„A vers – bár belőlem születik – mindig előttem jár” (Baka Györgyi-nagyinterjú)
•
„Ahhoz, hogy valaki éljen,
égnie kell, fókusszá kell lennie,
meg kell gyulladnia
és gyújtania kell.”
Hamvas Béla
Bakai Györgyi 1951-ben született Budapesten. Könyvtáros, népművelő, irodalomszervező, költő. Kovács katáng Ferenc kérdezte.
Kovács katáng Ferenc: Legutóbbi könyve bemutatóján szorongva említette a családját érintő tragédiákat. Nem célom, hogy bolygassam a múltat, de Debreczeni Tibor, a magyar drámapedagógia atyja egyik kötetében kiemeli, hogy: “Minden ősi kultúrájú népnél rendkívül fontos az emlékezés. Egy valamirevaló családban déd- vagy ükszülőig illett tudni az elődöket. Állítólag a kaukázusi népeknél ez most is így van. Én a huszadik századtól kezdődően a civilizált társadalmak nagy bűnének tartom, hogy erről megfeledkezett, és hosszú időn keresztül ezt nem is tanította. Az oktatásnak, nevelésnek nem volt fontos mozzanata az, hogy az utódok tudják, hogy honnan jönnek.” [1]
Mire és kikre emlékszik szívesen a gyermekkorából?
Baka Györgyi: Legszívesebben az alföldi tanyavilágban eltöltött éveimre emlékszem vissza. Bár Budapesten születtem, de hatéves koromig apai nagyszüleim csemői tanyájában éltem szüleimmel és kis testvéremmel, Jánoskával. Akácfák védelmében húzódott meg kicsiny házunk, öröm volt nekem a sok virág, szép bokrok és fák, csivitelő madárkák, kiscsirkék, kecskék, lovak, tehenek közelsége. Legközelebb nagyapám állt hozzám, aki sok időt töltött velem és mindig szeretettel vett körül. Sokat mesélt, együtt játszottunk, barangoltunk a környéken. „Nagyapa haja nyírfák / ezüstös kérge, / földerős tenyere éle / szörnyeket tart távol / álmom közeléből / arca mélysége kitakaródzik / derűs mosolyában / szemei kamillás rétet virágoznak / … karjai oltalmába simulva / alszom ma gyermekként újra.” Kisgyermekkorom emlékeit a „Gyermekkorom madárszíve” – című verseskötetemben írtam meg.
Sajnos, alig kezdtem el Csemőben az osztatlan általános iskolában az első osztályt, néhány hónap múlva súlyos szívbetegségem miatt Budapestre kerültem kórházba, ahol több, mint fél évet töltöttem el. Így édesanyám a testvéremmel együtt felköltözött Rákospalotára, már édesapám nélkül, aki időközben önkezével vetett véget az életének.
KkF: Mint általános- és középiskolást szorgalmas éltanulónak képzelem magam elé. Tévednék?
BGy: Az általános iskolát illetően igaza van, valóban elejétől a végéig kiváló minősítést kaptam. A Fóti Gyermekvárosban, ahová állami gondozottként középiskolába jártam, már változott a helyzet. Bizonyos tantárgyak egyáltalán nem érdekeltek, nem is akartam tanulni azokat, csak annyira, hogy ne bukjak meg. Ilyen volt számomra a matematika, a fizika és a kémia. Ami érdekelt, irodalom, történelem, rajz, ezekből végig jeles voltam. A gyermekfelügyelő képzés mindvégig vonzott, ebben jó vagy jeles minősítést kaptam.
KkF: A korábban említett esten már jóval felszabadultabban beszélt a szombathelyi főiskolai éveiről, ahol 1973-ban népművelő – könyvtáros diplomát szerzett. Milyen is volt az a három esztendő?
BGy: Életem egyik legboldogabb időszaka volt. Tetszett nekem Szombathely városa, jól éreztem magam a Perint-patak partján levő kollégiumban.
Benke Éva tanárnő beszédművelést tanított nekünk és ezen kívül egy csodás irodalmi színpadot vezetett, amelynek én is tagja voltam. Sok színdarabot, verses műsort mutattunk be, nagy élmény volt ez számomra. A főiskolán nagyon jó kulturális és szellemi élet volt, Nagy Gáspár két évvel járt fölöttünk, első kötete bemutatóján én olvastam fel a verseit, ezután hosszú időn át társa lettem költői estjein. Igazi barátság szövődött köztünk. Itt ismerkedtem meg Tornai Józseffel is, az ő verseit számos helyen közösen mutattuk be és életre szóló barátság szövődött köztünk. Így történt ez több évfolyamtársaimmal is, egészen mostanáig évente tartunk találkozót.
Tornai Józseffel
KkF: Egy korábbi interjúban azt nyilatkozta, hogy „Teljes munkaidőmet (38 évet) népművelői és könyvtári munkával töltöttem Budapesten, Százhalombattán, Érden és Törökbálinton. Mindkét tevékenységet szívből szerettem, és igyekeztem a tőlem telhető legmagasabb színvonalon végezni.” [2]
A könyvtárosi hivatás mellett nagyon fontosnak tartotta, hogy minél többen megismerjék a lengyelek és a magyarok történelmének közös eseményeit, egymás kultúráját, irodalmát. Honnan ez az indíttatás?
BGy: Az Érdi Lengyel Magyar Kulturális Egyesület fennállásának 20. évfordulóját éppen 2024 tavaszán ünnepli. [3]
Én kb. 10 éve vagyok az egyesület tagja. Régebben nagyobb létszámú volt az Érden élő lengyelek száma, ezért is alakult meg az egyesület és az önkormányzatban a lengyel képviselet.
Azért csatlakoztam az egyesülethez, mert nagyon színvonalas előadásokat tartottak a lengyel kultúráról, irodalomról, a két nemzet kapcsolatáról. Ezen kívül minden évben egyszer utazást szervetek Lengyelországba, és bejártuk a hazai, lengyelek által lakott településeket is. Nagyon sok élményhez, tudáshoz jutottam ezeken a programokon keresztül, de ami a legfontosabb, hogy nagyon összetartó, jó közösség tagja lehettem.
KkF: A Magyar Népfőiskolai Társaság alapító tagja. Nevéhez fűződik a Budatétényi Népfőiskola (1989) és a Dél-Budai Népfőiskolai Társaság megszervezése, utóbbinak 1991-1995 között főállású titkára is volt. Követték-e az 1930-as években kibontakozó népfőiskolai mozgalmat, aminek alapvető célja: “az ifjúságot közösségbe gyűjtve, az élő szóból és nevelő személyiségből kiáradó erőkkel a legnagyobb gyakorlatiasságra neveli”, vagy új célok mentén kezdték el működésüket? [4]
BGy: A Magyar Népfőiskolai Társaság 1988 júniusában alakult meg, de én már korábban is tagja voltam egy olyan csoportnak, ahol a régi népfőiskola megújításáról gondolkodtunk. Velük jutottam el Finnországba, Vittakivibe, ahol valódi érintést, ihletet és tudást kaptam arról, milyen a bentlakásos népfőiskola.
Később népfőiskolai tanulmányutak résztvevőjeként utaztam Svédországba és Dániába is, ahol mindig rengeteget tanultunk arról, hogy mi a teendőnk, hiszen ők sokkal előbbre jártak nálunk. Hogy Norvégiába miért nem jutottam el, arra már nem emlékszem, de valószínű, hogy saját lekötöttségem akadályozott meg abban, hogy részt vegyek egy ilyen úton.
Amiért fontosnak tartottam a népfőiskola szervezését és megvalósítását, az a gondolat, hogy a közösségi cselekvést állítsuk a középpontba, természetesen a közös tanulás és cselekvés mellett.
A kérdésben már említett népfőiskolák mellett a Százhalombattán szervezett Hamvas Béla Szellemi Szabadegyetemet is népfőiskolai tartalommal telítettük.
A résztvevőknek külön együttléteket, kirándulásokat, Hamvas boresteket szerveztünk azzal a céllal, hogy barátságok, szellemi csoportok alakuljanak, így életük részévé váljon a közösségi együttlét. [5]
KkF: Hároméves kiegészítő képzésen logoterapeuta minősítést szerzett. Úgy érezte, hogy hivatása tökéletesebb teljesítéséhez volt erre szüksége? Hol hasznosította a tanultakat?
BGy: A könyvtárban, ahol dolgoztam, bukkantam rá Victor E. Frankl első magyarul megjelent könyvére, amely az „és mégis mondj igent az életre” – címet viseli.
A szerző a koncentrációs tábor szenvedéseit megélve, képes volt megírni ezt a könyvet, amely arról szól, hogy az ember akkor lehet sorsának alakítója, ha benső beállítódásával törekszik az általa elérhető legmagasabb értékek megvalósítására. A logoterápia az ember szellemi dimenzióját középpontba állító bölcselet és pszichoterápia. Sorra jelentek meg az újabb kötetei, én mindegyiket elolvastam. Amikor hallottam róla, hogy három éves logoterápia képzés indul Budapesten, rögtön jelentkeztem rá és el is végeztem 2004-2006 között. Úgy érzem, hogy nem csupán a magam számára, hanem a velem együtt élők, a munkatársaim és a barátaim, ismerőseim számára is át tudtam adni a gondolkodásom és magatartásom változása révén Victor E. Frankl magas rendű gondolatainak értékéből valamit.
KkF: 41 éves északi életem alatt, mint két magyar folyóirat szerkesztőhelyettese (is), tudomást szereztem egy Dániában működő Hamvas Béla klubról. Most pedig arra kaptam fel a fejem, hogy Györgyi is vezetett egy Kreatív Hamvas Béla Olvasókört. Kérem, hogy beszéljen Hamvas Béla iránti érdeklődéséről, és ennek a csoportnak a céljáról és működéséről!
BGy: Ezzel a kérdésével ön is meglepett engem. Különleges kegyelme a sorsnak, hogy 1997 januárjában részt vehettem Pilisszántón egy öt napos, bentlakásos képzésben, melyet a koppenhágai Hamvas Béla Klub elnöke: Lázár Ervin János szervezett. Ezen a komplex művészeti-filozófiai-személyiségfejlesztő képzésen hallottam először érdemben Hamvas Béláról, hiszen az ő szellemisége volt a képzés vezérfonala. Megdöbbentett, hogy ezt a jelentős alkotót mennyire nem ismerjük. Életpályáját megismerve rádöbbentem, hogy törvényszerű volt az agyonhallgatása, hiszen az ő gondolatai az elmúlt rendszer számára nem csupán idegenek, de kifejezetten tiltottak is voltak. Akkoriban Százhalombattán a Városi Könyvtárban dolgoztam. Már 1997 őszén kezdetét vette az általam szervezett és vezetett Hamvas Béla Szellemi Szabadegyetem, amely 17 éven át működött. Rendszeresen 50-60 fő járt az előadásokra. Hamvas Béla özvegyének, Kemény Katalinnak az engedélyével könyvtárunk 1999. december 1-jén felvette Hamvas Béla nevét. Az elkövetkező időben összesen 198 előadás hangzott el, ebbe nem számoltam bele a Hamvas emlékestek és a Hamvas Borestek előadásait. Az adott témakörök legkiválóbb szakértői voltak az előadóink. Bármiről is volt szó, mindig arra törekedtünk, hogy ne térjünk el attól a szemlélettől, ami a hamvasi gondolkodást jellemzi. Beszélgetéseinkben gyakran felmerült, hogy miképpen lehet a hamvasi szellemiséget életünkben megvalósítani, realizálni. Hiszen a tanulás értelme az, hogy élővé legyen bennünk a felismerés.
A Kreatív Hamvas Béla Olvasókör a szabadegyetem lezárása után következett, két évig tartott. Ebben a formában a közös beszélgetés vált fontosabbá.
KkF: „Mi a költő dolga ebben a mérhetetlen Tejút-nászban? / A soha-el-nemfogyó alakcsodáknak, a soha-nemhamvadó gyönyör nappalának / gyermekdalát kell fölsivítani a költőnek ebben a végtelen / mindenség-foganás-burjánzás-születés-ünneplésben!”
Első önálló verskötete Fényfehérben címmel a Csoma Kiadónál jelent meg 2008-ban. Tornai József Ajánlás című verséből idéztem. Biztosan nagy esemény volt, és emlékszik a részletekre. Kiemelne belőlük néhányat?
Fényfehérben (címlap, ill. egy oldal László Bandy-illusztrációja)
BGy: Nagy öröm volt számomra a kötet megjelenése, mely sosem jött volna létre a barátaim biztatása és segítsége nélkül. A talán nem véletlen idézett Tornai József erősített meg abban, hogy a verseim megértek a kiadásra, László Bandy képzőművész örömmel készítette a rajzokat, Orlai Sándor barátom pedig rögtön készen állt a kiadásra. Gyorsan elkészült ez a vékonyka kötet, összesen 27 vers van benne. „Ez olyan könyv, hogy a lélegzés tisztaságával vezet az első szótól az utolsóig… Elismeréssel kell méltatnom gondolati és formai tisztaságát.” – írta a kötetről Konczek József.
László Bandyval
KkF: Sorra követik egymást, jönnek az újabb kötetek: Belső zarándok (versek) Napkút Kiadó, 2010. (Csontos János és Szabados György ajánlásával, László Bandy grafikáival).
A csend jelei (válogatott versek) Rím Könyvkiadó, 2013. (Madár János ajánlásával).
Gyermekkorom madárszíve (versek) Kiadó: Budapest XV. ker. Önkormányzat, 2014.
Antológiákba válogatták be, folyóiratok közlik verseit. Író-olvasó találkozókra is hívják. Milyen érzés? Hiszen korábban, könyvtárosként, népművelőként megálmodója, megszervezője volt a hasonló eseményeknek.
BGy: Valójában a Belső zarándok című kötetemmel kerültem be az irodalomba.
Belső zarándok
Ekkor vettek fel a Magyar Írószövetségbe és több írás, recenzió született a műveimről, melyeket rangos folyóiratok közöltek. Példa rá az NO-n megjelent Szaló Péter méltatás: „Karácsony Sándor gondolatai jutottak eszembe Baka Györgyi verseit olvasván. Költészetnek igazi költészet, amiben oly mélységek tárulnak fel, amit csak igazi tudás, filozófia birtokában lehet megjeleníteni. Mert koherens világkép van mögötte. A lírai, szépen megformált sorok, az illatokat és hangulatokat megidéző szavak messze többek izgató nyelvi leleménynél. Filozófia ez Karácsony Sándor-i minőségben.”
Mindez jó érzéssel töltött el, de egyúttal felelősséget is jelentett számomra.
KkF: Határátlépés fölé című kötetéről (Hungarovox, 2019) P. Gábor Mózes többek között a következőket írta: „A klasszikusokhoz hasonlóan a költő tudja, hogyan lesz a hiányból teljesség, a zavarból világosság, a nehéz teherből fölemelő szárny.” Kik azok a klasszikus ősök, akikre Györgyi szívesen felnéz? Akik iránytűként mutatják az utat.
BGy: Kisgyermek koromban egyetlen saját verseskötetem volt: Petőfi Sándor összes költeményei. Ez a kötet mindig a párnámon volt, mindig ezt olvastam, több verset megtanultam kívülről is. Később, a Fóti Gyermekvárosban Vörösmarty Mihályra figyeltem fel, mert rendszeresen rendeztek a községben Vörösmarty szavalóversenyt, ahova engem az irodalom tanárnő benevezett és többnyire első díjat kaptam. Felnőttként is megmaradt bennem Petőfi és Vörösmarty szeretete, ami kiegészült Arany Jánossal, Vajda Jánossal, Ady Endrével és később József Attilával. Ők nekem a belső iránytűim. Persze újabb költőkkel még hosszan tudnám folytatni a sort.
KkF: 2022-es kötetéről (Szomjazó csillagmezők, Kairosz Kiadó, Budapest) Halmai Tamás a következőket írta: „Bakától is egy filigrán művet illesztek ide: „Aki belesimul / az isteni rendbe, / a világ rendjéből / mint szálka kiáll” (Mint szálka). Elszokott kortárs líránk az efféle, gnómaszerű bölcsességközvetítéstől; a vallomásos irónia (és az anyagba zárt fájdalom) kora nem kedvez Szent Encia eljövetelének… Ezért is különös élmény olyan alkotással szembesülnünk, mely egyetlen többértelmű hasonlat révén antropológiai állapotot képes vázolni.”
A kortárs lírában Halmai dicsérő szavainak aranyfedezete van. Mértékadóak. Nem nyomja ez a vállát?
BGy: Halmai Tamás dicsérő szavai nagyon boldoggá tettek engem, mert szinte hihetetlen volt számomra, hogy ő így becsüli a költészetem. Ehhez képest is igazán elámultam azon az írásán, amelyet az „Átmozduló léthatárok” – című kötetem ajánlásaként írt. „A Jézust szólongató sóvárgás a gyermekkor és a szülőföld menedékét is újrateremti; a mélységből kiáltás poétikája a létbizalom magaslati alkímiájától fényesül, az érzéki világban-léthez a természet eredendő transzcendenciája csatol kozmikus távlatokat.” Az Ő gondolatai a költészetemről szárnyakat adnak nekem, de egyúttal erős szembenézésre is késztetnek önmagammal.
Átmozduló léthatárok
KkF: A Belső zarándok című kötetről Csontos János a következőképpen nyilatkozott: „Harsány korokban a halk, visszafogott hang tüntetésszámba megy. Baka Györgyi nem kiáltoz, sőt nem is szól fölöslegesen. Szabad versben ír, de sorai mögött ott van a velünk született lüktetés… Megfér e korántsem magamutogató poézisben az asszonyiság megéneklése csakúgy, mint a halállal való egyenlőtlen viaskodás, az elveszett misztikum kutatása… Megfogalmazásai találóak, olykor kifejezetten aforisztikusak. Mégis akkor van igazán elemében, ha a szakralitás mezsgyéjére lép.” Szokatlan lehet az ilyen kérdés, mégis felteszem: egyetért-e maradéktalanul a fentiekkel? Kérem, vegyük egyenként, és úgy kommentálja Csontos János állításait!
Általában nem kiáltoz, sőt nem is szól fölöslegesen?
BGy: Erre mit válaszolhatnék? Erre törekszem, de hogy sikerül-e következetesen e szerint megnyilatkoznom, azt nem tudom.
KkF: Vannak, akik úgy ítélik meg, hogy a szabad vers, a kötetlen forma a legkötöttebb…
BGy: Nem tudom, én alapvető indíttatásból szabad versben fogalmazom meg a gondolataim, érzéseim. Mégis, többek jelezték már vissza nekem, hogy a verseimben rejtett rímek dobognak…
KkF: Asszonyiság, halál, misztikum… Versen kívül mit mondana ezekről a hihetetlenül fontos, mindennapi dolgokról?
BGy: Az asszonyiságot, nőiséget nem tudom megkerülni. Többen írták már a költészetemről azt, hogy sajátosan női líra. Mit tegyek? Nőnek születtem, ezt az érzés- és gondolatvilágot tudom kifejezni. Halál, misztikum. A halál érzete az én koromban már elkerülhetetlenül jelentkezik, itt kísért a mindennapok csetlés-botlásaiban, a belső érzetek remegéseiben. Misztika: ez már nagyon régóta foglalkoztat, sajátos nézőpontja megkerülhetetlen számomra.
KkF: Aforisztikus. A magyar nyelv nagyszótára szerint ‘tömör, szellemes, csattanós ‹főleg stílus›’. Ez tudatos döntés, alkalmazás Önnél, vagy természetéből fakadó?
BGy: Ha vannak is aforisztikus megfogalmazásaim, semmiképpen nem tudatosak.
Nálam maga a költői nyelv nagyon tömör, erős sűrítmény, nem szabadjára engedett áradás. Talán a tudatosság is benne van, de ösztönösen is szólalok meg a versben belül.
KkF: … akkor van igazán elemében, ha a szakralitás mezsgyéjére lép. Csontos János állításai közül talán ez a ‘legütősebb’.
BGy: A szakralitás megélése belső lélek állapotom. A hajnali fohászok, nap közbeni ima-sóhajtások napjaim szerves részei. A Biblia olvasása, a teológiai, misztikus művekben való elmélyülés szintén nagyon fontos feltöltődés számomra.
KkF: Átmozduló léthatárok című kötetét (Cédrus Művészeti Alapítvány, 2023) Csontos Márta a Magyar Nemzet Lugas számában így méltatta: „…a költő magányra panaszkodik, békére áhítozik, érzi, hogy sokszor felülkerekedik benne a félelem, elborítja a ´rettenet éjszakája´. Mégis természetesnek, életünk szerves részének tartjuk ezeket a létélményeket. Az embernek meg kell tapasztalnia a szenvedést ahhoz, hogy feltöltődjék az alkotáshoz és a továbblépéshez szükséges energiával.”
Lehet-e örökké „földmélyi rettegés”-ben élni úgy, „hogy ne fertőzzük magunkat félelemmel?”
BGy: A mai háborúkkal terhelt időben elkerülhetetlen a félelem és rettegés megélése. Viszont nem szabad megrekednünk ebben az állapotban.
Feltétlenül szükségünk van a hitre, imákra ahhoz, hogy belső lelkiállapotunk épségét megőrizzük, a szeretet összetartó erejében bízzunk, felemeljük a lelkünket Istenhez.
KkF: A fent említett kötet bemutatója 2023. december 5-én volt a Bibliamúzeumban. Az esemény filmfelvétele megnézhető a naputonline.hu portálon. [6]
Ott hangzott el egy olyan mondata, ami felett könnyen elsiklik az ember, mégis megragad elménk legmélyén, s felbukkan, amikor nem is gondolunk rá. Talán éppen akkor, amikor a legnagyobb szükségünk van rá: „Van, amikor kicsit mélyebben néz a lelkébe az ember”. Nem luxus ez a mai, rohanó világunkban?
BGy: Éppen a mai, rohanó világunkban van erre a legnagyobb szükségünk. Olyan könnyen elmerülünk mindennapi teendőink sodrásában. Nekem már régi, kialakult szokásom, hogy nagyon korán felkelek és rögtön olvasásba kezdek.
Ki vannak készítve a könyvek, verses kötet, teológiai mű vagy misztikus írások, az ihletemre bízom, hogy melyiknek az olvasásába kezdek bele. Így készülök fel lelkileg, szellemileg az új napra.
Egy battai könyvbemutatón
KkF: A decemberi könyvbemutatón mondta azt is, hogy hetven fölött az ember már másként gondolkodik, mint fiatalabb korában. Más kérdéseket tesz fel magának. Van ereje, kedve beszélni erről? S hogy ne ezek legyenek a záró sorok, szóljon még a terveiről is!
BK: Valóban érzem már a korom súlyát, nagyon fáradékony vagyok, és talán még érzékenyebben érintenek a külvilág nyomasztó eseményei, mint régebben.
Nagyon fontos számomra, hogy a felgyülemlett feszültséget ki tudom írni magamból. „Baka Györgyi verseinek igazi ereje a drámai sűrűségű, felgyülemlett élettöredékek súlya és a szakrálisan békés, lehiggadt hang között feszül, s ez a nyilván nehezen megtalált harmónia és egyensúly adja e költészet igazi lényegét.” (Kaló Béla)
Jövőbeni terveim lényege az, hogy szeretnék több időt fordítani az elmélyülésre és a versírásra.
Verssorok (Regős Ági kiállításán)
Regős Ági kiállításán
Jegyzetek
[1] https://csendember.hu/2015-10-21/
[2] https://mke.info.hu/konyvtarvilag/2015/05/baka-gyorgyi-az-alkoto-konyvtaros/2211/
[3] https://erdlemke.hu/index.php
[4] https://nepfoiskola.hu/kis-nepfoiskola-tortenet/
[5] https://www.hbvk.hu/node/20
[6] http://www.naputonline.hu/2023/12/10/baka-gyorgyi-atmozdulo-lethatarok-konyvbemutato-filmfelvetel/
Baka Györgyi költészetéről írtak:
Madár János: Virágok anyanyelvén (Baka Györgyi: Belső zarándok) Napút 2012. március
Hajdu Ferenc: Baka Györgyi költészetéről. Kerthelyiség, 2012. november
Fazekas István: A csend jelei. Százhalombattai Hírtükör – online, 2013.
Gerzanics Magdolna: Gondolataim Baka Györgyi újabb verseiről. Zene Szó, 2013. november
Büki Attila: Miért írunk verset? Kelet Felől, 2014. március
Bakonyi István: A csend jelei – Stádium 2014. 2. szám
Büki Attila: Gyermekkorom madárszíve Érdi Lap. 2015. január
https://szeretetfoldje.hu/index.php/irodalom/12145-bemutatkozik-baka-gyorgyi-kolto
Kaló Béla: A hiány teljességének vállalása Agria 2015
https://epa.oszk.hu/03900/03948/00030/pdf/EPA03948_agria_2015_02_246-265.pdf#page=6
Baka Györgyi – Keszi Erika Zsuzsanna riportja 2015
(https://mke.info.hu/konyvtarvilag/2015/05/baka-gyorgyi-az-alkoto-konyvtaros/2211/)
Szaló Péter: Belső zarándok http://www.naputonline.hu/2018/11/27/szalo-peter-belso-zarandok-gondolatok-baka-gyorgyi-koteterol/
Halmai Tamás: Könyvek beszélgetése Magyar Kurír 2023. jan. https://www.magyarkurir.hu/hirek/konyvek-beszelgetese-baka-gyorgyi-dimeny-h-arpad-musto-peter-koteterol
Csontos Márta, Magyar Nemzet, Lugas 2023 https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/2023/12/harcolunk-a-nyugalomert-de-igy-sosem-nyugszunk-meg
Kaló Béla: A hiány teljességének vállalása Agria 2015
https://epa.oszk.hu/03900/03948/00030/pdf/EPA03948_agria_2015_02_246-265.pdf#page=6
Illusztráció: Baka Györgyi-fénykép (2011) felhaszn.
Ezek is érdekelhetik!
Halmai Tamás: Egyik szirom után a másik…* →
Rainer Maria Rilkéről (III/3) →
Rainer Maria Rilkéről (III/2) →
