pálinkád, hadd tegyem hozzá! Így aztán mért is ellenkeznék. De ma délelőtt ellenkeztem. Ma nálam sakkozunk. Pálinka nélkül. |
| ERKEL | Mért adtad ezt a fél párat ide? |
| LISZT | Húzd föl! A bal kezedre. Vagy tőlem a jobbodra is húzhatod. |
| (Erkel fölhúzza a jobbjára a kesztyűt, majd ballal lenyomja a sakkóra gombját.) | |
| LISZT | Most már megvizsgálhatjuk a perzsa herceg bábuit. |
| ERKEL | Hogyhogy? |
| LISZT | Ha szó szerint értjük a „piéce touché”-t (ballal lenyomja a sakkóra gombját), akkor a lépés kényszere csak a kézzel érintett bábukra vonatkozik. Tehát ha kesztyűvel nyúlok hozzájuk (a kesztyűs kezével levesz két világos figurát), akkor nem sértettem meg a szabályokat. |
| (Erkel ballal lecsapja a sakkóra gombját, a következő ütemben Liszt oda se figyelve szintén ballal ráüt a gombra. Erkel bal kézzel nyúl a gyalogjához, lép, b5, majd ballal lecsapja a sakkóra gombját.) | |
| LISZT | (a táblára néz) Nahát, Ferencem! |
| (Liszt bal kézzel fogja a futóját, leüti Erkel gyalogját, Fxb5, majd ballal lecsapja a sakkóra gombját.) | |
| ERKEL | Mészárszék! |
| (Liszt visszateszi a táblára a két saját bábuját, majd megfogják ketten az asztalt és megemelik.) | |
| LISZT | Ahogy az óra jár. |
| (Mindketten bólintanak, majd elfordítják kilencven fokkal az asztalt, így Liszt a bal oldalra kerül, Erkel a jobb oldalra. Maguk alá húzzák a széket, leülnek.) | |
| LISZT | (levesz egy világos figurát a kesztyűs kezével) Mintha nagyon-nagyon finom cukorból lenne. Nagyon finom kősóból. (Szimatolgatja.) Valami enyhén csillámos törtfehér ásványból. |
| ERKEL | Van szaga? |
| LISZT | Az útiláda bőrszaga. (Visszateszi a figurát, jobb tenyerébe fogja a már leütött világos gyalogot.) Gyanúsan súlyosak. |
| ERKEL | Talan ólommagjuk van. (Ballal lép, majd ballal lenyomja a sakkórát.) Huszár f6. |
| LISZT | Hogy értelmezed a szabályt, barátom, ha egy játékos megnyalja a bábuját, az von-e maga után bármilyen retorziót? |
| ERKEL | Lépnél? |
| LISZT | Hát persze. |
| (Liszt leteszi a már leütött gyalogot, aztán bal kézzel a lovához nyúl, Hf3, és ballal lenyomja a sakkóra gombját.) | |
| ERKEL | (ballal nyúl a bábuhoz) Királynő h6. (Ballal nyomja le a sakkóra gombját.) |
| LISZT | (bal kézzel d3) Figyeld csak meg, mindketten a bal kezünkkel lépünk! |
| ERKEL | Sőt, a sakkórát is a bal kezünkkel nyomogatjuk! |
| LISZT | Zavarba ejt a kesztyű, nemde? (Jobb kézzel csapja le a sakkórát.) |
| ERKEL | Dohányoztál már kesztyűben? |
| LISZT | Egyszer megpróbáltam kesztyűben újságot olvasni! |
| ERKEL | Lehetetlen, ugye? |
| (Erkel elővesz bal kézzel a bal zsebéből két kockacukrot, az egyiket leteszi Liszt elé.) | |
| LISZT | Mi ez, Ferencem? |
| ERKEL | Kockacukor. Ügyelek rá, hogy mindig legyen a zsebemben. Néhány konflislóval már odáig jutottunk. (Erkel kesztyűs kézzel leveszi Liszt egyik lovát, baljában ott a kockacukor, egymás mellett tartva egészen közelről nézi őket), végül is elég régen élek Pesten, hogy fölnyerítenek, ha beülök a kocsijukba. |
| LISZT | (ballal fölveszi a kockacukrot) Adjam ezt oda a másik lovamnak? |
| ERKEL | (megnyalja a kezében tartott lovat, majd a cukrot) Ez nem cukorból van, barátom. Nem is sóból. |
| LISZT | Milyen az íze? |
| ERKEL | Kóstold csak meg te is! |
| (Liszt leveszi kesztyűs kézzel a másik világos lovat, és megnyalja.) | |
| ERKEL | Milyen? |
| LISZT | Leginkább útiláda-ízű. Szerinted? |
| ERKEL | Van valami alig érezhető, mégis penetráns, gyönge utóíze. |
| (Erkel megnyalja még egyszer a lovat, Liszt is így tesz.) | |
| ERKEL | (megnyalja a kockacukrot) Nyald meg a cukrot is utána! |
| LISZT | (megnyalja a kockacukrot) Valóban, mintha lenne valami kesernyés utóíze. Ahogy a cukortól elüt. |
| ERKEL | Szerinted? |
| LISZT | Nincs ötletem. (Visszateszi a lovat.) Nézzünk meg egy sötétet is! |
| ERKEL | Hadd lépjek egyet még előtte! |
| LISZT | Parancsolj! |
| (Erkel bal kézzel Hh5, majd jobbal lenyomja a sakkóra gombját.) | |
| ERKEL | Te is lépj egyet! |
| (Liszt a tábla fölé hajol, nézi, és lép, Hh4, lenyomja a sakkóra gombját. Erkel rögtön utána Vg5, aztán lenyomja a sakkóra gombját.) | |
| LISZT | Remek kis parti! |
| ERKEL | Remek, remek! |
| (Liszt kesztyűs kézzel leveszi az egyik sötét lovat, és egész közel tartja a szeméhez. Erkel kesztyűs kézzel leveszi a tábláról a másik sötét lovat, és a szeméhez emeli.) | |
| LISZT | Ez meg mintha szénből lenne, nem? |
| ERKEL | Gyanús, gyanús. |
| LISZT | (mérlegeli a tenyerében) Ez is ugyanolyan nehéz. |
| ERKEL | Fogadni mernék, grammra ugyanannyi, mint a fehér lovak. |
| LISZT | (tüsszent) |
| ERKEL | Egészségedre! |
| LISZT | (még egyet tüsszent) |
| ERKEL | Egészségedre! |
| LISZT | (még egyet tüsszent) Köszönöm! |
| ERKEL | Egészségedre! (Ő is tüsszent egyet.) |
| LISZT | Egészségedre! (Tüsszent.) Miért ne tüsszenthetnénk? |
| ERKEL | Igaz, mért is ne tüsszöghetnénk? (Tüsszent.) |
| LISZT, ERKEL | (egyszerre tüsszentenek) |
| LISZT | Egészségünkre! |
| ERKEL | Egészségünkre! |
| (Visszateszik a táblára a két lovat.) | |
| LISZT | Magyarországra! |
| ERKEL | (tüsszent) Magyarországra! |
| LISZT | (tüsszent) |
| ERKEL | (tüsszent) A kisfiamra! |
| LISZT | A kisfiadra! (Tüsszent.) |
| (Csönd.) | |
| (A sakktáblára merednek.) | |
| LISZT | Mit látsz? |
| ERKEL | Látod te is? |
| (Csönd.) | |
| LISZT | Hallod? |
| (Csönd.) | |
| ERKEL | A két király… |
| (Csönd.) | |
| LISZT | Hallod? |
| ERKEL | Túlsuttognak mindenkit… Mindenki mást suttog… Ők ketten ugyanazt… |
| (Csönd.) | |
| ERKEL | (suttogva) Nyúlj be az asztal alá… |
| (Liszt lassan benyúl a lelógó terítő alá. Egy pár fehér cérnakesztyűt húz elő, az egyiket Erkelnek adja. Fölhúzzák a fél párat a bal kezükre mind a ketten.) | |
| LISZT | (suttogva) Egy ajtó az, vagy nyitva van, vagy csukva… |
| (Erkel benyúl az asztal lapja alá. Egy üveglapot húz elő, amely pont beleilleszthető a sakktáblát széltében felező vájatba. Mutatja Lisztnek, aztán a helyére illeszti az üveget.) | |
| ERKEL | Hallottad? |
| (Csönd.) | |
| LISZT | (suttogva) Ahogy az óra jár… |
| ERKEL | (suttogva) Cseréljünk helyet… |
| (Fölállnak, és az óramutató járása szerint kerülve helyet cserélnek. Leülnek, aztán előrehajolva nézik egymást az üvegen át.) | |
| ERKEL | Mit látsz az üvegen? |
| (Csönd.) | |
| LISZT | Valami furcsa gépet… |
| ERKEL | Miféle gépet? |
| LISZT | Egy csokoládéőrlőt. Látod te is? |
| ERKEL | Írd le milyen… |
| LISZT | Három nagy őrlődobja van. Látod te is? |
| ERKEL | Látom. Folytasd! Milyen? |
| LISZT | Egymással százhúsz fokos szöget zárva be, őröl a három dobja. Elhallgattak a bábuk… Csak a csokoládémalom kerekei forognak, az óra járása szerint, de csokoládé nélkül üresen… |
| ERKEL | Elhallgatott a két király. |
| (Csönd.) | |
| (Erkel egyszer csak kikapja a sakktábla tengelyéből és a földre ejti az üveglapot. Fölállnak, nézik a törött üveget.) | |
| LISZT | Ripityára tört a csokoládémalom… Édesből édeset… A keserűből keserűt… Vagy az üvegszilánkokat porrá őrölni… |
| (Csönd.) | |
| ERKEL | Hallod, megint elkezdtek sutyorogni… |
| (Mindketten visszaülnek a székükre. Megszólal Liszt La lugubre gondola című zongoraműve.) | |
| LISZT | A két király… |
| (Csönd.) | |
| LISZT | Mért is nem kártyáztunk inkább? |
| ERKEL | Most már mindegy, Ferencem. |
| (Liszt és Erkel lassan benyúlnak az asztal alá. Egy-egy tükröt húznak elő, melyek éppen akkorák, hogy egymásnak háttal beleilleszthetők a sakktábla tengelyének vájatába. Egymásra bólintanak, összepasszítják, és ketten együtt beillesztik a helyére a dupla tükröt.) | |
| LISZT | (suttogva) Fölsikítottak a királynők… |
| ERKEL | (suttogva) Fölnyerítettek a paripák… |
| (Csönd.) | |
| LISZT | A mi szerepünk itt ma ennyi volt, Ferenc. |
| (Fölállnak, és féltérdre ereszkedve nézik oldalról a bábukat.) | |
| LISZT | Mint egy alomnyi macskakölyköt, úgy fojtjuk vízbe őket simára kifeszített kettős víztükörbe… de kik ezek? |
| ERKEL | Nem tudjuk meg soha. |
| (Lassan fölállnak.) | |
| ERKEL | Nem jössz föl hozzám egy teára, abbé? |
| LISZT | Menjünk, Ferenc! |
| (Együtt el. A szín üres, a zene szól még néhány percig, aztán hirtelen abbamarad.) | |
| (Függöny.) | |