Pécsi Ilona: Már elég
augusztus 10th, 2016 | by Napút Online
Lelkünk fehér szirmain több csepp vér nem fér el, itt nem issza be a föld, nem nyeli el a
Szerkesztői Archívum: Napút Online
Kipke Ágnes: Éppen (Három vers)
augusztus 10th, 2016 | by Napút Online
(Éppen) Túlokos telefon. És mint aki üzen: 156 kép a galériában. Így lehet: megérzi a késztetést, a vágyat, a
Dávid Adél: A világ legnagyobb cipője (102)
augusztus 10th, 2016 | by Napút Online
Mintha második cipőmbe lépnék, hordoz zötyögve az öreg villamos. Nyálfoszlányom letörölve rohanok, tömbházat, gépjárművet legyűrve, de végül mindig feljutok.
Mukli Ágnes: Lepkesors (Három vers)
augusztus 10th, 2016 | by Napút Online
Simulj… Árulóm vagy, földbe gyökerezett lábad. Folyónk kékjén csillámló, furcsa varázslat, úszik félénken szeplőtlen szédületben, gyönyörétől fénylik, Napunktól cserzetten.
Tamási Orosz János: Ennyi maradt: nézni (Két vers)
augusztus 9th, 2016 | by Napút Online
Apollinaire-boulevard 64 úgy alszom itt mint vacogás a száj sarkában szegetlen kendő letépett kép a táj a fotón mélynyomott
Hétvári Andrea: Emzéperiksz a Balatonon
augusztus 8th, 2016 | by Napút Online
avagy hogyan fogott ki az emberiségen a kékséges semmi Máshol valamiképp más. Nagyapa városkájában az órák egész más
Fodor Miklós: Prágai Tamásról (műelemzések)
augusztus 7th, 2016 | by Napút Online
A megingás pillanata – avagy a világformáló akarat meghasonlása Prágai Tamás Sötétvilágos című verseskötetének világképéről Sötét és világos
Bolgár, magyar két jó barát (Szondi György-interjú)
augusztus 6th, 2016 | by Napút Online
A Présház webportál interjút készített Szondi Györggyel, lapunk főszerkesztőjével. Alábbi linken megtalálható a cikk teljes szövege: http://preshaztarsasag.wix.com/preshaz#!east/cg8d Illusztráció:
Hendi Péter: Olympia
augusztus 6th, 2016 | by Napút Online
Ott ültünk mindannyian a virtuális nézőtéren és vártuk az aranyat… Az Aponyi bácsi, akiről az utcában mindenki tudta, hogy
Horváth Ferenc: Utazás a szívem körül (Két vers)
augusztus 5th, 2016 | by Napút Online
Egy tarokk-kör honlapjára Hogy végül is kikopunk a világból, jelzi például térdünk fránya porca: azt, hogy reményünk hiába világol,
