Szerkesztői Archívum: Kállay Kotász Zoltán

Deim Pál kötetének bemutatója Szentendrén

március 24th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

Meghívó A Napkút Kiadó s a Pest Megyei Könyvtár derűvel invitálja a festőművész barátait s az érdeklődőket Szentendrére DEIM PÁL


Radmila Hrisztov: Több élet, szimultán

március 23rd, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

  Interjú Bognár Antal író, műfordítóval Mikor és hogyan döntött úgy, hogy műfordítói karrierjét is elkezdi építeni? Nem készültem fordítónak.


Botos Ferenc: BERDA ÉNEKEK

március 22nd, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

  Egy derék malamutról sorsodban osztozom én is, te derék malamut bármily furcsán hangozzék is ez első szóra! a zord


Hegyi Zoltán Imre: Nemes Nagy Ágnes – Szobrokat vittem (vers és dal)

március 22nd, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

  Szobrokat vittem a hajón, hatalmas arcuk névtelen. Szobrokat vittem a hajón, hogy álljanak a szigeten. Az orr s a


Dénes Katalin: Alkonyat

március 21st, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

  maradj velünk, Uram, mert esteledik és lemenőben már a Nap, vörös köntösében tücsökzenét hallgatni mellénk ült az alkony, átölel


Radócz-Talpas Ilona: Három vers

március 20th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

 Apám helyett   Hiába sokáig vártam hogy egyszer csak megjelensz megállsz előttem jelentőségteljesen az egész csak buta tréfa volt ezt


Hegyi Zoltán Imre: Pilinszky János – A mélypont ünnepélye

március 20th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

  Először meg kell érteni a címét. A mélypont. A legegyszerűbb asszociáció a háború, a legsimább, a legbiztonságosabb. Sokan érezték


Dittrich Panka: Csend ölelésben

március 19th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

  levelek még tegnapért vezekelnek avarban küzdenek az enyészettel fűszálakon füst-ezüst harmat cseppen majd elszenderül reggeli leheletben kopasz fán kóricál


Szirtes Gábor és Szondi György köszöntése (2016. március 24.)

március 18th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

 


Dénes Katalin: Játékkard

március 18th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

  ezt akartad: játszani életet és játszani halált a halálig, volt játékkardod, beledőltél néha és kiáltottál: nem én voltam! volt



Back to Top ↑