E számunk képzőművész vendége, Gyulai Líviusz grafikus 1937-ben született a romániai Baróton. A Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János és Ék Sándor tanítványa. Műfajai a rézkarc és a fametszet. Könyvillusztrációval és animációsfilm-készítéssel is foglalkozik. Olaszországban és Angliában tett tanulmányutat. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1964-ben Lipcsében oklevelet, 1970-ben Firenzében aranyérmet nyert. Munkácsy Mihály-díjas (1973), érdemes művész (1989), Magyar Művészetért díjas (1998).

„A cenzúra, mert volt cenzúra, ezért engedte át a voltaképpeni antikommunista szatírák jó részét, mert nem az ideológiát, nem az apparátust, hanem a hatalmat megtestesítő hitvány figurákat tették nevetségessé. De ez volt az az ostya, amelyikkel le lehetett nyeletni a hatalommal a keserű pirulát.” (Szalay Károly)

„–    Mi van, Karcsikám, mér szomorkodik? Tán nem volt elég a napi granulát? – kérdezi Bögyös Gitta Vinyl Károlyt.” (Ficsku Pál)

„Mire az állatok királya elbújhatott volna, már a járőrkocsi hátsó ülésén találta magát. »Halljuk, kicsoda maga? Anyja neve? Pontos lakcíme? Van egyáltalán valami igazolványa?« – kérdezték tőle a rendőrök, de az állatok királya csak tanácstalanul zihált, és üresen nézett maga elé.” (Fehér Béla)

„a frászt rádhozza, a szüleit átkozza / minden hétvégén töltött káposzta / hosszú a nap, és kurta a perc / gyere, mucikám, lesz egy kis taperc” (Garaczi László)

„Amikor Börcsök Cézár Zsolt teljes jártasságot szerzett a nagyvilági imidzsben, és százszázalékos biztonsággal oda tudta csattintani bárki emberfia neve mellé azt, hogy »úr«, kikapta az örökséget – a metálturbó öltönyt, a maroktelefont –, és elindult szerencsét próbálni.” (Bratka László)

2000. január–február – II. évfolyam 1. szám
Vidám kínpad

Gyöngy Dorisz • Márgamánia

(Szondi György anagrammái)

Előtér

Szalay Károly • Napjaink humoráról

Évgyűrűk

Sajdik Ferenc • A víg kedély tartaléka

Báthori Csaba • Bestiarium literaricum

(A vasistván • A határgyőző • A szabólőrinc • A mikszáth)

Bárdos József • Figurae literaris

Kotász Zoltán • (A falu bolondjának vallomása a fülemüle-perben)

Szaszovszky József • Napszakok • In profundis

Hannelore Arschöle • Álomnászút

(Közli Károlyi György)

Horváth Ferenc • Újévi köszöntő

Mustra

Solymár József • Mi van a balszárnyon? • A notesz • Szabadjegy • Remények és nyeremények

(Németh Jenő hagyatékából)

Békés Itala • Komolytalanságok

Tandori Dezső • Párizsi regényversek

Hetedhét

Vlagyimir Vojnovics • Ivan Csonkin katona élete és különleges kalandjai

(Hetényi Zsuzsa fordítása)

Josep Vallverdú • Legyen egy sziget

(Arató János fordítása)

Marcel Mureşanu • A tanulság a végén • Te következel

(Lászlóffy Csaba fordításai)

Franz Hodjak • Reggeli litánia • Haragos pillanat

(Szlafkay Attila fordításai)

Mileta Prodanović • Reménysugár kelet-európaiaknak

(Bognár Antal fordítása)

Tárlat

Gyulai Líviusz munkái

Feledy Balázs • Varázslat, irónia, bravúr

Róth Ilona • A nevetés

Határ Győző • Bölcsesség végórája

Fénykör

Petőcz András • Néhány szó a költészetről

Kukorelly Endre • Ez rendben van, végtére is így hívják a cukrászdát

Pintér Lajos • Semmi

Fehér Béla • Az üres zsebű oroszlán

Garaczi László • Méla rap verzió

Ébert Tibor • A vérnyomásmérő és az élősdiek

Gyárfás Endre • Két kesernyés • A tragédia komédiája

Bratka László • Felhős

Lászlóffy Csaba • Képtelen „találmányok”

Vass Tibor • Próbatömés

Fa Ede • Egy írótollról

Erdélyi Z. János • Vágy • Ki hitte volna?

Papp Zoltán • Táplálkozás a téli Alpokban

Kopogtató

Zöldy Pál • „Jaj nekünk, Uram…”

(Jelenczki István ajánlásával)

Ficsku Pál • Bababőr

(Bozsik Péter ajánlásával)

Ablak

Prózaporond

Toót H. Zsolt • Forma nélkül, keretek között

(Forgách András • Aki nincs)

Versles

Prágai Tamás • „…hova tűnt ez a minden…”

(Varró Dániel • Bögre azúr)

Rudnai Gábor • Mosoly, vigyor, kacagás

(Karinthy Frigyes A cirkusz című novellájának elemzése)

Léphaft Pál és Keszég Károly • A Vidám kínpad vendég artistái

(Sajdik Ferenc, Lászlóffy Aladár, Sütő András)