Hegyi Botos Attila: A Kék története. A Méz szigete (líragaléria)
Mljet sziget, 2023. jún.
Mesélik. Az anaxarbai Agesilaus s fia, a költő
Oppianus halovány hajlandóságot sem mutattak
római visszatérésre melitai száműzetésükből.
Nemleges válaszuk mellé
– miszerint kis birodalmukat nem cserélnék nagyra –
a császárnak ajándékul egy aleppói fenyőágat küldtek:
rajta madárfészekkel, benne egy kagylóval;
az Adria leg-messzi-délibb, mérges kígyóiról*
messzi földön hírhedt, paradicsomi szigetéről.
*(Köznapi mj.: hangoztassanak egyebet: erretájt,
a lángoló nyugalom mannakabóca- s csalogányzengetű
[éjjelente macskabaglyas], kalüpszói rengetegét
kiélezett érzékekkel járva pl. homoki viperát
még látni [e júniusvégen kettőt is], 1910-től betelepített
jávai aranymanguszták ide vagy oda.
Ami pedig az agesilausi legendát illeti, jóllehet, több
történetszál szőttese – örökzöld mintája annál lényegláttatóbb.
Látni: persze már csak figyelmesség dolga.
Összefutó szálakat, újszülött csodát – érdemében bármit is.)
A Méz szigete
(Szélcsendbe csobbanó tűztest)
„Ubi tu Gaius, ibi ego Gaia”
Ahogy a sajgó ég,
oly égőn szerettem!
Szelídség, földed itt.
Türkizkő tavaid, sugárzó
ozumilitjét tengerfény
barlangtemplomának.
Szigeted, Melitám!
Zöldarany ligeted,
tűzlő tűn
remegő levegőd,
fügetépett húst,
csurgó tajtékgyantát:
égő éterén álmaid.
Tenger formáját
méh zönge magzatának.
Szirt porceláncsigáját,
víz termésköveit:
felfutó lépcsősort,
tendrillon-táncát
horizont szőlőkacsának.
Présházát magasságnak,
párák ámbrahegyeit.
Ittlét Pomona-pártáját,
citruscsuprok pitvarát.
Szerelmünk igéit,
ébredő édenünk
ahány reliktumát.
Kivált e kőre ült,
kaprifürtű hajnalt:
babinám, bambinám,
szélcsendbe csobbanó
tűztested. Metszett
íriszén az ég
mézkék könnyeit.
Mnémoszüné oltára
(Peremvidék)
Hogy bennem,
úgy velem volt
szeretetben
tudás. Rezzenetlen
víztükör, tűzvirágú nap,
párakék rengeteg.
Apróztam, szétszórtam,
elpergő meddőin
magasba inaltam:
szökkenő, égi vad,
fenyvsűrűdbe vágtam.
Tisztásom, forrásom,
magamban tudtalak!
Így. Örökre feledetten
örvendeztem Neked.
I. A Tó Gyöngye – a látás szív szerint (Veliko jezero, Otočić Sveta Marija)
II.
„Tengerfény barlangtemploma” (Odisejeva špilja, Jama)
II. a) Mélyugrás a fénybe
II. b) Innen s túl Lithothamniumok algakertjein
II. c) Kalüpszó szemgödre („gyalogút” előbbi fény-képhez)
III. Présház a magasban (a horizont szőlőkacsa) – Babino Polje
IV. „Türkizkő tavaid” (Malo jezero csüngő borókaágon)
V. Éji raj (lámpatestek lebegő szardellái)
VI. A mennybolt salétromvirágai (Crkva sv. Vlaha)
VII. Galicija zátonyának porceláncsigája (Luria lurida)
VIII. Tengerkék kereszt, avagy magaslati faltáncléptek romkoszorún (Zapadna ranokršćanska bazilika, Polače)
IX. A Forrás Jele
X. Pomena estje
Illusztráció: Pomena estje
Ezek is érdekelhetik!
Tárnok Attila: El Camino – a klasszikus zarándokút →
Vörös István: Mintha a jövő egy tükör lenne… →
Magyar Miklós: Hol tart ma a Notre-Dame újjáépítése? →
