„Még Ronchamp-ban is voltunk, tudja, ahol le Corbusier kápolnája mered a dombon, a nagy gombahéjazattal a tetején, mint fölfordított barna csónak, belül az arabos lőrésekkel, mint egy arab erőd… ha beszikrázik a nap, villog a templom belseje, a Szűzanya úgy van elhelyezve a homlokzaton belül, hogy mikor megvilágítja a nap, végigvágódik hatalmas árnyéka egészen a torony belsejéig, ami vörösre van belülről festve, mint egy gótikus barlangtest… micsoda gyönyörűség!” (Gyurkovics Tibor)

„Paraguay az egyetlen ország, amelyiknek nincs tengeri kijárata! Ez a tudat összeszorítja honfitársaim szívet. Tudom, mások fölemlegetik, hogy Bolíviának sincs tengere. Nyílt titok, tisztelt uraim, hogy a mollendói országúton, Perun keresztül bármelyik bolíviai eljuthat az óceánig.” (Stanczik-Starecz Ervin)

„Feltünedeztek az égbolton a csillagok. A Dél Keresztje meg a többi jól ismert csillagkép meggyőzött: ugyanazon. a bolygón, a Föld nevű planétán vagyok, mint ahol születésem óta tévelygek, ugyanaz az Úristen vigyáz rám, mint mindenütt és mindenkor. Elalvás előtt nemcsak magamért imádkoztam, hanem az óriásokért és a törpékért is, kérvén kérve a Gondviselőt, maradjanak meg az Ítéletnapig, hiszen nélkülük nem kerek a világ.” (Gyárfás Endre)

„Mi értendő olvashatóságon? Ez felette igen ízlés-, műveltség-, illetve irodalomfelfogás-függő. Hogy ez relativista válasz? Az. De hát megfelel a tényeknek, sőt csakis ez felel meg a tényeknek. Másfelől én valóban relativista vagyok. Aki nem az, az szerény véleményem szerint hülye. Továbbá mint Tandori megmondá: »Én a költő – nem vagyok.« Einverstanden.” (Petri György)

„Utólag megannyiszor elgondolkodtam rajta, miért pont arra és nem másfelé vettem utamat, mi történhetett, hogy olyan csapásra tévedtem, melyen kerek ötven esztendeje jártam utoljára. Mint test! Merthogy mint lélek, olyan sokszor, hogy számát sem tudnám! Százszor, ezerszer, tízezerszer! Úgyannyira, hogy az a hely a valóságban már nem is létezett, csupán bennem. Volt, mint végtelenül messzi kísértetvilág, fölkereshetetlen, soha többé el nem érhető planéta. S jóllehet jártam a közelében, soha még csak eszembe sem jutott, hogy el is mehetnék oda. És a vakvéletlen, ami utamba vethette volna azt a helyet az eltelt kerek ötven esztendőben, gondosan vigyázott, hogy utamba ne ejtse! A véletlenek nagyon is tudják, hogy mit akarnak, kedves Holló!” (Kolozsvári Papp László)

1999. május – I. évfolyam 4. szám
Utazók, utazások

Kárpáti Kamil • Levél az Accademia d’Ungheria tetőszobrai közül • Augusztus nappali holdjához

Előtér

Gyurkovics Tibor • Az Istenlátta part

Évgyűrűk

Boglár Lajos • Énem brazil búvópatakjai

Ébert Tibor • Álmomban elbocsátottak

Nyírfalvi Károly • A metrón mindig mindenki morcos • tisztázás

Mustra

Kolozsvári Papp László • Kísértetek

Gyárfás Endre • Gulliver utolsó utazása

Pintér Lajos • Földmíves s magvető

Stanczik-Starecz Ervin • Hajón

Égalj

A Közép-európai Művésztelep és Szabadiskola alkotóinak munkái

Tállyai Európa-vízió

(Interjú Kerékgyártó Istvánnal, a művésztelep alapítójával és vezetőjével)

Csáji László Koppány • Café Oran, El Kahira, délután

Hetedhét

Antonio Tabucchi • Vigyori Kandúr

(Matolcsi Balázs fordítása)

Rotraud Sarker • Sziklasziget, Svédország • Breton nyárfák hajnali szürkületben

(Bata János fordításai)

Maria Pawlikowska-Jasnorzewska • Ikarosz-asszony • Galambok az esőben

(Cseh Károly fordításai)

Fénykör

Petri György • Szöszmötölni a nyelvvel

Marsall László • Tanulja meg, tanulja tovább

Zalán Tibor • A költészet választhatatlanság a

Sulyok Vince • Thaiföldi délelőtt

Kopogtató

Borbély Szilárd • A színpad

(Schein Gábor ajánlásával)

Peer Krisztián • Majdnem mozdulatlanul

(Poós Zoltán ajánlásával)

Ablak

Prózaporond

Toót H. Zsolt • Zarándokút a szavakért

(Sándor Iván • A szefforiszi ösvény)

Versles

Prágai Tamás • Délszaki tárlat

(Kárpáti Kamil költészete)

Kabdebó Tamás • Kárpáti Kamil hetvenkedése

Abonyi Mária • Ravenna