Tornai Xénia: Ideát

Kedves Vásárlónk!

Megrendelt könyveinket (folyóiratpéldányainkat) a banki átutalásos fizetést követően postai úton veheti át. A feltüntetett postaköltség egyetlen példány feladására vonatkozik.

Számlaszámunk:
11713012-21181665
Cédrus Művészeti Alapítvány

A küldeményeket igyekszünk a megrendelés beérkezését követő napon, de legkésőbb három napon belül postára adni.

Lehetőség van a kiadványt kedvezményesen a szerkesztőségben is megvásárolni:
Cím: 1136 Pannónia u. 6.
Tel: +36 30 511 3762

Köszönjük, hogy vásárlásával értékeli munkánkat.

Versek

148 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024
ISBN: 978-615-6180-92-6

eredeti ár: ~~2500 Ft~~
webshop ár:
2 000 Ft + 700 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás:

A költő második kötetének versei a valóság megismerésének lehetetlenségére világítanak rá. Álom és realitás, múlt és jelen, égi és földi, a körülmények véletlen szülte kényszere és az emberi akarat valóságformáló ereje – látszólag egymásnak feszülő jelenségek, melyekben mégis mindig benne rejlik az ellentéteket egésszé oldó harmóniára törekvés. Ennek a földi utazásnak, az ideát-létnek mindenben ott lüktető kettősségét járják körbe e gyűjtemény darabjai.

A kötet öt ciklusból épül. A mustrául kínált két vers a Beavatás című záróegységből való.

Na’Conxypanban hull a hó
Gulácsy Lajos emlékére

Na’Conxypanban hull a hó.
Már éppen térdig ér.
Álom szitál. Oly izgató!
A csend is ily fehér.

A tél üvegjén mennyi jég!
Az alkony tündököl.
Ott künn tucat narancs-nap ég –
Zsonglőr dobálta föl.

Hiába fagy, a bár meleg,
A csésze gőzölög,
És benn a fényben unt telek
Nyugalma füstölög.

Az ablaktáblán pára foly:
Egy sóhajtásnyi vágy –
Akár a lányok titka, oly
Pironkodó, de lágy.

A kávéházi szegleten
Egy barkó révedez,
S a messze fényű végtelen
Valója része lesz.

Csodát fogan a képzelet,
És emberarcot ölt.
A délibáb sző végzetet –
Ez másvilági föld.

Na’Conxypanban volna jó,
Hisz ott zsibong a vér!
A csend szitál. És hull a hó.
S az álom égig ér.

Budapest, 2023. december 16-17. éj

A fű hegyén

Az esti fény, mi fenn lebeg a hullám taraján,
A harmatcsepp a fű hegyén, az álmos délután,
A néma köd, ha kél a hold egy őszi éjjelen,
Már benne szőve ott lapult a Tervben végtelen.

A tested adta cseppnyi tér, mi gúzsba mégse köt,
Felfogni ezt a perc-időt az érzék, mind az öt,
S a lélek-csendnek ős ölén kinyíló gondolat –
Az égiek bizalma fent, közéjük ez vonat.

Az Isten az, ki benned él: te zenged ritmusát.
Szent lényege a Lét maga, mit lényeden mos át.
S e körfolyásban életed, mint suttogás, zenél:
Az ősi Tervnek részeként te vagy az út s a cél.

S ha új tavasz csicserg a fán, és nedves már az ág,
Ha zöld a sarj, s nyers földszagot lehel a hóvirág,
Ha nyílik arc, s a rózsapír befutja két felét,
A Terv bevált, a gép forog, és megfogant a Lét.

Budapest, 2022. augusztus 24.