E számunk képzőművész vendége, Gáll Gregor István szobrászművész 1957. április 23-án született Veszprémben. Kerékgyártó István így ír róla: „Vannak művészek, akikben fokozatosan alakul ki a képzőművészet iránti érdeklődés, s hosszabb-rövidebb keresgélés után, lépésről lépésre haladva bontakoztatják ki művészetüket, s vannak, akik hirtelen érnek be, a spontán módon megjelenő belső képek a szükségszerűség erejével jelzik a követendő utat. Az előbbieket az objektívebb, tárgyiasabb, az utóbbiakat a szubjektívebb, kifejezőbb jellegű alkotásmód jellemzi. Gáll Gregor István az utóbbi alkotói típushoz tartozik.”

„Romániában 1956-ban a magyarországihoz hasonló forradalmi megmozdulásokra, fegyveres harcokra nem került sor. Noha itt is érezhető volt az 1955. júliusi genfi konferencia, valamint a sztálinista bűncselekményeket és személyi kultuszt elítélő XX. szovjet pártkongresszus erjesztő hatása, a legfelsőbb román párt- és államvezetésnek sikerült megakadályoznia a forradalmi hangulat kibontakozását, a magyarországihoz hasonló megmozdulások kitörését. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy Romániában a kommunista diktatúrával szemben nem volt elégedetlenség, hogy az országon nem sepert végig a magyar forradalommal való szolidarizálás hulláma.” (Tófalvi Zoltán)

„Ezerkilencszázötvenhatról szól ez az összeállítás. Ez is? Nem írtak már eleget erről az esztendőről? Lehet-e még hozzátenni a fájdalomhoz, hogy bele ne fásulna az olvasó? Lehet-e még többet mondani azok hősiességéről, akik nem akartak hősök lenni, csak élni szerettek volna; akiket az események ellenállhatatlan sodrása tett hősökké? Úgy szólunk ezerkilencszázötvenhatról, hogy a pesti puskaropogás és harckocsidübörgés, a mosonmagyaróvári sortűz hangja alig hallható benne. Annál inkább az erdélyi börtönök cellaajtóinak csapódása.” (Péter Miklós)

„A magyar forradalomnak a román hadseregben gyakorolt hatása feltáratlan. Dokumentumok hiányában nem ismerjük azokat az eseményeket, amelyek 56 őszén különböző katonai egységeknél bekövetkeztek. Csak romániai 56-os politikai foglyok beszámolóiból szerezhetünk tudomást arról, hogy néhány katonai körzetben a parancsnokok önálló katonai akciókba kezdtek, vagy éppenséggel keresték a kapcsolatot a korabeli romániai ellenzéki erőkkel.” (Gagyi-Balla István)

2001. október – III. évfolyam 8. szám
1956 Romániában

1956 Romániában

Leonida Lutotovici • Ez az az ősz…

(Csiki László fordítása)

Tófalvi Zoltán • Megbűnhődött magyarság

Péter Miklós • Hitükért vezekeltek

Tárlat

Gáll Gregor István szobrai

Kerékgyártó István • A lét antinomiái

1956 Romániában

Az elnémítás sarkantyúi

Egy Borgó-völgyi szikra

Nicolae Florescu • 1956 visszhangja a korabeli román irodalomban

(Szlafkay Attila fordítása)

Vintilă Horia • Jelképek, jelenések

(Csiki László fordítása)

Virgil Ierunca • Megtisztító történelem

(László György fordítása)

Dumitru Leontieş • Az országban, ahol újra forr a must • A szabadság zászlaja

Horia Stamatu • De profundis

Ştefan Aug. Doinaş • Az értelmiségi vallatása

(Csiki László fordításai)

Grigore Gafencu • utolsó üzenete az országhoz

(Farkas Jenő fordítása)

Hangírás

Föl kellett nőni

(Jasper Gyulával Nyilas Attila beszélget)

Jasper Gyula • Árnyéklét

Bartis Ferenc • 56-os bajtársaimnak • Utószó

„Az 1956-os magyar forradalom erdélyi visszhangjának kutatója gyakran találja magát szemben azzal, hogy a belügyi szervek jelentéktelen próbálkozásokat fújtak fel óriási „szervezetekké”, s ezáltal ártatlan emberek százait zárták börtönbe. Éppen ezért többszörösen ellenőrizni kell a periratokat, ítéleteket, bűnvádi ügycsomókat, hiszen a hírhedt Securitate malmára hajtja a vizet az, aki utólagosan „fegyveres összeesküvések”, „hazaárulások” sorozatával „igazolja” a román kommunista diktatúra több évtizedes terrorját. A magyar forradalom erdélyi, romániai visszhangjának bemutatásakor nem a „hőskeresés”, a „hőstermelés” mítosza, hanem a tények szigorú tiszteletben tartása vezérelt.”

Tófalvi Zoltán

A szerzőnek e számunkban közölt dolgozata részlet a budapesti Hamvas Béla Intézet kutatási programjában megjelenő Erdély mártírjai című kötetből.

Számunk anyagának összeállításáért köszönet illeti meg Dávid Gyulát, valamint Gagyi-Balla Istvánt; utóbbinak szerkesztés közben vettük halálhírét.

A román nyelvű anyag prezentálása Farkas Jenő és Csiki László érdeme.

A bukaresti Jurnalul literar című folyóirat főszerkesztője, Nicoale Florescu lapjának októberi számában összeállítást közöl 1956 román visszhangjáról. A román emigráció irodalmának kutatójaként évek óta gyűjti az anyagot egy nagyszabású irodalomtörténeti munkához. Kutatásai során bukkant rá a nyugati román sajtóban számos mára már elfeledett írásra, amelyből az alábbiakban közlünk néhányat. Én pedig néhány éve, az emigrációban megjelent 1956-os forradalomról szóló magyar antológia román verseit adtam át neki. A két szerző Dumitru Leontieş és Leonida Lutotovici eddig ismeretlen, de talán az újabb kutatások felszínre hoznak néhány adatot róluk.
    Ezúttal is köszönetet szeretnék mondani Nicolae Florescu úrnak szíves közreműködéséért.

Farkas Jenő

E számunk megjelentetését támogatta a XX. Század Intézet.