Kiss Leila – Szarvas Réka: Anyagyilkosság a színpadon

Magyar Elektra Valló Péter rendezésében a Vígszínházban

Egy dráma, ami egyszerre antik görög és magyar.

Az előadást 2025 november ötödikén tekintettük meg Gál Réka Ágota, Brasch Bence, Kovács Patrícia és Kovács Tamás főszereplésével^{^[1]}. A darabot Bornemissza Péter szövegének Móricz Zsigmond átdolgozása alapján Valló Péter alkalmazta színpadra, melynek premierje 2023. december 16-án volt. Számunkra ez egy izgalmas és új élmény volt, mert eddig csak olvastuk a görög drámákat, színpadon most láttunk először.

A Házi színpad a Vígszínház négy játszóhelye közül a legkisebb, körülbelül hatvan férőhelyes. Egy rendkívül intim tér, ahol a szárnyukat bontogató művészeknek és kísérletező vagy kortárs daraboknak adnak lehetőséget. A Magyar Elektrának kifejezetten jól állt ez a kis játéktér, ennek köszönhetően nem veszett el a fókusz a karakterek vívódásairól. A darab rövid, egy óra negyvenöt perc hosszú szünet nélkül, ami pontosan elegendő idő a cselekmény kibontakozására.

A történet szerint Agamemnón királyt, felesége Klütaimnésztra és szeretője meggyilkolják majd zsarnoki uralmat vezetnek be. Lányukat, Elektrát azonban mélyen megrázza apja halála. Gyásza haraggá formálódik az idő során és elhatározza, hogy bosszút áll. Eltökélt tervébe lánytestvérét Chrisothemist és fivérét Oresztészt is bevonja. A cselekmény végére elégtétele beteljesülést hoz.

Szophoklész Kr. e. az 5. században alkotta meg egyik legnagyobb művét az Elektrát, majd 2000 évvel később Bornemisza Péter vetette papírra ennek legelső magyar átdolgozását a Magyar Elektrát. A két dráma között találunk hasonlóságot, különbséget de egy biztos, mindkettőnek megvan a maga társadalmi, kulturális és írói atmoszférája.

Szophoklész tragédiájában egyértelműen az ókori görög kultúra, az akkori vallás Istenei, a jambikus verslábak és az ember lelki vívódásai kapnak teret. Bornemissza mindezt a saját világlátására fordítja le, így tehát magyar nyelven, a reneszánsz kultúrának megfelelően, a keresztény vallással átitatva meséli újra Elektra történetét. Ahogy azt Rosznáky Emma fogalmazta meg kritikájában:

A Magyar Elektra esetében nem csupán fordításról beszélhetünk, hanem magyarításról, vallási-ideológiai átformálásról, voltaképpen önálló műről, hiszen Bornemisza Péter, bár megtartotta a mükénéi görög tragédia cselekményét és helyét is, jócskán a saját, 16. századi világképére formálta át a darabot. Ahogy maga is megjegyzi a cím után: „Nagyobb részre fordíttatott, és az keresztényeknek erkölcsöknek jobbításokra például szépen játéknak módja szerint rendeltetett” – hát így lett keresztény példázattá a mitológiai történet, iskoladrámává a görög klasszikus.

Hangsúlyosabbá válik a bűn és bűnhődés között kapcsolat, miszerint Isten úgyis megadja a szereplőknek való szenvedést hiszen megszegik a tízparancsolat tételeit. (Ne ölj, Tiszteld anyádat és apádat, Ne paráználkodj, Ne kívánd felebarátod házastársát.) Így egyfajta tanító példázatként tárja elénk Elektra szenvedését és felszabadulását. Szophoklész művében inkább a lelki vívódások és az olvasóban felmerülő kérdések boncolgatása a lényeg. Kisebb eltéréseket is felfedezünk mint például: nevelő helyett a mester karaktere valamint Parasitus személye aki a hatalom talpnyalója, valóságos parazitaként élősködve az uralkodó pár vagyonán. Ő Szophoklész művében nem jelenik meg.

Az ajánló szerint ha az angolok eredetiben játszanak Shakespeare-t, akkor itthon miért is ne lehetne egy körülbelül ötszáz éves művet eredeti nyelvezettel játszani. 1929-ben Móricz Zsigmond átdolgozta a szöveget, hiszen Bornemissza Péter akkor alakítja át a művet, amikor a magyar nyelven írás kezdetleges volt. Az újítás után sokkal érthetőbbé vált, mégis archaikus maradt. A darab megértése számunkra nem volt nehéz, az antik drámákkal összevetve könnyebb volt a nyelvezete.

A színészek játéka egészen magával ragadó volt, gyönyörűen ábrázolták a gyászt, a fájdalmat vagy a kevélységet. A színpadi jelenlétük magabiztosságot sugárzott, ami meglátásunk szerint elengedhetetlen egy görög tragédia hű ábrázolásához. A főszereplőt, Gál Réka Ágotát emelnénk ki leginkább, kinek hátborzongató és megható siratóéneke testvéréhez egy nagyon különleges elem volt az előadásban.

Az antik hagyományos színház értékeinek megfelelően jellemző volt a kevés kellék használata, főként anyagokra és érzetekre hagyatkoztak. A víz és a fehér tógák, melyet imádkozáshoz és áldozáshoz használtak, a megtisztulást, a bűnbánást és az Istenbe vetett hitet jelképezhették. Megjelent az arany, az ékszerek mint a hatalom szimbóluma, a bor, a szőlő pedig a görög kultúra avagy szintén a fényűzés részeit képezik. A jelmezek jelenkoriak voltak, azt gondoljuk, hogy ez a darab mondanivalójának kortalanságára reflektál.

A kivitelezés technikai szempontból modern eszközökre épített, főleg a világítás tekintetében. Fénycsövekkel igyekeztek a színeket hangulatokká alakítani. Például az aranysárga a szórakozást. a lila szomorúságot sugározta.

Véleményünk szerint élvezhető volt a darab, nem számítottunk arra, hogy ennyire tetszeni fog nekünk. Ha valaki szeretne egy antik tragédiát megtekinteni közérthető mondanivalóval, megérintő játékkal és egy kis magyar vonatkozással, meleg szívvel ajánljuk a Vígszínház Magyar Elektráját.

^{^[1]} Az előadásban Elektrát Szász Júlia és váltásban Gál Réka Ágota játssza, Clitamnestrát Kovács Patrícia alakítja, Aegistust pedig Bölkény Balázs vagy Brasch Bence formálja meg. Parasitus szerepében Orosz Ákos látható, a kart Balázsovits Edit képviseli, Orestest Kovács Tamás játssza, a Mestert Zoltán Áron alakítja, Chrisothemist Virágh Panna, Piladést pedig Liber Ágoston kelti életre. Az előadásban továbbá közreműködik Tóth Klaudia és Magyar Lili Anna is. Az alkotócsapat munkáját Kovács Krisztina dramaturg segítette, a díszletet Horváth Jenny, a jelmezeket Benedek Mari tervezte, a koreográfiát Hojsza Henrietta készítette, a zenei munkatárs Termes Rita volt, míg a világítást Csontos Balázs tervezte. A rendező munkáját Efstratiadu Zoé rendezőasszisztens, Szántó Száva dramaturg-asszisztens segítette, az előadás lebonyolításában Röthler Balázs és Wiesmeyer Erik ügyelők, valamint Szarvas Éva súgó működtek közre, a hangfelvételeken pedig Gyulai Csaba, Szokolay Dongó Balázs és Zoltán Áron zenészek hallhatók, külön köszönet illeti Hegedűs D. Gézát a keretszöveg mondásáért.