CSEND, ISTEN (létérzetek, világok, lélekszók) Naputas költők antológiája

419 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026
ISBN: 978-615-6801-90-6  

eredeti ár: 5000Ft
webshop ár:
4000 Ft  + 3400 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánló

„A költők, amikor a Csend, Isten témakörében írnak, egyúttal érzékennyé válnak a Lét nem evilági (szakrális) érzékelése felé is, sajátosan gazdag személyiségük révén eredeti és fantáziadús világokat festenek fel, szavaik olyan lélekszókká alakulnak át, melyek képesek megérinteni a költészet iránt fogékony érdeklődők személyiségének alaprétegeit” – olvasható az utószóban.

A kötet nyolcvanöt, a Napút Online irodalmi folyóirathoz szorosabban vagy lazábban kötődő költő Csend, Isten témában írott közel négyszáz versét tartalmazza. A versek formái széleskörű változatosságot mutatnak: a haikutól kezdve a dalon, szabadversen, időmértékes-ritmikus alakzatokon keresztül egészen a több oldalas nagy kompozíciókig mindenféle formával találkozhat az érdeklődő olvasó. Néhány név az ismertebb szerzők közül: Babics Imre, Báthori Csaba, Iancu Laura, Kiss Anna, Konczek József, Prágai Tamás, Rakovszky Zsuzsa, Simai Mihály, Végh Attila, Vörös István, Zalán Tibor. A szerkesztők a fő témát tizenhét ciklusra osztották, és a beérkezett műveket ezen altémák szerint rendezték el. Ízelítőül egy-két beszédes cikluscím a kötetből: Érző csendekre hangok fátyla borul, Rejtjelezve szól, hisz amit mond, mondhatatlan, Szív-szentély szenteltetik, Angyali lény, másvilági szerzet térül, jelet hagy, A sóvárgó-vágyódó Lélek létállapotai.

„Kehely a Lélek. Fájdalom, szorongás, szerelem, gyönyör míves kelyhe. Világ az ő itala. A teremtőjétől fénylő világ sejtjeibe hatol, a mélyre zárt, éjsötét zárkákig. Minden történés azért éri, hogy e szent telítődés a maga szabálytalan és egyedi módjain végbe mehessen: a költői szó révén a Lélek kelyhe Istennel, Csenddel, szentséggel telik.” – állítja a költői-filozofikus bevezető.

Ahogy születtem…

Ahogy születtem, állok meztelen.
Némán. Még nincsenek szavak.
Érzem csupán – gőzölög a tenger,
s föltűnnek az első madarak.

(Prágai Tamás)

A fű hegyén

Az esti fény, mi fenn lebeg a hullám taraján,
A harmatcsepp a fű hegyén, az álmos délután,
A néma köd, ha kél a hold egy őszi éjjelen,
Már benne szőve ott lapult a Tervben végtelen.

A tested adta cseppnyi tér, mi gúzsba mégse köt,
Felfogni ezt a perc-időt az érzék, mind az öt,
S a lélek-csendnek ős ölén kinyíló gondolat –
Az égiek bizalma fenn, közéjük ez vonat.

Az Isten az, ki benned él: te zenged ritmusát.
Szent lényege a Lét maga, mit lényeden mos át.
S e körfolyásban életed, mint suttogás, zenél:
Az ősi Tervnek részeként te vagy az út s a cél.

S ha új tavasz csicserg a fán, és nedves már az ág,
Ha zöld a sarj, s nyers földszagot lehel a hóvirág,
Ha nyílik arc, s a rózsapír befutja két felét,
A Terv bevált, a gép forog, és megfogant a Lét.

(Tornai Xénia)

Karthauzi
Csak akkor szólj, ha amit mondani akarsz,
szebb, mint a csend. (Keleti bölcsesség)

Kavarja szél a rőt avart
köröttem őrült hangzavar
kattog zörög sípol recseg
valami őrült szerkezet

Szavakban szórtam szét magam
míg azt hittem értelme van
de látva minden hasztalan
torkomban bennszakadt a hang

Az ige túl szép volt nekik
ide ocsmány szó kelletik
majomparádé prasnyaság
nem titkok álmok és csodák

Legyen hát! Zörömböljetek!
elhallgatom az éneket.
Isten szájában csönd leszek,
minden csöndeknél csöndesebb…
– de minden hangnál hangosabb!

(Simai Mihály)