E számunk képzőművész vendége, Németh János Zalaegerszegen született 1934-ben, szülővárosának a népművészet hagyományait egyéni látásmóddal továbbépítő Munkácsi Mihály-díjas, SZOT-díjas, Gádor István-díjas keramikusművésze, díszpolgára, érdemes művész. Köztéri agyagszobrai, domborművei állnak Zánka, Zalaegerszeg, Harkányfürdő, Szombathely, Kecskemét, Vonyarcvashegy mellett Helsinkiben, Új-Delhiben és Camberrában is.

„Az első világháború és a trianoni békediktátum után nyolc esztendővel születtem. Vas megyei szülők gyermekeként, Kispesten, a »néhai« Damjanich utca 8. alatti családi kisvendéglőben. A stremi vízimolnár lánya, Göndöcs Terézia és a körmendi kéményseprőmester fia, Sinkovits Jenő főpincér elsőszülött fiúgyermekeként. Mivel a famíliában is első fiúunoka voltam, az örömteli bemutatásra kétéves koromban vitt édesanyám vízimolnár Göndöcs Lajos nagyapámhoz Strembe, igaz, már útlevéllel, tekintve, hogy az most is Burgenlandhoz tartozik. Íme első találkozásom a történelemmel! Ettől kezdve folyamatosan vettem részt magyar történelemórákon szüleim s nagyszüleim térdén lovagolva.” (Sinkovits Imre)

„Ekkor a pavilon kapuján kilép egy asszony. Gyerekkocsit húz maga után, legördíti a lépcsőn, odahúzza a férfi mellé, a vállára dől. A gyerekkocsi üres. Az asszony sír.
    Mindketten az ablakot bámulják. Arcuk sápadt a műtőből kivetülő hideg kvarcfénytől. Az asszony arcán lecsurognak a könnyek, belefolynak a szájába. Egyszer odanyúl, hogy felitassa, de félúton megáll a keze.” (Örkény István)

„Az író éppen színházba ment. Milyen édes gondolat, csupa rezgő szépség, lehet, igen, történhetnek még finom dolgok, új cipőben, dekoltált ruhában talán én is elmegyek egyszer még színházba, feltámadt bennem a remény, hullámaitól a mellem is dagadni kezdett (nem is árt neki, ahogy elnézem a nagyvárosi nőket), csak a tenyerem nem mutatom senkinek, azt nem, bárhol leszek is.” (Lovas Ildikó)

1999. június – I. évfolyam 5. szám
Papírpódium

Évgyűrűk

Sinkovits Imre • A sosem felejthetők

Sárándi József • Mezsgyén

Emlékezet

Örkény István • Várakozók

Földes Anna • Örkény István szerencséje

Gombos Katalin • Gyertyagyújtás

Kassai Ilona • Faluszínházi évek

Határ Győző • Gabaly-nóta

Mustra

Lukáts János • Az öreg Will

Jász István • Drámajáték

Hetedhét

Adam Mickiewicz • Ősök

(Bella István fordítása)

Danyiil Harmsz • A szdügr appr története

(Bratka László fordítása)

Tárlat

Németh János kerámiái és agyagszobrai

Juhász Ferenc • Ősteremtő boldog áldozat

Tandori Dezső • „A legszűkebb kör a legtágasabb” • Hogy nincs kijárat

Kopogtató

Jász Attila • az emlékezet szertartásai

(Borbély Szilárd ajánlásával)

Gál Ferenc • Ódák és más tagadások

(Peer Krisztián ajánlásával)

Lovas Ildikó • Rózsák

(Kapecz Zsuzsa ajánlásával)

Baranovszky Edit • Vajdasági ének

Timár György • Irányok • Hárman • Októberi pasztell • Hat haiku

Lászlóffy Csaba • Az Éden helye, a semmi • A lecke illusztrációja

Szegedi Kovács György • Diófa alatt • Sebek csöndjéből • Kis tüzek

Budapest nem Kolozsvár, hanem Los Angeles felé tart

(Beszélgetés Taub János rendezővel)

Ablak

Bécsi Tamás • A színházelmélet és a kritika lehetősége a századvégen

Szakolczay Lajos • A nemzeti idoltól a (poszt)modernizált borbélytányérig

Lábady Zsombor • Mindhalálig Mizantróp

(Gondolatok Garaczi László színpadi játékáról)

Szentmártoni János • Minden mindennel összefügg

(Koppány Zsolt A munkanélküliség diszkrét bája)

Versles

Prágai Tamás • Senkinémasága

(Barna T. Attila • Senkinémasága)

Prózaporond

Toót H. Zsolt • Kolozsvári kalifák körében

(Kolozsvári Papp László • Holló úr

(Szappanos Balázs • Apokrif történetek)

Égalj

Zalaegerszeg

E számunk megjelenését Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatta.