Julius Frömmel: Az Én Németségem, Misch Ádám emlékére (versek)
•
Az Én Németségem
Meine Deutschtum bedeutet…[1]
…hogy gyermekkoromban, nyáron hazalátogatott Margit néni.
Emlékszem jól a Stuttgartból hozott szatyornyi cukorkára,
mert olyasmit itt a Közértben nem lehetett kérni…
Szövőnő volt. Emlékezett –e még a soroksári leánykorára?
Hiszen azt kiradírozta, hogy férje felvette a német egyenruhát.
Ich habe den Deutsch schon in Gymnasium als Fremdsprache gelernt.
… és sosem láttam a másik rokonom, Köttinger Tibi bácsit,
a tépett hadifoglyot, aki egy percig sem volt katona
csak „untauglich” esztergályos, de ez mit sem számít,
a béke első napján málenkij robotra hajtották tova.
Megúszta szerencsésen, nem kapta derékon a döghalál.
„Da ist aber nicht alles so ausführlich geschrieben,
so grausam und unbarmherzig, wie es in Wirklichkeit war.”
Szibériában talán egy latrinába lökhették volna,
de csak egy levelet kapott, hogy nem csak hazája,
hanem szerető felesége is végleg lemondott róla.
Újra férjhez ment, ezért haza már nem várta.
Keresett hát új feleséget a fogolytársai közül.
Brassóban szász lett, (papíron román) és hetven éves,
mikor „haza” költözését Kohl kancellár megsegítette,
hogy öregkora nyugodt legyen és emberséges:
egy „Social-wohnung” és német nyugdíj egy kevéske…
Nürnbergben hunyta le örökre, sokat látott szemét.
Most németül kellene írnom róluk,
azok nyelvén, akik nem találtak soha többé haza.
Es geht nicht…. Nem megy…
Schwagerbruder! Sei mir nicht böse!
Ich bin schon ein assimiliert Ungar.
[1] Az eredeti magyar szövegben szereplő német kifejezések írásmódját akkor is megtartottuk, ha azok a nyelvhelyesség és helyesírás normáitól eltérnek.
Meine Deutschtum bedeutet …[2]
… dass in meiner Kindheit Tante Margit im Sommer nach Hause kam.
Gut erinnere ich die Tüte voll Bonbons, die sie aus Stuttgart mitbrachte,
denn so etwas konnte man bei uns im Laden nicht bekommen …
Weberin war sie. Erinnerte sie sich wohl an ihre Jahre in Soroksár?
Denn sie hat ausradiert, dass ihr Mann die deutsche Uniform anzog.
Ich habe den Deutsch schon in Gymnasium als Fremdsprache gelernt.
… und meinen anderen Verwandten, den Köttinger Tibi, hab’ ich nie gesehen,
den zerlumpten Kriegsgefangenen, der keine Sekunde Soldat gewesen war,
nur ein „untauglicher“ Drechsler, aber das ist ganz egal,
am ersten Friedenstag wurde er zum Malenkij robot weitergetrieben.
Er ist davongekommen, der schwarze Tod erwischte ihn nicht.
„Da ist aber nicht alles so ausführlich geschrieben,
so grausam und unbarmherzig, wie es in Wirklichkeit war.“
In Sibirien hätten sie ihn vielleicht in die Latrine stoßen können,
aber er bekam bloß einen Brief, nicht nur seine Heimat,
auch seine liebende Frau hatte ihn endgültig fallen gelassen.
Sie hatte wieder geheiratet, so wartete sie nicht mehr auf ihn.
Also suchte er sich eine neue Frau unter den Mitgefangenen.
In Kronstadt wurde er Sachse (dem Papier nach Rumäne) und siebzig Jahre,
als Kanzler Kohl ihm bei seiner „Heimkehr“ half,
damit er sein Alter ruhig und menschenwürdig verbringen könne:
eine „Social-wohnung“ und eine deutsche Rente sind ein bisschen …
In Nürnberg schloss er seine Augen für immer, die so viel gesehen hatten.
Jetzt müsste ich auf Deutsch, auf ihrer Sprache,
über all die schreiben die nie wieder nach Hause fanden.
Es geht nicht … Nem megy …
Schwagerbruder! Sei mir nicht böse!
Ich bin schon ein assimiliert Ungar.
Aus dem Ungarischen von Eva Zador
[2] Die kursiv gesetzten Stellen sind im Original Deutsch und wurden unabhängig von ihrer Richtigkeit beibehalten.
Julius Frömmel: Kapu világok közt (60×40, akril, farost, 2016)
Misch Ádám emlékére
Hiába szólítom a mestert,
Ő átlépett az igazi csendbe.
Lelke egyedül van,
Mint képeit festve.
Tanítása már csendből áll,
És nem gáncsolják szavak,
Lábbal nem tiporható,
A hívek vállára állnak.
Tanítása kézzel nem fogható,
De mutatja nyitott tenyér,
Szemmel láthatatlan,
De festményekben él.
A februári fagy arcát ikonná tette.
Istennel eggyé vált, mert istent kereste.
1995 tavasza
Illusztráció: a szerző akrilfestményének felhaszn.
Ezek is érdekelhetik!
Nemzetiségi kultúra és művészet Magyarországon. Kerekasztal-beszélgetés (2. rész) / Előadások →
Nemzetiségi kultúra és művészet Magyarországon. Kerekasztal-beszélgetés (1. rész) / Filmfelvétel →
Kovács Kristóf: „Legyen a templom a magyarosítás eszköze?” →
