Györgyi Csaba

Györgyi Csaba eddig megjelent négy kötetében, önálló műfaj-kísérletként, nollák találhatóak. A nolla szó a novella rövidülése, és egy olyan, általában 3-15 soros, metafizikai témát érintő prózaverset jelöl, amelyet paradoxon, abszurd helyzet vagy meghökkentő, jelzős szerkezetek halmozásával megvalósított intenzív, tömör kifejezésmód jellemez.

Maga a szerző a negyedik kötet elején így vall erről az új irodalmi jelenségről: „a nolla mint forma, nem cél, sőt, még csak nem is egy jól kézhez szoktatott eszköz, hanem a valóság irodalmi ábrázolására irányuló szellemi törekvésnek a térhez-időhöz történő hozzálassulása, vagyis egy kísérlet a lényeg láthatatlanságát létrehozó és fenntartó értelem minden egyes elemének újragondolására.” Basa Viktor szerint „a filozófiailag is rendkívül precíz tételek mellett megjelenő metaforikusság, illetve az elbeszélések lineáris idejének megbomlása okozza, hogy ezek a kiindulásuknál prózainak intencionált szövegek újra és újra átlirizálódnak, és a nollák világa próza és líra közötti feszültségben oszcillál”. Hegyi Zoltán úgy véli, hogy a nollák „rövid, gyakran szürreális képekkel, szokatlan asszociációkkal tágabbra nyitott mini novellák… meglehetősen filozofikus, gyakran szemlélődés- és ritkábban cselekvés-pozícióból születő félpercesek”. Batári Gábornak az az álláspontja, hogy a nollák „prózaversek vagy vers-prózák, puszta versek vagy másodpercesek… novellinák… átmenet a próza és vers között”. Alföldy Jenő ezzel szemben a háború előtti, krokinak nevezett újságtárcákkal hozza összefüggésbe a nollákat, míg mások az Espresso Stories elnevezés mellett törnek lándzsát! A legjobb természetesen az, ha senki nem tör el semmit, és maradunk a nolla szónál, mint műfajcímkénél!

Györgyi Csaba jelenleg Budapest Főváros Levéltárában dolgozik levéltárosként, és a szabadidejében digitális grafikákat készít (⇒Signa in Spatio), illetve a Youtube-on tart fenn két csatornát (⇒Vendégszöveg Blog; ⇒Manna Percek).