Anise Koltz: “Testem tollak borítják…”
***
Testem
tollak borítják
Karom
törött szárnyként lóg
Félek a sötétségtől –
Árnyékom a pokol
hírnöke
***
Nincs semmim sem –
Űrrel vagyok teli
mely tátong akár az égbolt
Ne szólítsatok
Valahányszor
elhangzik nevem
veszít
a súlyából
***
Ez a vers
talán nem is vers
Lét nélkül
létezik
Rétegről rétegre
halad előre
a láthatatlanban
Egy túlvilág
nyomában
***
Egy szó
jelentheti a világot
anélkül hogy a világ lenne
Csak jel
zönge
A szó nem világít meg
nem jelent semmit önmagában
A vers kelti életre
(A 2012-es Soleils chauves c. kötetből)
Fordította: Tillinger Gábor
Anise Koltz (1928–) Luxemburgi költő- és írónő, napjainkban a kortárs frankofón irodalom egyik legjelentősebb alakja. 1957 óta publikál, eleinte német nyelven, majd a hetvenes évek közepétől majdnem kizárólag franciául. Számos irodalmi díjjal jutalmazták már, 2018-ban például elnyerte a Goncourt Akadémia költészeti életműdíját.
Illusztráció: Soleils chauves
Ezek is érdekelhetik!
Radványi Bíborka*: „Abban az időben” (próza és műfordítás) →
Németh István Péter: Két szlovakizált cseh költemény (s három népének) a XVII. századból – magyarul →
Tomaž Šalamun – ünnepi összeállítás (III/3. rész [mások versei]) →
